A talajművelés fontossága

2017-06-06 09:30:09 | Módosítva: 2017-06-06 09:34:31

Tavasztól őszig számtalan talajművelési munkafolyamatot alkalmazunk növényeink érdekében. A nagyüzemi szántás kiskerti megfelelője az ásás. A kultivátorozás kicsiben a kapálás, a fogasolás a gereblyézés. De mit miért végzünk talajművelést, és milyen összefüggések működnek a talajművelési módokban? Egy kertben, kicsiben ugyanazokat a műveleteket végezzük, mint egy szántóföldön, vagy kertészeti ültetvényben, nagyban. A talajművelési eljárások segítik a növények jó fejlődését, de a helytelen talajművelés gondokat is okozhat.


Tarlóhántás tárcsával és szöges hengerrel: kiskertben is lényeges hogy a növénymaradványokat aprítsuk, és a talajba dolgozzuk a gyorsabb újrahasznosítás érdekében


Az őszi ásás (nagy területen szántás) lényege, hogy a talaj felső rétegét fellazítjuk, és „fejjel lefelé” visszafordítjuk. Ennek előnye, hogy a téli időjárásban a talajban áttelelő kártevők nagy számban a fagytól elpusztulnak. Másik előnye, hogy a megfagyó víz tágulva szétrepeszti, morzsalékossá teszi a talajt, ami jó magágyat eredményez. Hátrányai is lehetnek a talajforgatásnak. Azzal hogy megfordítjuk az ásáskor kivágott földdarabot, a felsőbb, tápanyagban gazdagabb rész mélyebbre kerül a talajban. Mindig ugyanolyan mélyen történő ásás vagy szántás „eketalp talajbetegséget” eredményez kötött talajok esetén, azaz addig a szintig laza lesz a talaj, de attól lejjebb túl tömörödött. Ez belvizes időszakban gond, mert nem tud a víz a mélyebb rétegekbe szivárogni, amikor túl sok van épp belőle.

Azzal, hogy a talajt megforgatjuk, a fagyok nem csak a kártékony szervezetek tömegét irtják ki, a hasznosaknak sem kedveznek, hiszen addigi életterük megváltozik. Laza szerkezetű, homokos talajoknál a szántás további hátránya, hogy a területen megszűnik a minimális növényborítottság is, ami kedvezőtlen időjárási viszonyok esetén erózióhoz vagy deflációhoz vezet. Előbbi a víz talajt romboló hatása (például egy lejtős részen, ha nincs növényborítás, ami a gyökerekkel tartaná a talajt, akkor a lefolyó víz magával viszi a felső termékeny talajrészt is), utóbbi a szél kedvezőtlen hatása (ekkor a szél por formájában kezdi „elhordani” a laza talajt).

Fontos a levegős és jó vízgazdálkodású talaj

Az ásással forgatott talaj a téli mínuszok hatására könnyen morzsálódik, így egy kapálás, gereblyézés után már kész is a jó magágy. A talaj tömörödése azonban előnytelen, levegőtlenné válik, és a vizet is nehezebben fogadja magába. A tömörödés a talajmunkák mellékhatása, hiszen gépi munka esetén a traktor kerekei tömörítenek, kézi munka esetén pedig a lábunk, saját testtömegünk tömöríti a földet. Nagyüzemben ennek ellenszereként több munkaeszközt kötnek egymás után, azaz a tárcsa mögött egyből fogast is húznak, így két művelettel is végeznek, miközben a traktor csak egyszer tömörít a kerekeivel. Házikertben a megoldás, hogy hátrafelé haladunk: nem csak gereblyézéskor, hanem kapáláskor is, így a már megkapált területen nem taposunk.

Az utóbbi időben a régebbi talajművelési felfogást egyre inkább felváltják a tömörítést csökkentő művelési módok. De a kiskertekben is terjed, hogy minél kevesebb alkalommal avatkozzunk be a talaj folyamataiba, hiszen a talaj egy élő ökoszisztéma, benne állatokkal, mikroorganizmusokkal, melyek érzékenyen reagálnak a közvetlen környezetük tulajdonságainak megváltozására.

A minimum tillage kialakulása

A hagyományos talajművelési rendszerek – az adott földrajzi térségben tradicionálisan alkalmazott talajművelési rendszerek –, azaz a megszokás szerinti művelés. A teljes földfelület megmunkálása ekével történik, és növényi maradványoktól mentes eróziónak, deflációnak kitett talajfelszínt eredményez, ami kötött talajoknál és sík területen nem okoz gondot, laza talajoknál és lejtős viszonyok között már igen. A rendszer tipikusan sokmenetes, azaz a növények kívánta talajállapotot az ésszerűnél nagyobb idő-, energia- és költségfelhasználással érik el. Amennyiben nem megfelelő időpontban és időjárási körülmények között végzik a talajművelést, az a talaj szerkezetének szerkezetleromlását okozza. Ez kiskertben is ismert probléma, például ha eső után túl nedves talajon kapálunk vagy ásunk, akkor „szalonnás” rögök képződnek, melyek – miután megszáradnak – hasonlatosan a kiszáradt agyaghoz, nagyon kemények, rossz szerkezetűek.

