Kertek berendezése, nemcsak növényekkel

Kertünket – méretétől, elvárt funkcióitól függően – sokféle aktív és passzív pihenést, vagy akár csupán dekorációs célokat szolgáló kiegészítővel láthatjuk el. Ezek egy része házilag is elkészíthető, de készen is lehet vásárolni könnyen öszszeállítható lugasokat, pergolákat, pavilonokat, amelyek a forró nyári napokon tesznek jó szolgálatot azzal, hogy árnyat vetnek a kerti pihenőhelyekre, támasztékul szolgálnak a kúszónövényeknek, és díszítőértékük sem elhanyagolandó.

Az árnyékoló építmények elhelyezése, befuttatása

A pihenőhelyeket, a kerti bútorok helyét érdemes úgy megválasztani, hogy a legnagyobb forróságban, legyen valami, ami árnyékot vet rájuk. Ha erre alkalmas méretű fa nincsen a közelben, akkor jó megoldást kínálnak a lugasok, pergolák, vagy kerti pavilonok. Az első kettő közti különbség annyi, hogy a pergola lécezetével, lamelláival önmagában is árnyékol, a lugasnál ugyanezt a funkciót a ráfuttatott növényekkel érhetjük el.
Figyeljünk arra, hogy ne a kert legzsúfoltabb részébe helyezzük el ezeket az építményeket, de ott se állítsuk fel, ahol még semmilyen növény sincs. Az árnyékoló építmények ideális helyéről szép kilátás nyílik a kert többi részére – ez persze még kevés. Úgy tájoljuk a pergolákat, lugasokat, hogy a déli órákban árnyékoljanak legjobban, előtte és utána engedjék be a napsugarakat. Jó, ha a pergola lécezete lamellás, és azokat állítani tudjuk: reggel észak-déli, déltől kelet-nyugati irányba forgatva ezeket, kizárhatjuk az erős fényt.
Lugas egyszerűen készíthető, boltíves fémvázból, huzalból, vagy akár rugalmas (mogyoró, kőris, gyertyán vagy bambusz) vesszőkre is futtathatjuk az árnyékot adó növényeket. Utóbbi esetben csak egynyári fajokat ültessünk (hajnalka, díszbabok, dísztökök), hiszen a vesszőlugas nem túl tartós. Ha évelőket (borostyánok, vadszőlők, iszalag, trombitafolyondár, lilaakác) futtatunk fel, akkor pár év múlva azoknak új támrendszert kell építeni. Ennek folyamatát jelentősen megnehezítik majd az akkorra már termetessé cseperedett példányok. Egynyáriakkal ilyen gond nincs, hiszen minden évben újra vetjük őket, sőt az az előnyük is megvan, hogy akár évente kedvünk szerint áthelyezhetjük lugasunkat.
Az egynyáriak alkalmazásának más előnyei is vannak. Az évelő futónövények többsége kezdetben lassabb növekedésű, ezért ezek beültetését követően érdemes néhány egynyárinak is helyet adni, így már a megépítés évében is lesz árnyékunk. A tavaszonként újravetett egynyáriak védelmében pedig évről-évre erősödnek az évelő futónövények, de arra ügyeljünk, nehogy egymás konkurenseivé váljanak – ne hagyjuk, hogy a gyorsabb növésű egynyáriak teljesen beárnyékolják, megfojtsák a lassabban induló évelőket.
A kúszónövények kapaszkodási módjai elég változatosak. Vannak, amelyek kanyargó hajtásaikkal keresik a támasztékot, mások kacsokkal vagy tapadókorongokkal rögzítik magukat. A fiatal növények hajtásait érdemes ültetés után a lugas, pergola, vagy pavilon falára lazán rákötözni madzaggal, vagy még jobb erre a célra az állítható hurokméretű kábelkötegelő. Így növényeink könynyebben megtalálják a támasztékot, és kezdetben irányíthatjuk is növekedésüket. Ne felejtsük el a kötéseket eltávolítani akkor, amikor már önállóan kapaszkodik a növény, és szeles időben is képes megtartani magát a támasztékon. Ellenkező esetben az egyre vastagodó szárat szorítani kezdi a madzag, ami tápanyag-szállítási, és ebből eredően fejlődési zavarokhoz vezethet.

