Rézcsövek szerelése

A rézcsövet az 1920-as évektől a szerelőiparban már igen elterjedten alkalmazták, amit számos, máig is csőcsere nélkül működő fürdőszoba tanúsít Budapest belvárosában, azonban a II. világháborút követően használata háttérbe szorult. Napjainkban a rézcsöves szereléstechnológia újra az egyik legkorszerűbb szerelési mód. Néhány területen, mint például a klímaszerelés, egyeduralkodóvá vált. A réz könnyen megmunkálható, szerszámigénye kicsi, szerelése könnyű és rövid ideig tartó. A munkaerő költségének növekedésével ez az előnye egyre inkább gazdaságossá teszi felhasználását. Ezen rendszerekben mindig kiválóan, gazdaságosan és könnyen alkalmazható minden probléma megoldására. A szakemberek kedvelik, mert tartós, szívós és könnyen alakítható, a cső könnyen darabolható, szállítása és tárolása egyszerű. Nincs más anyag a szerelőipar területén, mely ennyi jó tulajdonsággal rendelkezne.

A RÉZCSŐ KÖTÉSEIRŐL ÁLTALÁBAN

Bár a rézcsöveknél elterjedt forrasztásos kötés sokkal kevesebb időt igényel, mint pl. az acélcső hegesztése, de sokszor előfordul, hogy még ez is sok időbe telik, például meglévő hálózatok javításánál, amikor kényszerűségből el kell zárnunk az elzárót. Ha előre gondolkozva megválasztjuk a megfelelő csőkötést, akkor a lezárást csak másodpercekre, vagy maximum egy-két percre kell fenntartanunk. Természetesen új szerelésnél is használhatjuk a többi csőkötési módot, hisz ott sem mindegy, milyen gyorsan készülünk el a kivitelezéssel. Nézzük át a rézcső kötésének lehetőségeit!
A csőkötési módokat alapvetően két nagy csoportba soroljuk:

• oldható kötések
• nem oldható kötések

OLDHATÓ KÖTÉSEK

Azokat a csőkötéseket tekintjük oldhatónak, amelyeket a vezeték károsítása nélkül tudunk szétbontani, valamint ugyanilyen módon ismét össze tudunk kötni.
Az oldható csoporton belül további három
csoportot különböztetünk meg:

• menetes kötések,
• karimás kötések,
• bilincses kötés.

Menetes kötések
A menetes kötéseknél vannak olyanok, melyeket forrasztással kell kombinálnunk és olyanok, melyeknél forrasztás nélkül, tömítőgyűrű segítségével oldjuk meg a csőkötést. Mindegyik kötéshez vörösöntvény, vagy más néven bronz idomokat használunk. Lehetnek sárgaréz idomok is, de azokat ivóvíz hálózatoknál kerülni kell, mert abból cink oldódhat ki, ami mérgező hatású. Hollandi anyás kötések Két megoldása lehetséges, de mindkettőnél forrasztással kell az idomokat a csővezetékhez rögzíteni. Mindkét esetben óvatosan kell meghúznunk a hollandi anyát, nehogy eltekeredjen a rézcső.

Kúpos-kúpos csatlakozás
A menetes idomokat keményforrasztással a rézcsövek végeihez erősítjük, majd a hollandi anyát rátekerjük a menetes csavarra. A tömítést a két kúpos felület, illetve a kúpos és gömbfelület találkozása biztosítja. A tömítés biztonsága miatt vigyáznunk kell a csővezetékek egytengelyűségére. Vigyázni kell arra is, hogy keményforrasztásnál a cső anyaga kilágyul, s emiatt könnyen elcsavarodik, tehát a kötés mindkét végét fogóval, vagy villáskulccsal kell megfogni.

Lapos tömítésű kötés
A csavarzatot itt is forrasztással erősítjük a cső két végéhez, majd a lapos tömítést közbeiktatva rátekerjük a hollandi anyát a menetes csavarra. A csövek egytengelyűségére itt is nagyon kell vigyáznunk.

Szorítógyűrűs kötések
E kötésfajtáknál nem forrasztjuk az idomokat a rézcső végeihez, ezért itt gondolnunk kell arra, hogy nem szabad a csöveket tengelyirányú húzásnak kitennünk.

Vágógyűrűs kötés
A szorítócsavarral fémgyűrűt préselünk össze, s ez biztosítja a megfelelő tömítettséget. A fémgyűrű a rézcsövet is nyomja, ezért a cső védelmére egy belső védőcső is van az idomban (csőhüvely). E kötésnél problémát jelent, hogy a tömítés csak egy kötésre alkalmas, tehát ha meg kell oldanunk a kötést, akkor már csak új fémgyűrű beiktatásával kapunk biztonságos kötést. Ehhez viszont le kellene vennünk a vezetékről a csavarzatot, ami a vezeték károsodása nélkül nem oldható meg, ezért ezt a kötési módot lehetőleg kerüljük. További problémát jelent, hogy a belső védőcső csökkenti a cső szabad keresztmetszetét.

