Tűzivíz tárolás tavakban

Tűzoltó-tó

A tűz és a víz mint két ellentét szinonimája közismert. A tűz megfékezésére ősidők óta a víz szolgál. Ahol azonban nem áll elegendő víz rendelkezésre, ott a tűz az úr, és mindent porig éget. Mit lehet tenni ez ellen? A vizet a tűzhöz kell vinni. A régi tűzoltófelszerelések között a lajtos (vízszállító) kocsi már a rómaiak alatt is létezett. A vizet a tűzre zúdító fecskendők is az első gépészeti eszközök közé tartoztak. Napjainkban az erdőtüzek oltásánál tűzoltó repülőgépekkel szállítják a tűzoltó vizet.

A városokban, falvakban a tűzoltóvizet a közműhálózatba 90-100 méterenként beépített tűzcsapokon keresztül biztosítják a tűzoltók részére tűz esetén. Ezért napjainkban a tűzesetekhez vonuló tűzoltókocsik között már nem találunk vízszállító tartálykocsit, hanem a tűzcsapról ellátott nagynyomású fecskendőkkel veszik fel a harcot a tűzzel.
De ha nincs közüzemi vízellátás, azaz nincs a közelben tűzcsap? Ha külterületen, közműhálózattal el nem látott részen van az épületünk, ami napjainkban a természetbe menekülés miatt egyre jellemzőbb, akkor mit tehetünk? Nos ehhez kívánunk egy lehetőséget megismertetni.
Az EU-ba tartozáshoz szinte minden jogszabályt, előírást át kellett dolgozni, egységesíteni az EU-előírásokhoz. A tűzoltással kapcsolatban a BM 2/2002 (I.23) rendeletében leírtak ma a mérvadóak. Ennek 5. fejezete az épületek tűzvédelmi követelményeivel foglalkozik, melyben a tűzoltás helyszíni követelményei között előírja a szükséges oltóvíz mennyiségét. Ez sok tényezőtől függ, de amennyiben nincs közüzemi vízellátás akkor a szükséges vízmennyiség tárolását írja elő a rendelet.
Például egy kétszintes lovastanya - ahol a tetőtérben szénatárolás is van - tűzoltóvíz igényét 100 m3/óra vízmennyiségnek 3 órán át való szolgáltathatóságában írja elő. Ekkora vízmennyiséget tárolni csak medencében vagy tóban lehetséges. Ipari üzemekben drága földalatti betonmedencéket alakítanak ki erre a célra, de például a Ferihegyi repülőtér tűzivízigényét egy nagy mesterséges tó biztosítja. Földmedrű víztározó tavat azonban csak magas talajvízszintű helyeken lehet létesíteni, a száraz homokos területeken többnyire burkolt medrű mesterséges tavat lehet csak kialakítani. Ez a tökéletesen vízzáró tófóliák segítségével könnyen biztosítható.
Az ismertetett ~15 m átmérőjű, 2,5 m mély tóban, 430 m3 tűzivíz tárózható. A tó a tüzivíz tározás mellett dísztóként, esztétikai célokat is szolgál. A vízzel feltöltése a csapadékvízből és az ingatlanon található fúrt kútból együttesen lehetséges.
A földrézsükkel kialakított, és a vízkivételi betonszerkezetekkel ellátott tó medrét, 1,5 mm vastag lágy PVC fóliával teszik vízzáróvá. Az 1,5 mm vastag, újrahasznosított lágy PVC fólia alá 0,5 mm vastag Geotextil paplan kerül elterítésre. Az erre helyezett 1,5 m széles fóliacsíkokat, helyszíni hegesztéssel erősítik össze. A tó meder közel sík fenékrészén 10 cm vastag homokos kavics ágyazat került kialakításra.
Először a tó mélyebb kb. 2-2,5 m mély részét burkolták le a fóliával, ide helyezték el a beton vízkivételi aknát is, majd e körül a sekélyebb 0,5-1 m mély tórész mederburkolata készült el a mélyebb rész fóliarétegével utólag összehegesztve. A sekély részbe telepített növények a tó vízminőségvédelmét, és díszítését is szolgálják.
A tűzivíz tárolási funkció ellátása a megfelelő tűzivíz vételezési móddal együtt lehetséges. Mivel a tóban tározott vizet csak szivattyúzással lehet kiemelni, ezért a parton kialakítandó tüzivíz vételezési helyhez a vizet oda kellet vezetni. A tűzoltókocsi szivattyús vízvételezését, csak lábszeleppel ellátott szívócsonkkal felszerelve lehet biztosítani. Ehhez vízkivételi és szívóaknából álló kettős műtárgyat terveztek be.
A vízkivételi akna O/ 80 cm-es előre gyártott beton csatornaakna elemekből kerül kialakításra. Az alsó 1,2 m magas aknaelem a tó medrére, a kavicságyra van helyezve. Az aljára leterhelő betonréteg kerül B200-as betonból kb. 20 cm vastagságban. Ugyanakkor az alsó aknaelem palástján 3 db DN 300 mm-es acél vízbevezető csonkot alakítottak ki. Megjegyezzük, hogy ilyen előregyártott csatornaelemek készen beszerezhetőek. A csonkokon elhelyezett 1x1 cm-es nyílású ráccsal zárjuk ki a durva uszadékokat (a halakat). A kútgyűrűs akna alatt és mögött 1,5 mm-es SICOFOL vízszigetelés kerül elhelyezésre. Az akna teteje 20 cm-rel a tó vízszintje fölé ér (példánkban további 2 db 1 m magas aknaelem került az alsó aknaelemre beépítésre), lezárására fából, acéllemezből készült fedlap szolgál.
Az alsó aknaelem aljának partél felőli részére kerül a DN 200 mm-es acélcsőből (vagy DN 200 KPE műanyag nyomócsőből) kialakított összekötő vezeték, amely az előirt átfolyási kapacitással vezeti ki a vizet a parti szivattyúaknába. A vezeték csövéhez helyszíni hegesztéssel csatlakozik a vízzáró fólia, ezzel megakadályozódik a cső melletti vízszivárgás a tóból.
A parton, a tó partélétől kb. 5 m-re kerül elhelyezésre, a beton zsalukőelemekből kialakított 2x2 m alapterületű, 3 m mély szívóakna. A helyszíni betonaljzatra helyezett akna aljára 30 cm vastag vasbeton réteg kerül a felúszás kivédésére. Az akna a tökéletes vízzárás érdekében belülről 1 mm vastag SYCOFOL fóliával lett bélelve. Az aknafenék alsó szintje mintegy 10 cm-rel mélyebb lett, mint a tóban lévő vízkivételi akna, mert az ide csatlakozó, a vízkivételi aknából érkező, DN 200 mm-es KPE összekötő vezeték kb. 2‰-es lejtéssel (1 méteren 2 cm) lett fektetve. Az akna és a tó partéle közötti árokba feketetett összekötő cső köré megfelelően tömörítve helyezték vissza a kiásott földet.
Az akna felső részét célszerű hálóvasalt 20 cm vastag vasbetonfödémmel lezárni. Az aknába lejutást 80x80 cm-es lebúvónyílás és acél aknahágcsó teszi lehetővé. Az aknában a közlekedőedények elve alapján a tó mindenkori vízszintjének megfelelő szintű víznívó alakul ki. Ebbe a víztérbe kerül szabadon szerelve az 5 m hosszú DN 110 mm-es flexibilis nyomótömlőből kialakított csatlakozócső. A cső alsó végére szabványos DN 110-es lábszelep és szűrőkosár, a felső végére a DN 110 mm-es gyorscsatlakoztatású szívócső (MSZ 1057 szabványú) csonkja kerül. Ehhez csatlakoztatható a tűzoltó szerkocsi szabványos szívótömlője.

