E lakkok kemény rétege hosszú évekre megóvja a fapadlók felületét a szennyeződésektől karcosodástól is, és megkönnyítik a takarításukat is. A lakkozás könnyen megoldható akár saját kezűleg is, bár ha a csiszolást szakemberrel végeztettük el, jobb ezt a munkát is rá bízni, bizonyos feltételek mellett. Ők ugyanis többnyire „takarékosan” dolgoznak, és nem ritka eset, hogy a felhordott rétegek számán spórolnak. Ha pedig magunk lakkozunk, akkor alaposan meg kell választani a lakkot.
A padlólakkot kiválasztásakor az a legfontosabb, hogy milyen igénybevételnek lesz majd kitéve maga a burkolat a várható használata közben. Lakószobákban pl. elég a közepes igénybevételre készült lakkbevonat, de csak az előírt 3 rétegben felterítve. Számos egyéb jellemzőre is érdemes figyelmet fordítani. Először is azt kell eldönteni, hogy vizes bázisú vagy oldószeres lakkot válasszunk. A vizes bázisúak mára már kedveltebbek az oldószereseknél; fényes, selyemfényű és matt kivitelben is bőséges a választékuk. Szagtalanok, nem úgy, mint az oldószeres lakkok, amelyeket csak folyamatos szellőztetés mellet szabad felkenni, és még jó pár napig érezhető a szaguk. Az oldószeresek között is választhatók fényes és selyemfényű készítmények, és a száradásuk elég gyors, 3-6 óra alatt megkötnek, ám csak néhány nap után lehet teljes értékűen használatba venni a felkent parkettát.
A vizes diszperziós, egy komponensű parketta lakkok felhordása előnyösebb, és a választékuk nagyon bőséges. Ecseteléssel vagy velúrhengerrel is a felületre kenhetők, és jó terülésük miatt teljesen kisimulnak. Ezek is gyorsan - néhány óra alatt - megszáradnak, ám teljes kikeményedésükhöz még egy-két nap szükséges. Alapozót csak ritka esetben igényelnek, akkor is csak legfeljebb 5%-os vizes hígítás szükséges az alapozáshoz használt első lakkréteghez adagolni. Vannak közöttük extra kemény típusok is, amelyeket azonban csak erős igénybevétel esetén érdemes választani.
Bármilyen parkettalakkot használunk, a gyártó által megadott rétegrendet és a rétegek számát mindig be kell tartani. Az egymásra kent rétegek között ajánlatos egy finom felületi csiszolás, ami a felkent rétegek egymáshoz tapadását jelentősen növeli. A rétegek számával nem szabad „takarékoskodni”, mert ezzel esetleg a lakkozott felület élettartamát csökkenthetjük.
Fontos a választott lakk kiadóssága
Ez bizonyos mértékben meghatározza a lakk rétegvastagságát. Ezt azonban nem érdemes testesen felhordott bevonó anyaggal növelni, mert a rétegszám csökkenése miatt a felületük rideggé válhat, ami a faanyagok természetes mozgása miatt repedezettséget és felpattogzásokat idézhet elő.
Általában a vizes bázisú poliuretán diszperziós padlólakkok kopás- és karcállósága vetekszik az oldószeres lakkokéval, és ráadásul könnyű a felhordásuk, ha lakkozó hengerrel kerülnek felterítésre, ami az egyenletes rétegvastagság és a gyors munkavégzés szempontjából is előnyös.