Az intenzíven művelt talaj szerves anyag tartalmának csökkenése is bekövetkezhet, hiszen a növényi részeket termés vagy melléktermék (például szalma) formájában lehordjuk a területről, így annak tápanyagtartalma csökken. A tápanyagok visszapótolhatók ugyan műtrágyákkal, ami kémiailag nagyjából pótolja a levitt szerves anyag lebomlásának hiányából létrejött tápanyaghiányt, ám nem javítja fizikailag a talaj szerkezetét, mint amit a szerves trágyázás, vagy a növények visszaforgatása eredményezett volna. A talaj fizikai szerkezete (ami a vízáteresztő, víztartó, képességet, vagy a talaj levegőtartalmát befolyásolja) is fontos annak hosszú távú termőképessége szempontjából. Ezt csak szerves trágyával vagy komposzttal tudjuk javítani, azaz pótoljuk a kivont szerves anyag mennyiséget.

Egyéb talajművelési rendszerek

A talajművelések mellékhatásaként jelentkező kedvezőtlen folyamatokat már az 1950-es években felismerték, így akkor kezdték alkalmazni a minimum tillage (minimális művelés rendszere) módszert. Ebben a műveletek összevonása a gépek kombinálásával történik. A nem feltétlenül szükséges műveletek elhagyása mellett a talajművelés meneteinek lehető összevonása a talajtiprás, szerkezetrombolás csökkentése végett és üzemanyag-takarékosság céljából. A módszer kerüli a fölösleges forgatást – mint vízpazarló eljárást –, és inkább mélylazítással teremt a nedvesség befogadására alkalmas talajállapotot. E művelési rendszer célja a ráfordítások csökkentése, és a talaj kedvező fizikai biológiai állapotának kialakítása.

Az 1960-70-es években indult a talajvédő művelés (conservation tillage). Itt legalább 30%-os tarlómaradvány borítottságot tartottak a vetés után, ez elég ahhoz, hogy a víz és szél talajromboló hatása ne érvényesülhessen. E rendszerben a kémiai anyagok használatának csökkentése is cél volt, azaz a műtrágyás tápanyag utánpótlás helyett újra a szerves trágyázást alkalmazták; egészben, vagy a műtrágyázás mellett részben.

A csökkentett (reduced) művelés, más néven a talajvédő művelés, neve arra utal, hogy a hagyományos műveléssel összehasonlítva kevésbé intenzív, a menetek száma, és a művelésbe fektetett energia kisebb. A mulch tillage magába foglalja az összes talajvédő (kímélő) talajművelési rendszert (kivéve a bakhátas és a direktvetést). A vetés után a felszín min. 30%-a növényi maradványokkal borított.

A sokféle rendszert jól modellezi, hogy mennyi menetben és milyen változatos módszerekkel történik a művelés. Míg a hagyományosban szántást tárcsázás követ, majd kultivátorozás és vetés, addig a csökkentettben kultivátorozás után vetés következik, a talajművelés nélküli rendszerben pedig csak vetés van.

Alkalmazzuk házikertben is

A csökkentett talajművelést a házikertben is egyre többen alkalmazzák. Nem kell ásni – kevesebb a munkaigény. Sok növény így is eredményesen, vagy akár eredményesebben is nevelhető. Egy paprika, vagy paradicsom ültetésénél, csak azt a kis talajrészt lazítjuk fel, amibe, és amikor ültetünk. Tök vetésénél is jó ugyanez a módszer. Azonban a retekféléknél, sárgarépánál, petrezselyemnél vetés előtt legalább azt a sort rendesen és mélyen lazítsuk, fel ahová vetünk, mert ennek híján a répánk nem fog vastag karógyökeret nevelni, helyette vékony, több helyen elágazó, azaz konyhai felhasználásra használhatatlan lesz.

Ha belegondolunk a mezők, erdők tele vannak növényekkel, melyek remekül fejlődnek anélkül, hogy bárki is ásna, vagy kapálna ott. Kapálás híján más módszerrel védhetjük a talaj nedvességtartalmát nyáron: talajtakarással, azaz mulcsozással (szalmával, fűkaszálékkal, a kihúzott gyomok földre terítésével) gondoskodhatunk arról, hogy a nedvesség kipárolgását akadályozzuk a kertben. Ebben az esetben is igaz a mondás: a kevesebb néha több. Nem biztos, hogy azzal teszünk jót a növényeknek, ha állandóan forgatjuk a talajukat, kapáljuk gyomlálás, vagy vízmegtartás céljából. Néha a kevesebb munka jobb eredményt hozhat: a talajt mulccsal takarva a vizet is benne tartjuk, és a takarás a gyomok térnyerését is akadályozza.


A lánctalpas traktor kevésbé tömöríti a talajt a jobb tömegeloszlás miatt. Kiskertünkben vigyázzunk, mi se tömörítsük a talajt


Sok művelet egy menetben, szintén a talaj tömörítésének csökkentése miatt


Ilyen nedves földet szántani, vagy ásni többet árt, mint használ. A megszáradó rögök újabb művelet nélkül alkalmatlanok lesznek a növények életteréül szolgálni


Sorközművelés nagyban, a kertünkben kicsiben ugyanúgy szükséges


Az ásás előnyei mellett hátrányokkal is jár, néha szükséges, de sokszor többször alkalmazzuk, mint kellene


Emelt ágyásokban biztosan nem tömörödik a talaj, hiszen ezek kényelmesen megmunkálhatók taposás nélkül is

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Újjáéledő háztáji

A klasszikus magyar kertekben az utcafronton található a díszkert, hátul pedig a haszonkert. Az utóbbi időben a díszkertek előtérbe kerültek, és egyre kevesebben termesztenek zöldséget, gyümölcsöt....


Előkészületek a jövő évre

Ha rendezetten „rakjuk el” a kertet télire, akkor rendezetten találjuk tavasszal, és ez sok pluszmunkától megkímél majd bennünket akövetkező év kerti teendőit illetően. Összegyűjtöttünk néhány...