A gégecső alsó végét az akna legalsó hágcsóeleméhez lehet rögzíteni. A felső végét 3-4 m hosszú acél vagy műanyag sodronnyal, a legfelső, a vízszint fölé érő, aknahágcsó elemhez kell oldható kötéssel (karabinerrel) rögzíteni. Így a csatlakozócső állandóan a vízszint alatt lesz, ezért vízzel lesz tele, amit felszínre húzásakor az alján lévő lábszelep nem enged kifolyni. Szükség esetén a sodrony segítségével a szívócső a felszínre húzható, és a tűzoltófecskendő szívórészéhez csatlakoztatható, majd a víz szivattyúzása azonnal megkezdhető.
A parti szívóaknát 80×80 cm-es lebúvónyílás, és az arra elhelyezett öntöttvas csatornafedlap zárja le. A két darab tűzivíz vételező műtárgy közül a parti szívóaknát a tűzoltókocsi közvetlenül megközelítheti, a vízkivételi aknára csak annak karbantartásakor, ellenőrzésekor kell gyalogosan bemenni.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Szűcs J. László


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Társasházak fűtéskorszerűsítése gyűjtőkémény átalakítással

Legtöbb társasházbangravitációs gyűjtőkémény szolgál a lakásokba beszerelt gáztüzelő-berendezések füstgázának elvezetésére (Termofor vagy LAS kémények).


Tetőterek tűzvédelme

A tetőtér egy kényes épületszerkezet, összetett tervezési feladatot jelent az építész számára, melynek során meg kell oldani a hővédelmet, a páravédelmet, a szellőzést, a légzárást, a zaj- és...