Öntözésről, szivattyúkról

2017-07-13 18:53:24 | Módosítva: 2017-07-16 18:11:14

Kertünk öntözésének leggazdaságosabb módja a saját vízforrásból – másképpen víznyerő helyről – szivattyúzott víz. A víznyerő hely üzemi vízszintje határozza meg, hogy felszíni, vagyis száraz beépítésű, ún. kerti szivattyút, vagy búvárszivattyút érdemes-e használni. Az öntözéshez legmegfelelőbb szivattyú kiválasztásakor azonban még sok más szempontot is figyelembe kell vennünk.


Kerti vagy búvár?

A kerti szivattyúk nem vízben állnak, felépítésük nem is teszi ezt lehetővé. A meghajtómotor és a centrifugál szivattyú háza általában jól láthatóan elkülönül. A legtöbb gépnél egytárcsás centrifugál szivattyút alkalmaznak, csak a legnagyobb teljesítményű változatoknál lehet szükség ún. több fokozatú, vagyis egy tengelyen több, egymás mellé szerelt szivattyúkerékre.

A kerti szivattyúnak a vízoszlopot fel kell szívnia, amit a gépre jellemző maximális nyomással nyom ki a nyomócsonkon. Ezekből már látszik, hogy egy kerti szivattyú két legfontosabb műszaki adata, hogy milyen mélyről képes felszívni a vizet, és milyen nagy nyomással képes kinyomni, vagyis a szivattyú magasságában, és terhelés nélkül mekkora a szállított víz mennyisége.

A kerti szivattyú azonban csak akkor képes a gépkönyvében megadott mélységből felszívni a vizet, ha a szívócső teljesen fel van töltve vízzel. Ha csak egy kis levegő is van benne, akkor a szivattyú jó eséllyel „elejti a vizet”. A levegővel telt cső és szivattyúház nem teszi lehetővé a szivattyú működését. A szívócső feltöltéséhez az szükséges, hogy az alján visszacsapó szelep akadályozza meg a víz kifolyását. Az is szükséges, hogy az egész rendszerben – a szivattyúházig – lehetőleg egyáltalán ne legyen levegő akkor sem, ha a szivattyú nem üzemel, vagyis a szívó oldal megtartsa a vizet. Nagyon fontos, hogy a szívócső abszolút tömített legyen. A szívócső tömítetlensége esetén a benne lévő víz kifolyhat, illetve működés közben a szivattyú levegőt (is) szív. Akár egy kevés levegő is erősen lecsökkentheti a szívási mélységet.

Egy olyan kerti szivattyú, amelynek a szívómélysége mondjuk 7 m, sohasem fogja felszippantani a vizet, ha egy 5 m mély kútba lenyomjuk a szívócső végét. A megadott gyári adat arra vonatkozik, amikor a szívóoldal fel van töltve. Ha túlságosan nagy teljesítményű szivattyúval dolgozunk, és a szivattyúval több vizet emelünk ki a kútból, mint annak a vízhozama, az aktuális vízszint süllyed, elérheti, sőt túllépheti a szivattyú egyik jellemző adatát, a maximális szívómélységet. Ebben az esetben a vízszállítás megáll és a szivattyú szárazon jár.

A nyomó oldalon mérjük a maximális nyomást. A bar-ban megadott érték egyben azt is jelenti, hogy kb. 10-szer annyi m magasra képes a szivattyú felnyomni a vizet. Ha azonban különböző magasságokban megmérnénk, hogy ott mekkora a nyomás, és ugyanott mennyi víz folyna ki a csövön, akkor azt tapasztalnánk, hogy mindkét érték lineárisan csökkenne, és a maximális szállítómagasságnál mindkettő 0 lenne. Például egy 6 bar nyomású szivattyú maximálisan 60 m magasságig tudná felnyomni a vizet, de ebben a magasságban már ki sem tudna folyni a cső végén. 30 m-en viszont még maradna 3 bar, és nagyjából a maximális folyadékszállítás fele.

