Öntözésről, szivattyúkról

2017-07-13 18:53:24 | Módosítva: 2017-07-16 18:11:14

Kertünk öntözésének leggazdaságosabb módja a saját vízforrásból – másképpen víznyerő helyről – szivattyúzott víz. A víznyerő hely üzemi vízszintje határozza meg, hogy felszíni, vagyis száraz beépítésű, ún. kerti szivattyút, vagy búvárszivattyút érdemes-e használni. Az öntözéshez legmegfelelőbb szivattyú kiválasztásakor azonban még sok más szempontot is figyelembe kell vennünk.


Kerti vagy búvár?

A kerti szivattyúk nem vízben állnak, felépítésük nem is teszi ezt lehetővé. A meghajtómotor és a centrifugál szivattyú háza általában jól láthatóan elkülönül. A legtöbb gépnél egytárcsás centrifugál szivattyút alkalmaznak, csak a legnagyobb teljesítményű változatoknál lehet szükség ún. több fokozatú, vagyis egy tengelyen több, egymás mellé szerelt szivattyúkerékre.

A kerti szivattyúnak a vízoszlopot fel kell szívnia, amit a gépre jellemző maximális nyomással nyom ki a nyomócsonkon. Ezekből már látszik, hogy egy kerti szivattyú két legfontosabb műszaki adata, hogy milyen mélyről képes felszívni a vizet, és milyen nagy nyomással képes kinyomni, vagyis a szivattyú magasságában, és terhelés nélkül mekkora a szállított víz mennyisége.

A kerti szivattyú azonban csak akkor képes a gépkönyvében megadott mélységből felszívni a vizet, ha a szívócső teljesen fel van töltve vízzel. Ha csak egy kis levegő is van benne, akkor a szivattyú jó eséllyel „elejti a vizet”. A levegővel telt cső és szivattyúház nem teszi lehetővé a szivattyú működését. A szívócső feltöltéséhez az szükséges, hogy az alján visszacsapó szelep akadályozza meg a víz kifolyását. Az is szükséges, hogy az egész rendszerben – a szivattyúházig – lehetőleg egyáltalán ne legyen levegő akkor sem, ha a szivattyú nem üzemel, vagyis a szívó oldal megtartsa a vizet. Nagyon fontos, hogy a szívócső abszolút tömített legyen. A szívócső tömítetlensége esetén a benne lévő víz kifolyhat, illetve működés közben a szivattyú levegőt (is) szív. Akár egy kevés levegő is erősen lecsökkentheti a szívási mélységet.

Egy olyan kerti szivattyú, amelynek a szívómélysége mondjuk 7 m, sohasem fogja felszippantani a vizet, ha egy 5 m mély kútba lenyomjuk a szívócső végét. A megadott gyári adat arra vonatkozik, amikor a szívóoldal fel van töltve. Ha túlságosan nagy teljesítményű szivattyúval dolgozunk, és a szivattyúval több vizet emelünk ki a kútból, mint annak a vízhozama, az aktuális vízszint süllyed, elérheti, sőt túllépheti a szivattyú egyik jellemző adatát, a maximális szívómélységet. Ebben az esetben a vízszállítás megáll és a szivattyú szárazon jár.

A nyomó oldalon mérjük a maximális nyomást. A bar-ban megadott érték egyben azt is jelenti, hogy kb. 10-szer annyi m magasra képes a szivattyú felnyomni a vizet. Ha azonban különböző magasságokban megmérnénk, hogy ott mekkora a nyomás, és ugyanott mennyi víz folyna ki a csövön, akkor azt tapasztalnánk, hogy mindkét érték lineárisan csökkenne, és a maximális szállítómagasságnál mindkettő 0 lenne. Például egy 6 bar nyomású szivattyú maximálisan 60 m magasságig tudná felnyomni a vizet, de ebben a magasságban már ki sem tudna folyni a cső végén. 30 m-en viszont még maradna 3 bar, és nagyjából a maximális folyadékszállítás fele.

