Színek, hangulatok, évszakok

Színharmóniák és színkontrasztok

A kék-fehér fürdőszoba tökéletes téli színharmóniát sugároz. A hideg szín és a csillogó márványburkolat felszínével is a jeges időszakot idézi. A távolságtartó eleganciáját erősítik a magasfényű csaptelepek és a fekete fémplasztikák. A tisztaság és hívogató luxus jellemzik ezt a különleges helyiséget.A nagy tudósok, művészek kutatásai, tapasztalatai és saját szubjektív megítélésünk szerint beszélhetünk a színek harmóniájáról. Többnyire azokat a színeket mondjuk harmonikusnak, amelyek hasonló karakterű színekből állnak vagy különböző színek azonos tónusértékei. Ezek legtöbbször erős kontrasztok nélkül állnak egymás mellett. Harmonikusnak értékeljük a természet alkotta színegyütteseket is. Létezik tőlünk független, objektív színharmónia is, amelynek alapja a kiegészítő színek egymás mellettisége és megfelelő aránya.
A legegyszerűbb a színezetkontraszt, amelyhez legalább három egymástól elütő színre van szükség. Hatásuk mindig tarka és harsogó, mint például egy Tiffany lámpáé vagy a folklórelemek alkalmazásáé. A sötét-világos kontraszt szélsőséges és ellentétes színekből áll. Gyakran van jelen a high-tech stílusban és a minimalista terekben.
A színek az emberi agyban eltérő hőérzetet keltenek. Két eltérő érzetet keltő szín egymás mellettisége adja a hideg-meleg kontrasztot, amelyet gyakran alkalmazunk térformáló hatásuk miatt.
A komplementer kontraszt a kiegészítő színek egymás mellé kerülésével jön létre. Erősebb tónusai gyakran szerepelnek a country enteriőrökben.
A színek hangulati értékeiA szimultán kontrasztot ritkán használjuk a lakberendezésben, mert erősen vibráló és izgató hatású. Ezt két színkombináció hozhatja létre, ha közeli vagy szomszédos színei a színkörnek, vagy nem teljesen komplementerek.
A minőségi kontraszt a tiszta és a tört színek közötti ellentétet, míg a menynyiségi kontraszt a színfoltok méretviszonyait jelenti.
A színekhez való egyéni viszonyunkat a színpreferencia kifejezésével jellemezzük. Ezt befolyásolhatja, hogy milyen kultúrában élünk, hány évesek vagyunk, milyen a szociális helyzetünk, lelki adottságunk és hogy melyik nemhez tartozunk. A színek érzékeinkre való hatása bizonyított, és azalól senki sem kivétel.
Lépten-nyomon külső ingerek érnek bennünket. Ezeket tudatosan ellensúlyozhatjuk megfelelően kiválasztott színek alkalmazásával, például a hőséget hideg, világos színekkel, a hűvöset meleg, pasztell-árnyalatokkal. Az erős zajokat derített sárgával, világos hideg színekkel, a nedves és hűvös levegőt homokszínnel, naranccsal és bézzsel, a száraz meleget zöld és kék színek használatával ellenpontozhatjuk.

A színek hatása otthonunkra

Az őszi hangulatot színeivel és rusztikus anyagaival is remekül példázza ez a gerendamennyezetes nappali. Az antikolt vörös fal meleg hátteret ad az öreg bútoroknak. A szederpiros és kékeslila csíkos ülőbútor színei is az őszi paletta alkotói. A kukoricasárga lámpaernyő jól kiegészíti és ellenpontozza is a sötét árnyalatokat.Belső tereink kialakításakor tudatosan kell figyelnünk a megfelelő színválasztásra. Ezzel nemcsak hangulatokat hozhatunk létre, vagy fokozhatjuk a stílusok összhangját, de a térarányokat is jelentősen befolyásolhatjuk.

  • Ha sötét a padló, oldalra és felfelé is tágítja a teret.
  • Színes padló és mennyezet esetén a szoba alacsonyabbnak és szélesebbnek látszik.
  • Ha a hátsó fal sötét, a szoba oldalirányban tágul.
  • Erős színű hátsó fal és mennyezet esetén a szoba rövidebbnek tűnik.
  • Sötét oldalfalak és padló esetén a szoba hosszabbnak látszik.
  • A színes hátsó fal a bútorok kiemelésére alkalmas.
  • Két színes oldalfal esetén keskenyebbnek érzékeljük a teret.
  • Ha minden felület egyforma színű, zárt teret érzékelünk.
  • Sötét oldalfal és mennyezet esetén a tér a hátsó fal irányában hosszabbnak tűnik.
  • Világos padló és mennyezet esetén magasabbnak tűnik a helyiség.
  • Ha a padló világosabb a többi felületnél, a szoba barlangszerűvé válik.
  • Ha a teljes helyiséget sötétre festjük, zárt és nyomasztó érzést kelt.

