Cipőszekrények méretre

Egy nagyobb családban bizony szükség van cipős szekrényre. A családtagoknak ugyanis több pár lábbelijük van, ám ezek közül mindig csak egyet viselnek, otthon pedig általában mindenki papucsba bújik. A sok pár éppen felesleges cipőt nehéz elhelyezni, rendben tartani, s mindig akad közöttük néhány, amely útban van. Cipőtartó szekrényt lehet készen is vásárolni, ám megfelelő méretűt nem könnyű beszerezni és azoknak sem mindig ideális - legalább is számunkra - a befogadó képességük. A rekeszek mérete ugyanis nem mindig igazodik a cipőinkhez, ez jelentősen befolyásolja a szekrények "tároló kapacitását". Ha testre, pontosabban szólva cipőkre és adott helyre szabottabb szekrény a célunk, akkor célszerűbb, ha azt magunk készítjük el. Természetesen ebben az esetben is számolnunk kell számos kötöttséggel, de így igényeinknek jobban megfelelő komfortos cipőtárolókat állíthatunk össze.

Méretválasztási szempontok

A cipőszekrények alapvető kellékei a cipőtartó konzolok, amelyek a bútorkiegészítőket is forgalmazó nagyobb bútorszerelvény- és barkácsüzletekben kaphatók. Ezek többnyire műanyagból készültek, két és három sorosak. Az ajtólapokra csavarozhatók fel, s fészkeikbe erősítendő 10-12 mm vastag polclapok kapcsolják össze a központi csészepár körül kihajtható konzolokat. E lapok szolgálnak a lábbelik tárolására is. Felszerelésükhöz a felfogó csészék tartozékok, míg a polcok és ajtólapok nem. A polcok MDF lapokból levágott darabok, amelyeknek hosszát nekünk kell megválasztanunk, a szélességük pedig a konzol fészkeihez igazodjanak.
Ám gondoljunk arra, hogy a cipőknek súlyuk is van, és ha a polclapok túl hosszúak, középen meghajolhatnak, így az alatta levő cipőkre nyomódnak rá. Ezen könnyen segíthetünk, ha a polclapokat középen egy támasztóbetéttel erősítjük meg. A polclapot, illetve a tárolórekesz lehajtható ajtaját azonban még így sem célszerű 1000 mm-nél hosszabbra választani. Mivel egy pár cipő szélessége 200-230 mm, ez utóbbi méretet vegyük alapul a rekesz szélességének megválasztásakor. Ideálisnak mondható, ha 700, illetve 940 mm egy rekesz szélessége, de az utóbbi esetben a polcokat középen alá kell majd támasztanunk. Ez a két-, és háromsoros konzolokkal felszerelt tárolórekeszekre egyaránt vonatkozik.
A következő méretezési szempont, a cipők hosszához igazodó rekeszmélység meghatározása. Ezt befolyásolhatja még a cipők hátsó kéregmagassága is. Ha 43-as és 100 mm kéregmagasságú férficipőt veszünk alapul, akkor a két- és három rekeszes konzoloknál 388 és 408 mm legyen az ajtó forgáspontja, magasságukat pedig 400, illetve 480 mm-re válasszuk. A kétrekeszes konzolokhoz 270 mm-es, a háromrekeszes konzolokkal szerelt szekrényhez viszont 410 mm mélységű szekrénykáva szükséges. A magas kérgű cipők majd a legalsó, vagy legfelső rekeszbe, kerüljenek. Ez utóbbi esetben a többi rekeszt is ki tudjuk használni, ám a szekrénykáva mélységét 30 mm-rel meg kell növelni. Ezt elkerülhetjük, ha az ilyen cipőknek a csizmákkal együtt külön rekeszt alakítunk ki a szekrény aljában, de polctartó konzolok nélkül. Bár a rekeszenként háromsoros elrendezés előnyösnek látszik, a kétsoros konzolokkal szerelt szekrényekben a cipők jobban áttekinthetőek és a szekrénykáva is ideálisnak mondható, tehát ennek megfelelően válasszunk közülük.
Az is megszívlelendő szempont, hogy szemmagasság fölé lehetőleg ne kerüljön a legfelső, lehajtott tárolórekesz, mert magasabban már kényelmetlen a cipők behelyezése. A négy egymás fölött elhelyezett rekeszes szekrény felső része már csak a magas növésűek számára elérhető. Ha sok cipőt kell elhelyeznünk, akkor inkább kettős elrendezésű, azaz válaszfallal megosztott terű szekrényt tervezzünk, mert ennek könnyebb a használata, és ebben még a csizmáknak, magasabb szárú cipőknek is juthat tárolóhely. A megadott méretek, a helyiség adott szabad területe és a lábbelik számának figyelembevételével az igényeinknek leginkább megfelelő szekrényváltozatot alakíthatjuk ki magunknak.

