Elkezdődhet a téli felkészülés

2017-10-07 17:49:37 | Módosítva: 2017-10-07 18:00:48

Bár még jó idő van, néha szinte nyárias, ennek ellenére szeptemberben, így ősz elején már gondolni kell a növények téli felkészítésére. A növények télállósága genetikai és növényanatómiai tulajdonságoknak köszönhető, de az időjárási és körülmények és a gondozási módszerek is sokat javíthatnak, vagy ronthatnak ezen.


Ha téli felkészítésről van szó, nem kell nagy dolgokra gondolni, sőt sokszor az is a felkészítés része, ha nem csinálunk valamit. Például augusztus után már ne végezzünk tápanyag utánpótlást, se a konyhakertben, se a díszkertben, de a gyepet se műtrágyázzuk már ilyenkor. Ennek oka, hogy a műtrágyák egyik fő összetevője a nitrogén egy fontos makro-tápanyag a növények növekedési szakaszában. Ám így ősszel a növekedésnek le kell állni, és fás szárú növényeknél a fásodásnak kell elkezdődni az idei hajtásokon legalább annyira, hogy ezek a részek is télállóvá váljanak. Ha nitrogént adagolunk, a jó idő pedig adott, akkor a növények növekedni fognak, de e növekmények nem „érnek be”, ezért a tél során valószínűleg megfagynak.

Még néhány éve is az volt a nézet, hogy a növények tápanyag-utánpótlását gyökéren keresztül kell megoldani (hiszen a gyökér az a növényi szerv, melynek funkciója a rögzítés-támasztás és a tápanyagok felvétele), és lombtrágyákat csak tüneti kezelésre volt szokás adni. Ez a nézet most változni látszik, hiszen a nyári aszályos időszakban a gyökéren keresztüli tápanyagfelvétel eléggé gátolt. Ennek oka, hogy a növények a kijuttatott vagy a talajban megtalálható tápanyagokat csak vízben oldott állapotban képesek felvenni. Tehát hiába juttatunk ki tápanyagot, és öntözünk, egy idős gyümölcsfa esetén, ha a talaj felső 10 centimétere nedves, a gyökérzónája lejjebb van, így nem hasznosul a tápanyag. A lombon (sokkal kisebb koncentrációban) adott tápanyagokat azonban azonnal felveszi a növény. Őszi időszakban ezért, ha hiánytünet jelentkezik valamelyik növényen (ami ekkor nem összetévesztendő az őszi színváltással, a lomb sárgulásával), akkor lombtrágyákat használjunk, speciálisan az adott hiánytünetre valót, és minél alacsonyabb nitrogén tartalmút.

Célszerű összegereblyézni a fákról lehullott leveleket, és téliesíteni a kisebb fákat, bokrokat. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy avart, fűnyesedéket, komposztot esetleg földet húzunk fel a bokrok és fák tövére. Így ha keményebb fagy jön, ami akár elpusztítja a vesszőket, gyökérnyaki rügyekből, melyeket takarással védtünk, még újra kihajthatnak a cserjék. A fenyők, tuják és más örökzöldek tövére minél vastagabban kerüljön lombtakarás, mert esetükben létkérdés, hogy a tél folyamán ne legyen végig átfagyva a talaj, hiszen e növények – még ha keveset is – de télen is vesznek fel vizet. Ha a víz hosszú ideig jéggé van fagyva a talajban, akkor nem megfagynak ezek az egyedek, hanem a relatív vízhiány, a felvehető víz hiánya miatt egyszerűen kiszáradnak, és ez csak tavasszal látszik majd meg rajtuk – amikor már késő. Ahol vadon élő állatok látogatására lehet számítani, ott a fák törzsét vegyük körül dróthálóval, vagy az üzletekben kapható műanyag törzsvédővel. Jó még erre a célra a náddal, vagy napraforgószárral való körberakás is. A kukoricaszár azonban erre a feladatra nem alkalmas, mert ez alatt egerek, pockok telepedhetnek meg.


Lágyszárú fajok

Az egynyári növények magját ilyenkor kell begyűjteni, és megfelelően eltárolni tavaszig. Akkor kell kezdeni ezt a munkát, ha azt látjuk a növényen, hogy a terméstok bebarnult, mert ezután a mag hamarosan magától kihull. A legbiztosabb módszer az, ha levágjuk a virágok szárát, és fejjel lefelé egy tálba helyezzük őket. Pár nap elteltével a terméstok kiszárad, és könnyedén ki lehet rázni belőle a magokat. A szárításnak köszönhetően a magok így nem fognak bepenészedni, és hosszabb ideig lehet majd tárolni őket. A magokat tisztítás után helyezzük befőttes üvegbe, vagy lezárható szájú papírzacskókba, és írjuk rá a növény nevét, valamint a betakarítás időpontját. Fontos, hogy hűvös, fénytől védett helyen legyenek a következő vetésig.

A gyep felkészítése

A füvet addig nyírjuk, amíg nő: ez a növekedési szakasz az első havas, vagy deres napokkal zárul le. Elkerülendő a tél hatására bekövetkező fagykárokat, a füvet érdemes már ősszel a lehető legalacsonyabbra visszanyírni (de a fű csomósodási pontja fölé, hogy az ne sérüljön), gondosan ügyelve arra, hogy ez fokozatosan következzen be. Minden nyírással állítsunk egyet lejjebb a vágási méreten, hogy az alsóbb, erősebb hajtások tudják felfogni a későbbiekben hulló havat. Késő ősszel érdemes még gyepszellőztetővel végig menni a területen, így a tél folyamán az olvadó hólé hamarabb lefolyik a talajba, és nem pang a felszínen, rothadó foltokat előidézve.