Sokan állítják, hogy különböző lelki alkatú emberekhez különböző színek és évszak-hangulatok illenek. Az ókorban az embereket belső tulajdonságaik alapján négy alaptípusba sorolták. A változó lelkiállapotú, szangvinikus típushoz a könnyed, vidám, barátságos sárga szín való. Lényét leginkább az üde tavaszi hangulat fejezi ki. Hullámzó kedélyállapota ellensúlyozására a lila és a tompa sötét színek is alkalmasak. A melankolikus, passzivitásra hajlamos személyek lényéhez a kék szín illik leginkább, mert megnyugtató, passzív és hűvös hatású. Évszaka a nyár, amelynek vörös és narancs árnyalatai ösztönzőek és aktivitásra buzdítanak.
A buja textilezéssel készült hálószoba ritka különlegesség. Tervezője bátran használta a mintás, csíkos, pöttyös és egyszínű anyagokat, amelyek remekül illenek egymáshoz. A rózsaszínek és világoskékek igazi nyári hangulatokat sugároznak. Izgalmas formák jellemzik mind a reneszánsz stílusú ülőkét, mind az egészen alacsony karfa nélküli fotelt.A kiegyensúlyozott, de befelé forduló flegmatikus emberek színe a zöld, melynek kékes árnyalatai távolságtartóak, sárgás változatai pedig vidámak. Az évszakok közül az ősz áll hozzá közel. Kiegyensúlyozó színként ajánlott számukra a meleg, lelkesítő piros és a sárgáspiros. A kifelé forduló, kolerikus személyek temperamentumát a piros legélénkebb árnyalatai fejezik ki leginkább. Évszakként a tél illik személyiségükhöz. Szélsőséges kifelé fordulásuk ellensúlyozására a zöld és a kékesvörös szolgálhat.
Mindenki eldöntheti, melyik színöszszetétel a legkedvesebb számára. A természetben előforduló színeket nagyon jól átültethetjük lakásbelsők kialakításához. A természet színképe az évszakokkal együtt változik. Egy-egy évszak színei mindig összeillenek. Mindegyiknek van egy karakteres alapszíne. Az ősz és a tavasz bázisszíne a meleg vörös, illetve sárga, a tél és a nyár viszont egyformán hideg kék karakterű. Ennek ellenére van különbség. A tavaszi színek könnyedek, míg az ősziek teltek és súlyosak. A téliek jegesen sugárzóak, a nyáriak pedig hűvösen elmosódottak. Minden évszakban jelen van tehát minden szín, de változó jelleggel.
A rokon évszakok színei is rokonságban, pontosabban harmóniában vannak egymással, ha viszont a téli és az őszi vagy nyári és tavaszi színeket vegyítjük, megszűnik a harmónia, és feszültség jön létre.
A hívogatóan üde ebédlő vidám tavaszi színharmóniája izgalmas ellentétet képez a fal és mennyezet klasszikus kiképzésével. A világos színű fabútorok szépen simulnak a sárga falhoz. Jól mutat a több különféle mintájú, de azonos könnyű vászonból készült textil is. A festett, antik római falfestményt idéző virágcsokor és a körben futó fríz is a legszebb tavaszi színekből készült.Az évszakok színeit átültethetjük a belső terekre, de a természet tökéletességét csak úgy sikerül megközelítenünk, ha nemcsak a színeket, de azok megjelenési formáit, vagyis a textúrákat, felületeket is megpróbáljuk utánozni a jó anyagválasztással, a színek arányának helyes megválasztásával. Nem választhatunk jól, ha nem vizsgáljuk az adott bútor, textil, dísztárgy színét a lakásban uralkodó fényviszonyok között. Ez a természetes és mesterséges megvilágításra egyaránt vonatkozik. A helyiség tájolása is fontos, hiszen napszakonként más árnyalatok válnak hangsúlyossá.
Fényárban úszó szobákban intenzívek a színek, míg a lenyugvó napfény lágy és puha, ami a barnás, sárgás tónusokat élénkíti. Ha nem éri közvetlen napfény a helyiséget, akkor csak kevéssé változnak a színek. Mesterséges fényeknél fontos tudni, hogy meleg fényekből a meleg színek élnek jobban, míg a hidegek tompák, szürkések lesznek. A hideg fények felerősítik a hideg színeket és gyengítik a meleg árnyalatokat.
Mindezek után nagyon furcsán hangzik az alábbi mondat: a látó emberek azt gondolják, hogy a vakok mindent feketében látnak, pedig számukra a fekete sem létezik. Ennek fényében értékeljük a színeket, örüljünk minden finomságnak és minden apró árnyalatnak, ami természetes és mesterséges környezetként körülvesz minket.