A kerti szivattyúk jellemző felhasználási területe az öntözés; a teljesítmény adatokat is a szerint kell megnéznünk, hogy pl. csepegtető öntözést, árasztásos öntözést végzünk, vagy különböző öntőző, locsoló készüléket (esetleg többet is) kívánunk ellátni a szivattyúval. A szívó oldal kerti tóra, víztartályra csatlakozhat, ami a szivattyúhoz képest nem lehet mélyen.

Mélyebb víznyerő helyről merülő szivattyúval tudjuk felszívni a vizet. A merülő szivattyúk alkalmasak arra, hogy egy gyűrűs kútba leengedjük, és onnan kiemeljük a vizet, ugyanígy arra is, hogy ciszternába, víztárolóba helyezzük bele.

A kerti szivattyúkkal ellentétben tehát a merülő szivattyúkat beleengedjük a vízbe. Másképp nem is tudnak működni, mert nincs rajtuk szívócsonk, csak szívónyílások, és működésükhöz is nélkülözhetetlen, hogy vízben álljanak. Az ún. szárazon futásnál a merülő szivattyúk rövid időn belül túlmelegednek, és tönkremennek. Minden merülő szivattyúnak van úszókapcsolója, ami megakadályozza a szárazon futást; ha elfogy a víz, és az úszó lefelé lóg, kikapcsolja az áramot.

Miután a merülő szivattyú vízben áll, szívómélysége nincs. Van viszont a maximális bemerítési mélysége, ennél mélyebben a kútba engedve a víznyomásnak már nem állnak ellen a tömítései.

A merülő szivattyúk felnyomják a folyadékot a gyári adatként megadott szállítómagasságba. Ez a magasság nem a szivattyú tényleges helyzetétől, hanem a szállítandó folyadék felszínétől számítódik, hiszen a folyadékba mártott csőben szivattyú nélkül is a külső víz szintjére emelkedik a víz. A merülő szivattyúk teljesítménye szerint az emelőmagasság általában 6-9 méter, nagyobb teljesítményű szivattyúknál 11 méter. Minden merülő szivattyú jellemző adata a megmaradó vízszint. Ez az a vízmagasság, amit a szivattyú már azért nem tud felszívni, mert a szívórácson, vagy szennyvízszivattyúknál a beömlő nyíláson már levegőt is szív. Erre inkább akkor kell tekintettel lenni, ha a merülő szivattyút elárasztott pince, garázs, szuterén kiszivattyúzására kell használnunk, de a ciszternából sem fogja tudni kiszívni a teljes vízmennyiséget.

A merülő szivattyúk komolyabb változatai a magasnyomású merülő szivattyúk (mélykúti szivattyúnak is mondják). Teljesítményük nagyobb, maximális szállítómagasságuk sokkal nagyobb a normál búvárszivattyúkénál, merthogy felhasználási területük is egészen más. Ezek – nevükből is adódóan – kifejezetten mély kutakhoz valók.

A magasnyomású merülő szivattyúk 30-50 méteres szállítómagasságot is produkálnak, a speciális mélykút szivattyúk pedig 50-80 méterre képesek felemelni a vizet.

Milyet vegyek?

A megfelelő szivattyú kiválasztásához két alapvető szempontot érdemes figyelembe vennie: honnan kell a vizet kiszivattyúzni, illetve mekkora vízmennyiségre és nyomásra van szükségünk? A víznyerő hely lehet a kertünkben lévő fúrt kút, ásott kút, vert kút, kerti tó, patak, tartály vagy ciszterna. Hazánkban általában fúrt vagy ásott kutakból történik a víz kitermelése. A víznyerő helynek fontos jellemzője, hogy hol van a statikus, vagyis nyugalmi vízszintje. Ez azt a vízszintet jelenti, amire beáll a víz magassága, ha nem történik szivattyúzás. Amikor azonban vizet szivattyúzunk ki a kútból, akkor a vízszint csökken, és beáll az ún. dinamikus, vagyis üzemi vízszintre. A dinamikus vízszint az a szint, ahol az igényünknek megfelelő mennyiségű víz szivattyúzása során a kútban beáll a vízszint. Ezt a földfelszíntől, felszíni szivattyú esetén a szivattyútól mérve adják meg.