Fontos az is, hogy a tél folyamán ne legyen semmi a gyepen: sem őszről maradt fűkaszálék, sem ráhullott lomb. Mindkettő miatt rothadási folyamatok indulhatnak be a hó alatt is, de a hó elolvadása után is, hiszen ezek a nedvesség hatására rátapadnak a fűszálakra. Ezt megelőzendő az utolsó fűnyírásokat mindenképp fűgyűjtővel végezzük, valamint a lehulló lombot takarítsuk el rendszeresen a fűről. Az sem jó megoldás, ha egész ősszel hagyjuk a lehullott lombot a gyepen, mondván, majd amikor már nem hullik több, akkor egyszerre letakarítjuk. Munka szempontjából ez valóban egyszerűbb, mint a rendszeres lomb-összeszedés, ám kártékony. A lehullott lomb, ha hosszabb ideig van a gyepen, akkor alatta nem jut fényhez a fű, emiatt sárgul, és egy legyengült állapotban lévő gyep fog nekiindulni a téli szezonnak, ami egyébként is megterhelő a növényeknek.

Dézsások és szobanövények

A nyár folyamán a szabadban tartott növényeket vigyük a teleltető helyükre. A mediterrán eredetű fajok és a kaktuszok esetén a hűvös 5-8 °C-os, lehetőleg világos hely az ideális, hiszen esetükben cél, hogy a téli időszakban ne növekedjenek, hanem pihenjenek. Ha növekedésnek indulnak, a hajtásaik betegekké válnak, mert nem kapnak elegendő fényt. Mivel fényt nehéz és elég költséges pótolni (nem lehetetlen, speciális növénylámpákkal), ezért ha e fajok növekedésnek indulnak, válasszuk az egyszerűbb megoldást, és tegyük még hűvösebb helyre őket.

A szobanövények, melyek 20-25 °C-on érzik jól magukat – mivel igényeik megegyeznek az emberek téli hőigé­nyével – a szobába kerülnek. Esetükben télen is lesz hajtásnövekedés, ezért lényeges, hogy a lehető legnaposabb, déli fekvésű ablakokba kerüljenek. Azok a fajok, melyek árnyékkedvelők (szobai páfrányok, zámia stb.) azok is kerülhetnek nyugodtan a ház legnaposabb ablakai közelébe, hiszen még a legerősebb téli fény is csak az árnyékos nyári fénynek felel meg.

Viszonyításképpen: az ablakfelületek közelében a legerősebb a fény. A szoba belseje felé három fényzónát lehet elkülöníteni. A természetes fénynek az ablak közelében (5-20 centiméteren belül) a fele hasznosul a levelek felületén, félméteres távolságban már csak 25-50 százaléka, egy méterre 10-25 százaléka, és ennél távolabb – ott, ahol az emberi szem még képes megkülönböztetni a betűket – csak a fény 5-10 százaléka segíti a fotoszintézist.


Azon szobanövények, melyek télen is növekedésben vannak, azok igénylik a tápanyag utánpótlást is, esetükben kb. kéthetente vízben feloldott tápanyaggal öntözzünk. A hűvösen telelők esetén tavaszig erre nincs szükség, azonban a növényvédelemre figyeljünk, hiszen gombabetegségek és rovarkártevők közül a molytetvek, pajzstetvek, levéltetvek jelenhetnek meg. Ezek azért veszélyesebbek a hűvösön telelőkre, mert szobanövényeink szem előtt vannak, tehát egyből észrevesszük a bajt. A pincében telelőkre ritkábban nézünk rá, ezért később észlelhetjük a betegségeket vagy kártételeket. Ezt megelőzendő a teleltető helyre pakolás előtt pár nappal érdemes gombaölő-szeres vízzel megöntözni a növényeket, így a talajból kiírtjuk e kártevőket. Emellett szisztemikus gombaölős és rovarölős koktél permetlével lemosásszerűen jól lepermetezhetjük a növényeket, így biztosan nem hurcolunk be velük olyan kártevőket, melyek később nyugodtan szaporodhatnak. E kezelések után várjunk pár napot, és csak száraz levelű, nem túl nedves talajú növények kerüljenek be a teleltető helyre.


Az aszálykárt szenvedett fű állapota télen csak tovább romlik majd


Az alacsony fű jobban viseli a téli megpróbáltatásokat


A lehullott lomb ne maradjon a gyepen, mert ősszel ez fényhiányt okoz, télen rothadást


A hullott gyümölcs és lomb jó táptalaja a kártevőknek, kórokozóknak telelésük során


Az esetleges korai őszi lombszíneződést, ne keverjük össze a tápanyag hiányok tüneteivel


Az örökzöldek téli pusztulásának az oka, ha nem jutnak vízhez, vagy ha a ráfagyott havat rázással távolítjuk el


A fényszegény körülmények között növekedésnek induló kaktusz csúnyán megnyúlik


A telelő kaktuszok télen is a fajra jellemző alakot és színt kell mutassák


A mediterrán dézsások hűvös helyen telelnek jól


A szobanövények többségének megfelel az a hőmérséklet, amit a szobában tartunk télen, ezért lettek ezek szobanövények

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Díszcserjék metszése

Ha díszkertünk lakóit nézzük a talajtakarók a legalacsonyabbak, az évelők magasabbak, azután következnek a díszcserjék, melyek igen változatos méretűek, majd pedig a fák következnek a sorban. A...


Kerti szobrok

A díszkertek alapvető feladata, hogy rekreációs teret biztosítsanak, azaz a benne tartózkodókat pihentessék, megnyugtassák, olyan élménnyel gazdagítsák, amelyek jó hatással vannak lelki...