A színek történelme

A színek értelmezéséhez hosszú út vezetett. Isaac Newton 1666-ban bontotta fel a fényt a szivárvány színeire háromszög alakú üvegprizmájával, majd ezeket egy második prizma segítségével ismét fehér fénnyé tudta egyesíteni. A természetben tehát nem léteznek valódi színek, csupán a fényt alkotó különböző hullámhosszok. A fehér fény a spektrum három eleméből is előállítható: a vörösből, a zöldből és a kékből. Ezekből az alapfényekből minden lehetséges színhatás kikeverhető. Ha azonban a három legtisztább alapszín pigmentként keveredik, az eredmény a fekete lesz. A pigment ugyanis elnyeli a fényt, és csak a fennmaradó hullámhosszok színét veri vissza. Két alapszín keveredéséből kapjuk a másodlagos színeket, ezek további keveréséből pedig a harmadlagos színek jönnek létre.
A 20. században Johannes Itten három vizuális dimenzió szerint osztályozta a színeket. Az első a színezet, ami a köztudatban színként él, a második a tónus, ami a színek világosságát és sötétségét jelenti, a harmadik pedig a telítettség, amit a fehér és a fekete hozzáadásával lehet befolyásolni.
Az ábrázolásban használt legkorábbi pigmenteket a természetben előforduló földfestékek és ásványi anyagok adták. Az ősi kultúrák eszköztárába tartozott a faszén, a vörös- és sárgaokker, a porított malachit és a türoszi bíborcsiga. A festékek úgy készültek, hogy ezeket a pigmenteket belekeverték valamilyen kötőanyagba – viasz, tojás, gyanta – így használhatóvá vált és hozzátapadt a színezendő felülethez.
Az ókori Egyiptomban már kialakultak olyan vegyi eljárások, amelyekkel szintetikus festékeket hoztak létre.

A szín értéke

A festészet korai szakaszában a színek szimbolikáját a praktikum határozta meg. Annak ellenére, hogy születtek olyan elméletek, amelyek a színeket a bolygókkal, esetleg a természet négy alapelemével hozták összefüggésbe, a legfontosabb kérdés mégis a színek minősége és a festékek ára volt. Az ultramarinkék költséges volta miatt a főszereplők ábrázolásában jelent meg, ugyanígy a cinóbervörös és az arany is.
A reneszánszban és az azt követő időszakokban a színek jelképes értelmet hordoztak, és a színvilág is nyomatékot adott a képnek. Mély tónust alkalmaztak a drámák megjelenítésében, ragyogó váltószínezést a természetfeletti ábrázolásánál és a finom árnyalatokat a naturalista témáknál.
Az évszázadok során sokan foglalkoztak a színek elméletével, és különböző rendszereket dolgoztak ki más-más megközelítésből kiindulva. Runge német festő 1809-ben létrehozott színgömbjei a színek egymáshoz való viszonyát mutatják be. Goethe 1810-ben adta ki munkáját, amelyben vitatta Newton színelméletét: szerinte a spektrumnak csak hat színe van.
1839-ben Eugéne Chevreul közreadta a „Színes tárgyak illeszkedésének és színek szimultán kontrasztjának törvényeiről” című könyvét. Lényege, hogy bizonyos színek veszítenek erejükből, ha egymás mellé kerülnek. Ez a szimultán kontraszt meghatározza, hogy milyen elrendezésben érvényesül leginkább a színek tisztasága. Kidolgozta a kiegészítő színek elméletét is, amely szerint egy szín kiegészítője a spektrum azon színmezője, amelyet elnyel, vagyis a színkörön egymással átellenben helyezkednek el.
Ezt az elméletet egészítette ki Clerk Maxwell. Eszerint a színek az emberi szemben is vegyülhetnek, nemcsak a palettán.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Draveczki Julianna

Címkék: szín, hangulat, évszak

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Szárnyvariációk

A gerinctelenek közül csak az állatvilág legnépesebb osztályát adó rovarok tanultak meg repülni. Szárnyaik azonban nem csak helyváltoztatásra alkalmasak.


Minták, hatások

Festés, mázolás, tapétázás előtt sokszor kerülünk választás elé, hogy merészek vagy konzervatívok legyünk-e. Merjük-e megvalósítani otthonunkban a kiállí­tásokon vagy akatalógusokban látott modern...