Konyhai elszívó oldalfalba

2018-04-03 13:54:56 | Módosítva: 2018-04-04 09:52:42

Egy korábbi cikkünkben  írtunk arról, hogyan lehet nagy átmérőjű furatot készíttetni beton-, illetve tégla falba. A cikkünkben leírt betonpanel fúrás nem öncélúan történt. A cél egy oldalfali konyhai elszívó beépítése volt, melyhez a helyi adottságok miatt ez a megoldás jobbnak látszott, mint egy szokványos – tűzhely fölé szerelt – elszívó beépítése. A munkának a szakipari része – a 110 mm átmérőjű furat – szakképzett profik segítségével elkészült. Valóban még portörlésre is alig volt szükség, csempe sem sérült, így a „munkaterület” készen állt a folyatáshoz.


A szokvány, falba építhető fürdőszobai vagy konyhai ventilátorok 100, 125 vagy 150 mm-es átmérőre készülnek. Ez azt jelenti, hogy az ilyen belső átmérőjű béléscsőbe (PVC csőbe) pontosan illeszkednek. Ha a béléscső belső átmérőjéhez hozzáadjuk a falvastagságot és azt a kis tűrést is, ami a cső falba illesztéséhez szükséges, akkor a fal furatának kb. 10 mm-rel nagyobbnak kell lenni, mint a kiszemelt ventilátor névleges mérete. Esetünkben a legkisebb – 100-as – ventilátorhoz 110 mm átmérőjű furat készült a falba.

A panelfal teljes vastagsága – a külső és belső beton + a köztes hőszigetelés – 38 cm, ilyen hosszúságúra kell lefűrészelni a béléscsövet, ami ezek után lazán betolható a fal furatába. Ennek lepróbálása után a csövet visszahúztuk és „megszereltük”. A cső külső végébe egy 100-as, ún. gravitációs zsalus szellőzőrács került. Ennek előnye, hogy a lamellái használaton kívül – ha nem is légmentesen – lezáródnak, és gátolják a téli hideg befújását. Ezt a szellőzőrácsot PVC ragasztóval beragasztottuk. A cső palástfelületére 3 csík gumi öntapadós tömítőgumit ragasztottunk, ami a légmentes tömítést szolgálja. A cső belső végére kerül az elszívó ventilátor, értelemszerűen ez nincs beragasztva, mert akkor nem tudnánk a falba szerelni. Az áram bekötését előre elvégeztük, de a „próbapadon” csak kicsit van a béléscsőbe illesztve.




Ha csak konyhai szagelszívás a cél, akkor elegendő egy sima ventilátor felhasználása, amin semmiféle automatizmus nincs. Ha az elszívónak páramentesítő feladatot is szánunk – mert pl. azt mérjük, hogy a belső páratartalom rendszeresen túlságosan magas a lakásban, akkor érdemes párakapcsolóval egybeépített elszívó motort alkalmaznunk. Nem sokkal drágább. Kaphatók időkapcsolós motorok is, és olyan is, amiben pára- és időkapcsoló egyaránt van. Ezekkel már a szabályozott szellőztetés különböző szintjei is megvalósíthatók. A ventilátor dizájnja pedig szabadon választott; képünkön éppen egy aranyszínű előlapos változat látszik.


Az utolsó szerelés már gyorsan megy. A béléscsövet – a beleragasztott szellőzőráccsal – kívülről átdugtuk a falfuraton, majd belülről beletoltuk az elszívó motort. Ez elég szorosan illeszkedik a csőbe, így külön ragasztásra nincs szükség. A ventilátor egy külső kapcsolón keresztül kapja az áramot.



Amikor nem ajánljuk

Mindenféle elszívó beépítésekor gondolnunk kell arra, hogy nincs-e a lakásban nyílt égésterű fűtőberendezés vagy vízmelegítő? Ezek a régi készülékek ugyanis a lakótérből szívják a levegőt, majd égéstermékük a kéményhuzattal távozik a kéményen keresztül. Ha azonban az elszívót ilyen fűtőkészülék mellett üzemeltetjük, akkor megfordulhat az áramlás iránya a kéményben, és elszívónk visszaszívhatja a lakásba az égésterméket. Nyílt égésterű fűtőberendezés mellett tehát kürtőbe kötött elszívót egyáltalán nem szabad felszerelni, csak belső keringtetésű, szűrős megoldásút.

Mekkora legyen a teljesítmény?

A falba fúrt lyukba számtalan márkájú és típusú ventilátort beépíthetünk, de a gyakorlatban sajnos nincs nagy választási lehetőségünk. Mostani célunknak a minél nagyobb elektromos teljesítményű és főként minél nagyobb légszállítású fürdőszobai ventilátorok felelnek meg. Ezek cső formájúak, nincsen rajtuk kiálló rész, tehát a fal furatába bedughatók.

A fürdőszobai ventilátorok teljesítménye azonban elég szerény; nagyságrendileg 5 W és 20 W körül mozog a felvett elektromos teljesítmény, és 80-tól max. 200 m3/óra légszállításra számíthatunk. Általánosságban elmondható, hogy a korábbiakban említett 100, 125 és 150 mm-es átmérők között a nagyobb átmérőhöz tud nagyobb légszállítási teljesítmény tartozni. A 200 m3/óra érték a 150 mm átmérőjű ventilátorokkal érhető el.

A felvett teljesítmény és a légszállítás között nincs egyértelmű összefüggés, a különböző típusoknál nagy eltéréseket tapasztalunk. Konyhai célokra elsősorban a légszállítási adatra figyeljünk, azt maximalizáljuk, és kevésbé érdekes számunkra a csendes üzemmód, de még a különböző automatikák sem. Egy WC-be, fürdőszobába beépített ventilátornál jól jöhet az időrelés, mozgásérzékelős, páraérzékelős, fényérzékelős automatakapcsoló, a konyhában ezek feleslegesek. Itt a fő szempont a teljesítmény. A csendes üzemmód akkor válhat szemponttá, ha a konyhai szagelszívás mellett folyamatos szellőztetés, páraelszívás funkciót is rá kívánunk bízni a ventilátorra. Ekkor már a különböző kapcsoló automatikáknak is szerepe lehet.


További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

CO-vészjelzős csalók

Ismeretlenek a katasztrófavédelemre hivatkozva szén-monoxid-érzékelőket ellenőriztek és árultak.


Fan-coil a lakásokban

Az eddig csak irodaházakból és bankokból ismert fan-coil rendszer napjainkra már az otthonaink számára is elérhetővé vált. A fan coil – azaz ventilátoros hőcserélő vagy konvektor – egy olyan...