A kerti szivattyúk jellemző felhasználási területe az öntözés; a teljesítmény adatokat is a szerint kell megnéznünk, hogy pl. csepegtető öntözést, árasztásos öntözést végzünk, vagy különböző öntőző, locsoló készüléket (esetleg többet is) kívánunk ellátni a szivattyúval. A szívó oldal kerti tóra, víztartályra csatlakozhat, ami a szivattyúhoz képest nem lehet mélyen.

Mélyebb víznyerő helyről merülő szivattyúval tudjuk felszívni a vizet. A merülő szivattyúk alkalmasak arra, hogy egy gyűrűs kútba leengedjük, és onnan kiemeljük a vizet, ugyanígy arra is, hogy ciszternába, víztárolóba helyezzük bele.

A kerti szivattyúkkal ellentétben tehát a merülő szivattyúkat beleengedjük a vízbe. Másképp nem is tudnak működni, mert nincs rajtuk szívócsonk, csak szívónyílások, és működésükhöz is nélkülözhetetlen, hogy vízben álljanak. Az ún. szárazon futásnál a merülő szivattyúk rövid időn belül túlmelegednek, és tönkremennek. Minden merülő szivattyúnak van úszókapcsolója, ami megakadályozza a szárazon futást; ha elfogy a víz, és az úszó lefelé lóg, kikapcsolja az áramot.

Miután a merülő szivattyú vízben áll, szívómélysége nincs. Van viszont a maximális bemerítési mélysége, ennél mélyebben a kútba engedve a víznyomásnak már nem állnak ellen a tömítései.

A merülő szivattyúk felnyomják a folyadékot a gyári adatként megadott szállítómagasságba. Ez a magasság nem a szivattyú tényleges helyzetétől, hanem a szállítandó folyadék felszínétől számítódik, hiszen a folyadékba mártott csőben szivattyú nélkül is a külső víz szintjére emelkedik a víz. A merülő szivattyúk teljesítménye szerint az emelőmagasság általában 6-9 méter, nagyobb teljesítményű szivattyúknál 11 méter. Minden merülő szivattyú jellemző adata a megmaradó vízszint. Ez az a vízmagasság, amit a szivattyú már azért nem tud felszívni, mert a szívórácson, vagy szennyvízszivattyúknál a beömlő nyíláson már levegőt is szív. Erre inkább akkor kell tekintettel lenni, ha a merülő szivattyút elárasztott pince, garázs, szuterén kiszivattyúzására kell használnunk, de a ciszternából sem fogja tudni kiszívni a teljes vízmennyiséget.

A merülő szivattyúk komolyabb változatai a magasnyomású merülő szivattyúk (mélykúti szivattyúnak is mondják). Teljesítményük nagyobb, maximális szállítómagasságuk sokkal nagyobb a normál búvárszivattyúkénál, merthogy felhasználási területük is egészen más. Ezek – nevükből is adódóan – kifejezetten mély kutakhoz valók.

A magasnyomású merülő szivattyúk 30-50 méteres szállítómagasságot is produkálnak, a speciális mélykút szivattyúk pedig 50-80 méterre képesek felemelni a vizet.

Milyet vegyek?

A megfelelő szivattyú kiválasztásához két alapvető szempontot érdemes figyelembe vennie: honnan kell a vizet kiszivattyúzni, illetve mekkora vízmennyiségre és nyomásra van szükségünk? A víznyerő hely lehet a kertünkben lévő fúrt kút, ásott kút, vert kút, kerti tó, patak, tartály vagy ciszterna. Hazánkban általában fúrt vagy ásott kutakból történik a víz kitermelése. A víznyerő helynek fontos jellemzője, hogy hol van a statikus, vagyis nyugalmi vízszintje. Ez azt a vízszintet jelenti, amire beáll a víz magassága, ha nem történik szivattyúzás. Amikor azonban vizet szivattyúzunk ki a kútból, akkor a vízszint csökken, és beáll az ún. dinamikus, vagyis üzemi vízszintre. A dinamikus vízszint az a szint, ahol az igényünknek megfelelő mennyiségű víz szivattyúzása során a kútban beáll a vízszint. Ezt a földfelszíntől, felszíni szivattyú esetén a szivattyútól mérve adják meg.