Fontos paraméter még a kút megengedett maximális vízhozama. Ha ennél a maximális értéknél nagyobb mennyiségben szivattyúzzunk, akkor olyan sebességgel folyik a kútba a víz, hogy az már homokot is hoz magával; a kút „homokol”. Ha azonban a kút fúrója megfelelően „beszűrőzte a kutat”, és az általa megadott vízhozamot nem lépjük túl, akkor a víz homoktartama egy megengedett szint alatt marad. Ennek azért van jelentősége, mert a szivattyúk „homoktűrése” eltérő. A homoktűrés fölötti érték, már jelentős kopást, és a szivattyú tönkremenetelét okozza.

Ha túl nagy teljesítményű szivattyút választunk, több vizet szivattyúzunk a kútjából, mint a megengedett maximális érték, akkor a túl nagy terhelés miatt a vízáram sok homokot hoz magával, ami nem csak a szivattyút, hanem magát a kutat is tönkreteszi. A szállított homok mértékét úgy tudja ellenőrizni, hogy szivattyúzás közben feltöltünk egy vödröt vízzel, és megfigyeljük, mennyi homok ül ki az aljára. A kútból nyert víz homoktartalmát csökkenteni a vízmennyiség csökkentésével, vagyis a szivattyú fojtásával lehet. Célszerű a szivattyú után közvetlenül egy csapot beépíteni, és azzal addig csökkenteni a víz mennyiségét, amíg nem hoz homokot magával a víz.

Mennyi vízre van szükségünk?

Ha kertünket, veteményesünket szeretné locsolni, akkor 2-2,5 bar nyomás mellett 20 legfeljebb 30 liter/perc vízhozamra van szükségünk. Ha nagy a kert, akkor ilyen vízhozam mellett lehet, hogy az esti locsolás egy óráig is eltart. Ha le szeretné rövidíteni a locsolásra szánt időt, nagyobb vízhozamot kell elérnünk. Ha kertünkben öntözőrendszert építtettünk ki, még nagyobb nyomásra és vízhozamra van szükségünk.

A locsoláshoz felhasználható víz mennyiségének és nyomásának kalkulálásakor a szivattyú paraméterein kívül az öntözőrendszer paramétereit is figyelembe kell venni. A szivattyúk teljesítményét alapvetően befolyásolja, hogy a vizet csövön továbbítják. Nem mindegy, hogy ez a cső milyen átmérőjű. A csőellenállás annál nagyobb, minél kisebb a cső átmérője, hiszen ugyanaz a vízmennyiség kisebb keresztmetszetű csövön nagyobb sebességgel tud csak áramolni, az ellenállás pedig a sebesség négyzetével nő.

Általános szabály, hogy az 1”-os cső hosszának (a vízszintesen fekvő részének is) 2%-a emelőmagasságnak minősül, 3/4”-os cső esetében ez 8%, míg 1/2”-os tömlő esetén 40%. Egy 50 m hosszú, 1”-os cső ellenállása – óránként 1 m3 víz szállításával számolva – 2%, azaz 1 méter emelőmagasságnyi. Ezt a legtöbb szivattyú szinte észre sem veszi. Egy 3/4”-os, 25 méteres csőnél a 8% 2 métert tesz ki, mely még mindig nem jelentős terhelés egy szivattyúnak sem. Viszont egy 25 méteres, 1/2”-os cső ellenállása (40%) 10 méter emelőmagasságnak számít, és ha ezt a csövet egy 7 méter szállítómagasságú merülő szivattyúhoz csatlakoztatjuk, akkor a víznek a cső végén sem nyomása nem lesz, sem számottevő folyadékszállításra nem számíthatunk. Éppen csak csordogál majd a víz a cső végén. Hasonló számítás végezhető el, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy a szivattyú vízszintesen milyen messzire képes elszállítani a folyadékot, illetve ott mekkora nyomása marad ahhoz, hogy egy öntözőrendszert működtessen.   