Lényeges szempontok építésnél

A pergolák, pavilonok lehetnek zártak és részben-, vagy teljesen nyitottak. Három lényeges szerkezeti elemük van: az alap, a tartóoszlopok (amelyek készülhetnek fából, fémből, ritkábban kőből), valamint az árnyékoló lamellák, vagy a rácsozat.
Legegyszerűbben fából készíthetjük el az építményt. A tartóoszlopok vastagsága legalább 10-15 centiméteres legyen. Ezek elég terhet bírnak még akkor is, ha futónövényekkel egészítjük ki a rácsok árnyékoló hatását. A fás szárú futónövények közöl a trombitafolyondár és a lilaakác azok, amelyek az ültetést követő néhány év elmúltával erős és agresszívan terjedő ágrendszerükkel, nagy tömegükkel megterhelhetik az építményt.
A tartóoszlopok magassága tetszőlegesen választható, az ideális méret 2,5-3 méter között van. A tartóoszlopokat olyan távolságra állítsuk egymástól, hogy az ezeket összekötő nyereggerendákat annyi ponton támasszák alá, hogy azok sehol ne hajoljanak meg tömegüknél fogva. Az oszlopelemek lehetnek kör keresztmetszetűek is, ám téglalap, vagy négyzet keresztmetszetű elemeket könnyebb csapolással, vagy fém kötőelemekkel stabilan összekapcsolni. A farészek összeillesztéseinek stabilitását a csapoláson túl helyenként csavarozással is fokozzuk.
A függőleges tartóoszlopokat legalább 60-70 centiméter mélyen süllyesszük a földbe, és ágyazzuk betonblokkokba. Ennél előnyösebb, ha acél oszloptartókat helyezünk betonba, és ezekhez szereljük a tartóoszlopokat.
Csökkenti az építmény élettartamát, ha a fa oszlopok és a beton találkozásánál beszivárog a víz. Télen pedig a résekben jéggé fagyott nedvesség feszítő hatása, valamint a fa és beton eltérő hővezetéséből adódó különböző hőmozgások mind a fa részek károsodásához vezetnek. Ha betonból kiálló acéltartókhoz illesztjük a faoszlopokat, ez a veszély nem áll fenn, hiszen az oszlop a talajszint fölött áll, így a víz lefolyik róla. A függőleges tartóoszlopokat ezután vízszintes nyereggerendákkal kötjük össze, amelyekre merőlegesen kereszttartókat szerelünk fel. Ezek adják majd az árnyékot.
A pergola lehet egy főtartós: ebben az esetben a tartóoszlopokat egy sorban helyezzük el, mintegy térelválasztóként. Árkádos pergoláknál két vagy több ilyen tartóoszlop sort helyezünk egymás mellé, melyeket felül az árnyékolást is szolgáló kereszttartókkal kötünk össze. A két típus használhatósága között is jelentős különbég van: az egy főtartós (egysoros) pergola alatt nem, csak mellette lehet elférni, itt tudjuk elhelyezni a pihenésre szolgáló kerti bútorokat. Az árkádos típus ezzel szemben – a szélességétől függően – részben vagy egészben árnyékoló tetőt ad a pihenőhely fölé. A pergola függőleges tartóoszlopait lécrácsozattal is öszszeköthetjük, amelyek fokozzák az árnyékoló hatást – főleg növényekkel befuttatva.
Az árkádos pergolákhoz hasonlóan épület falához illesztett árnyékolókat is készíthetünk. Itt az egyik tartóoszlop sorát a fal helyettesíti, amelyre a gerendákat a falba rögzített „L” alakú fémsarukba fektetjük.
A kerti pavilonok különféle méretekben és formákban kaphatók a barkácsáruházakban – lapra szerelve is. Az egyszerűbb pergolákon túl ezek nem csak árnyékolnak, hanem eső ellen is védenek a kertben, hiszen zárt tetővel rendelkeznek.
Kerti faépítményeinknél ne feledkezzünk meg a fa védelméről, de még jobb, ha nem nyers, hanem már impregnált elemeket használunk fel az építésüknél.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Nagy Z. Róbert


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Spaletták, zsalugáterek karbantartása, felújítása

Az épületek árnyékolására számos lehetőség van, pl. a zsalugáterek, spaletták. Ezeket az új épületeken is egyre gyakrabban alkalmazzák, mivel nemcsak hangulatosak, devédelmük sem lebecsülendő. Az...


Zárja ki a meleget otthonából!

Árnyékolói és nyílászárói optimalizált használatával és programozott beállításával nyáron is kellemes lesz a hőmérséklet otthonában, ráadásul megspórolhatja a légkondicionálásköltségeit is.