Fontos paraméter még a kút megengedett maximális vízhozama. Ha ennél a maximális értéknél nagyobb mennyiségben szivattyúzzunk, akkor olyan sebességgel folyik a kútba a víz, hogy az már homokot is hoz magával; a kút „homokol”. Ha azonban a kút fúrója megfelelően „beszűrőzte a kutat”, és az általa megadott vízhozamot nem lépjük túl, akkor a víz homoktartama egy megengedett szint alatt marad. Ennek azért van jelentősége, mert a szivattyúk „homoktűrése” eltérő. A homoktűrés fölötti érték, már jelentős kopást, és a szivattyú tönkremenetelét okozza.

Ha túl nagy teljesítményű szivattyút választunk, több vizet szivattyúzunk a kútjából, mint a megengedett maximális érték, akkor a túl nagy terhelés miatt a vízáram sok homokot hoz magával, ami nem csak a szivattyút, hanem magát a kutat is tönkreteszi. A szállított homok mértékét úgy tudja ellenőrizni, hogy szivattyúzás közben feltöltünk egy vödröt vízzel, és megfigyeljük, mennyi homok ül ki az aljára. A kútból nyert víz homoktartalmát csökkenteni a vízmennyiség csökkentésével, vagyis a szivattyú fojtásával lehet. Célszerű a szivattyú után közvetlenül egy csapot beépíteni, és azzal addig csökkenteni a víz mennyiségét, amíg nem hoz homokot magával a víz.

Mennyi vízre van szükségünk?

Ha kertünket, veteményesünket szeretné locsolni, akkor 2-2,5 bar nyomás mellett 20 legfeljebb 30 liter/perc vízhozamra van szükségünk. Ha nagy a kert, akkor ilyen vízhozam mellett lehet, hogy az esti locsolás egy óráig is eltart. Ha le szeretné rövidíteni a locsolásra szánt időt, nagyobb vízhozamot kell elérnünk. Ha kertünkben öntözőrendszert építtettünk ki, még nagyobb nyomásra és vízhozamra van szükségünk.

A locsoláshoz felhasználható víz mennyiségének és nyomásának kalkulálásakor a szivattyú paraméterein kívül az öntözőrendszer paramétereit is figyelembe kell venni. A szivattyúk teljesítményét alapvetően befolyásolja, hogy a vizet csövön továbbítják. Nem mindegy, hogy ez a cső milyen átmérőjű. A csőellenállás annál nagyobb, minél kisebb a cső átmérője, hiszen ugyanaz a vízmennyiség kisebb keresztmetszetű csövön nagyobb sebességgel tud csak áramolni, az ellenállás pedig a sebesség négyzetével nő.

Általános szabály, hogy az 1”-os cső hosszának (a vízszintesen fekvő részének is) 2%-a emelőmagasságnak minősül, 3/4”-os cső esetében ez 8%, míg 1/2”-os tömlő esetén 40%. Egy 50 m hosszú, 1”-os cső ellenállása – óránként 1 m3 víz szállításával számolva – 2%, azaz 1 méter emelőmagasságnyi. Ezt a legtöbb szivattyú szinte észre sem veszi. Egy 3/4”-os, 25 méteres csőnél a 8% 2 métert tesz ki, mely még mindig nem jelentős terhelés egy szivattyúnak sem. Viszont egy 25 méteres, 1/2”-os cső ellenállása (40%) 10 méter emelőmagasságnak számít, és ha ezt a csövet egy 7 méter szállítómagasságú merülő szivattyúhoz csatlakoztatjuk, akkor a víznek a cső végén sem nyomása nem lesz, sem számottevő folyadékszállításra nem számíthatunk. Éppen csak csordogál majd a víz a cső végén. Hasonló számítás végezhető el, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy a szivattyú vízszintesen milyen messzire képes elszállítani a folyadékot, illetve ott mekkora nyomása marad ahhoz, hogy egy öntözőrendszert működtessen.   