Lágy tömítésű kötés
Ez a kötésfajta nagyon gyakori, hiszen például a sarokszelepek a mosdók alatt hasonlóképpen néznek ki. E kötési módnak nagy előnye, hogy a tömítés többször is felhasználható.

Karimás kötések
A karimás kötések mindegyikét forrasztással, vagy hegesztéssel kell kombinálnunk. Mindegyik karimás kötésnél lapos tömítést teszünk a két karima közé, s anyáscsavarokkal húzzuk össze azokat. A csavarok
rézből legyenek, nehogy elektrokémiai korrózió léphessen fel. Amennyiben acél csavarokat használunk, gondoskodnunk kell arról, hogy a két fém ne érintkezhessen közvetlenül egymással.

Lapos karimás kötés
A karima vörösöntvényből, vagy bronzból készül, s ezt keményforrasztással kell a csővezetékek végeihez erősítenünk. Ez a kötésmód nagyon biztonságos, mert nem kell félnünk a cső elcsavarodásától.

Karima gyári peremezéssel
Nagyon lényeges, hogy a kiperemezett rész gyárilag készített legyen, vagyis ne készítsük azt a helyszínen kézzel. A gyárilag készített peremezést legcélszerűbb hegesztéssel összekötni a cső végével.

Laza karimás kötés kötőgyűrűvel
E kötésnél egy vörösöntvényből, vagy sárgarézből készült úgynevezett kötőgyűrűt kell a cső végéhez forrasztanunk.

BILINCSES KÖTÉS

E kötésmódnak két fajtája van forgalomban:

• szorítóbilincses kötés,
• Victaulic kötés.

Szorítóbilincses kötés
Forrasztani ennél a kötésfajtánál nem kell. A kötési helyre gumigyűrűt és szorítóbilincset húzunk, majd meg kell szorítanunk a csavarokat. A lágy rézcsöveket deformálhatja a szorítás, ezért e kötésfajtánál csak félkemény, vagy kemény rézcsöveket használhatunk.

Victaulic kötés
E kötésmódhoz az előzőhöz hasonlóan gumigyűrűre van szükség, és a kötést a két fél-részből álló karimával hozzuk létre A cső kötése előtt a cső végére egy körkörös bemélyedést kell készíteni, amibe majd a karima bele tud kapaszkodni. A kötés tengelyirányú erőket is fel tud venni. E kötési mód nagyon biztonságos, csak a hozzávaló anyagok ára magas, emiatt nem tud gyorsan elterjedni.

NEM OLDHATÓ KÖTÉSEK

Azokat a csőkötéseket nevezzük oldhatatlannak, amelyeket csak a vezeték károsításával tudunk szétbontani. Ilyen a

• forrasztásos kötés
• hegesztéses kötés
• roppantógyűrűs kötés
• présidomos kötés
• gyorskötő rendszer

Forrasztásos kötések
Általában az 50 mm-nél kisebb átmérőjű csöveket kapcsoljuk össze forrasztással. E méret felett már inkább hegesztjük a csöveket. Kétféle forrasztást ismerünk, a lágyforrasztást és a keményforrasztást. Hegesztéses kötések A hegesztéses kötéseket általában 50 mm átmérő fölött használjuk. A hegesztés lehet: hagyományos és védőgázas.

Roppantógyűrűs kötés
Sok helyen, így például Németországban tilos ezt a kötést alkalmazni, mert a csövet egy hornyolt idomra „rároppantjuk”, ami nem mindig ad tökéletes tömítést. Egy kúpos belső felületű hollandi anyával szorítunk egy felhasított gyűrűt a csőre, s ez ad oldhatatlan kötést. Néhány szerelvény csatlakozása ilyen, de ha lehet, kerüljük ezt a kötést.

Présidomos kötés
Az egyik leggyorsabban elkészíthető kötési mód, hiszen a teljesen tapasztalatlan szerelő is el tudja készíteni ezt a kötést 4- 6 másodperc alatt. Speciális szerszám kell hozzá. A présidom tokjában van egy horony, s ebben egy gumigyűrűt találunk, amit a szükséges - szerszámmal - az idom tokjával együtt rápréselünk a csőre. Nagyon kell vigyázni a ledarabolt csővégek sorjátlanítására, mert a sorja megsértheti a gumitömítést, s ekkor már nem biztos a tökéletes kötés. A szerszám az idomra egy hatszögletű benyomást készít, ami elfordulás és tengelyirányú elmozdulás ellen is védi a kötést.

Gyorskötő rendszer
Ehhez a kötési módhoz speciális idom szükséges, ami nem olcsó, viszont a kötés szinte pillanatok alatt kész. Az idom belülről úgy van kiképezve, hogy középen egy műanyag ütközőt találunk a bedugás mélységének érzékeléséhez. Egy-egy gumigyűrű biztosítja a tömítést, és az idom mindkét oldalán egy-egy rozsdamentes
acélból készült „farkasfog” akadályozza meg a cső kicsúszását, miáltal ez a kötés oldhatatlanná válik.