Még sincs kútadó

A kormány áprilisi döntése alapján hatályon kívül helyezik azokat a korábbi rendeleteket, amelyek szerint fennmaradási engedélyt kellene kérni a háztartási célú kutakra. A kormány döntése szerint a 2016. január 1-jén hatályos állapotot kell visszaállítani. Senkit nem kényszerítenek arra, hogy a több évtizede használt kutat újra engedélyeztesse több százezer forintért.

A hír előzménye az, hogy a 2016. június 4. előtt illegálisan kialakított kutak fennmaradását bírságmentesen kellett (lehetett) volna engedélyeztetni az illetékes vízügyi hatóságoknál 2018 végéig. A módosítás nem tett volna különbséget a vízkivételt biztosító hely között, kiterjedt volna minden illegálisan létesített vízbeszerző helyre. 2016 júniusáig azt a vízhasználót, aki vízjogi engedély nélkül hozott létre vízkivételt biztosító létesítményt, a vízügyi hatóság kötelezte a kivételezés megszüntetésére vagy felfüggesztésére, illetve magának a kútnak az átalakítására vagy megszüntetésére.

Hol találunk vizet

A kiskertek öntözéséhez alkalmas vizet elsősorban a talajvízből lehet kinyerni. Magyarországon a talajvízszint sok helyen magas, így nem kell mélyre fúrni az eléréséhez. A talajvíz az édesvízkészlet azon része, ami a felső vízzáró réteg felett helyezkedik el, és kitölti a talajszemcsék közötti üres teret. E víztömeg felső szintjét nevezik talajvízszintnek, ennek magassága függ a csapadék-, hőmérséklet- és nyomásviszonyoktól. A talajvíz szintje évszaktól függően változik. A tavaszi olvadás hatására, illetve ősszel a jelentős mennyiségű csapadék miatt megnövekszik, az éves ingadozása akár egy-két méter is lehet. A talajvíz távolsága a felszíntől átlagosan 2-5 méterre tehető, ez a szint az esetek nagy részében követi a domborzatot. Szárazabb időszakokban a talajvíz mennyisége csökkenhet.

A talajvíz oldott só és szerves-anyag tartalma függ a talaj összetételétől és a növényzettől. Szennyezettsége elsősorban az emberi szennyezés, vagy ásványi anyagok következménye. A talajba bejutó szennyezőanyagok a talajvízáramlás következtében szétterjednek, és sok esetben a szennyezett talajvíz már nem alkalmas öntözésre. Csapadékos években sokszor annyira megemelkedik a talajvíz szintje, hogy belvíz formájában megjelenhet a felszínen. Ha a belvíz tartósan fennáll, károsíthatja vagy akár el is pusztíthatja a növényeket.


A dézsa alján látjuk, mennyire homokol a kút


A kerti szivattyú szívásmélysége csekély, nyomása nagy


A kerti szivattyút fel kell tölteni vízzel a bekapcsolás előtt


A legjobb öntözővíz a ciszternában összegyűjtött esővíz


A tömlőkocsi segít a tárolásban és a mozgatásban is


Az öntözőtömlő ellenállása ugrásszerűen nő az átmérő csökkenésével


Csak bele kell állítani az esővízgyűjtő dézsába


Esővíz vagy hordó szivattyú


Homokszűrő védi a szivattyúkereket


Ilyen mély kúthoz már mélykúti szivattyú kell


Kerti szivattyúval az esővízgyűjtő aljáról tudunk szivattyúzni


Magasba emelve a kerti szivattyú jobban védhető a víztől


Mélykúti szivattyú fúrt kútba kerül


Nagy átmérő, nagy keresztmetszet, kis ellenállás

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Négylábú társbérlők otthonunkban

Míg 10-15 éve a televízióban nem reklámozták és a boltok polcain sem találkozhattunk kutyáknak és macskáknak gyártott élelmiszerekkel, napjainkra már természetes dologgá vált. Talán mára többen is...


Öntözési ötletek

Az öntözési megoldások közül egyrészt azt kell kiválasztani, ami az adott növénynek a legmegfelelőbb, másrészt pedig ezt össze kell hangolni a lehetőségeinkkel.