Még sincs kútadó

A kormány áprilisi döntése alapján hatályon kívül helyezik azokat a korábbi rendeleteket, amelyek szerint fennmaradási engedélyt kellene kérni a háztartási célú kutakra. A kormány döntése szerint a 2016. január 1-jén hatályos állapotot kell visszaállítani. Senkit nem kényszerítenek arra, hogy a több évtizede használt kutat újra engedélyeztesse több százezer forintért.

A hír előzménye az, hogy a 2016. június 4. előtt illegálisan kialakított kutak fennmaradását bírságmentesen kellett (lehetett) volna engedélyeztetni az illetékes vízügyi hatóságoknál 2018 végéig. A módosítás nem tett volna különbséget a vízkivételt biztosító hely között, kiterjedt volna minden illegálisan létesített vízbeszerző helyre. 2016 júniusáig azt a vízhasználót, aki vízjogi engedély nélkül hozott létre vízkivételt biztosító létesítményt, a vízügyi hatóság kötelezte a kivételezés megszüntetésére vagy felfüggesztésére, illetve magának a kútnak az átalakítására vagy megszüntetésére.

Hol találunk vizet

A kiskertek öntözéséhez alkalmas vizet elsősorban a talajvízből lehet kinyerni. Magyarországon a talajvízszint sok helyen magas, így nem kell mélyre fúrni az eléréséhez. A talajvíz az édesvízkészlet azon része, ami a felső vízzáró réteg felett helyezkedik el, és kitölti a talajszemcsék közötti üres teret. E víztömeg felső szintjét nevezik talajvízszintnek, ennek magassága függ a csapadék-, hőmérséklet- és nyomásviszonyoktól. A talajvíz szintje évszaktól függően változik. A tavaszi olvadás hatására, illetve ősszel a jelentős mennyiségű csapadék miatt megnövekszik, az éves ingadozása akár egy-két méter is lehet. A talajvíz távolsága a felszíntől átlagosan 2-5 méterre tehető, ez a szint az esetek nagy részében követi a domborzatot. Szárazabb időszakokban a talajvíz mennyisége csökkenhet.

A talajvíz oldott só és szerves-anyag tartalma függ a talaj összetételétől és a növényzettől. Szennyezettsége elsősorban az emberi szennyezés, vagy ásványi anyagok következménye. A talajba bejutó szennyezőanyagok a talajvízáramlás következtében szétterjednek, és sok esetben a szennyezett talajvíz már nem alkalmas öntözésre. Csapadékos években sokszor annyira megemelkedik a talajvíz szintje, hogy belvíz formájában megjelenhet a felszínen. Ha a belvíz tartósan fennáll, károsíthatja vagy akár el is pusztíthatja a növényeket.


A dézsa alján látjuk, mennyire homokol a kút


A kerti szivattyú szívásmélysége csekély, nyomása nagy


A kerti szivattyút fel kell tölteni vízzel a bekapcsolás előtt


A legjobb öntözővíz a ciszternában összegyűjtött esővíz


A tömlőkocsi segít a tárolásban és a mozgatásban is


Az öntözőtömlő ellenállása ugrásszerűen nő az átmérő csökkenésével


Csak bele kell állítani az esővízgyűjtő dézsába


Esővíz vagy hordó szivattyú


Homokszűrő védi a szivattyúkereket


Ilyen mély kúthoz már mélykúti szivattyú kell


Kerti szivattyúval az esővízgyűjtő aljáról tudunk szivattyúzni


Magasba emelve a kerti szivattyú jobban védhető a víztől


Mélykúti szivattyú fúrt kútba kerül


Nagy átmérő, nagy keresztmetszet, kis ellenállás

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Energia a levegőből

Magyarországon is egyre inkább előtérbe kerül a hőszivattyúk alkalmazása. Többféle típus létezik, szondás, fúrt kutas, talaj kollektoros és levegős. Mindegyik képes fűteni, hűteni és melegvizet...


Melegvíz cirkulációs rendszer

A napi melegvíz-felhasználás napszakonként változik, általában reggel és este jelentkeznek fogyasztási csúcsok. A fogyasztások közti időben a melegvíz lehűl, a bojler és a vízvételi hely közötti...