Anyagok, szerelvények, szerszámok

Miután a fenti szempontok figyelembevételével kialakítottuk a szekrény főbb belső méreteit, határozzuk meg a kávát alkotó darabok méreteit is. Az oldallapokat felül a tetőlap, alul viszont csak két keskeny összekötő heveder fogja össze. Hátlapként elég egy 3 mm vastag farostlemezből kivágott darab is, amelyet a káva éleibe mart aljazásba, vagy külön felerősített léckeretre erősítünk majd fel. Az ajtólapok a cipők méretéhez igazodó szélességű és hosszúságú egybevágó darabok, amelyeknek anyaga 16-19 mm-es laminált faforgácslap. E darabokat lapszabászatokban célszerű leszabatni, látható éleiket esetleg élfóliáztatni, ám ez utóbbit magunk is elvégezhetjük. A szekrénykorpusz darabjainak összeerősítéséhez használhatunk felcsavarozható sarokösszefogó elemeket, de ha könnyen szétszerelhetővé kívánjuk tenni, akkor az excenteres bútorösszehúzókat alkalmazzuk. Ezeknek a fészkét pontosan kell kialakítanunk, ezért célszerűbb, ha felcsavarozható változatát használjuk, mert ezeket egyszerűbb a helyükre szerelni. Természetesen a hagyományos köldökcsapos kötésekkel is összeerősíthetjük a szekrénytest darabjait, de ez is pontosan illesztett darabokat igényel.
A munkához a szokásos csavarozó- és fúrószerszámokon kívül csak excenteres bútorösszehúzók és a kifordítható cipőtartó konzolok tengelycsapjainak a fészkéhez az összehúzó excenterek és a tengelycsésze átmérőjével azonos 15 mm, illetve 20 mm átmérőjű fafúrók szükségesek. Ha van sarokbefogó szorítónk, az a sarokkötéseknél jelentősen megkönnyíti a munkánkat, de ez nem feltétlenül szükséges kellék. A konzoltengelyeket rögzítő csészék és excenteres összehúzók fészkének a kialakításához célszerű helyező fúrósablont készítenünk, hogy az előre kifúrt vakfuratok mindegyik lapon pontosan azonos helyre kerüljenek.

Összeállítás

Először a szekrény korpuszát állítsuk össze. Oldallapjaira előbb jelöljük fel a cipőtartó konzolok csészéinek beütéséhez szükséges vakfuratok helyét, majd sablon segítségével mindegyiket fúrjuk ki központos fafúróval. Ezt követően az ütközőcsapok fészkét jelöljük be, fúrjuk ki 10 mm mélyen, majd az alkatrészeket üssük a helyükre. A szekrénytest darabjait a legkönnyebben csavarozható műanyag sarokelemekkel erősíthetjük egymáshoz. Az oldallapok felső élét ütköztessük a munkaasztalra erősített 40 mm széles léc oldalához, majd 4x15-ös facsavarral a szélektől 20 mm-re fogassuk fel a két sarokelemet. A hevederlécekre is így csavarozzuk fel a műanyag elemeket. A fedőlapot és a hátsó öszszekötőlapot is csavarozzuk a helyére, ezt követően pedig az alsó hevedereket fogassuk fel. A csavarok számára nem árt 2,5 mm-es fúróval előfúrni. Ha a műanyag csészék fészkei kissé nagyobbak, és ezért nem rögzítik erősen az alkatrészt, akkor a csészéket rövidkötésű diszperziós faragasztóval jól kikent fészekbe nyomva hagyjuk megszilárdulni.
Ha excenteres összehúzókat használunk az alkatrészek összeerősítéséhez, akkor nemcsak az excenter, hanem a menetes végű behúzócsap számára is előfúrt lyukak szükségesek. Ezeket bonyolultabb "összelőni", mert a három furat egytengelyűsége alapvetően fontos. Ez a kritérium a köldökcsapos kötésre is érvényes, különben nem lesz pontos a darabok csatlakozása. A csavarozható excenteres összehúzóknál erre nincs szükség, ám a műanyag csaprészt pontosan kell a helyére csavaroznunk, hogy az excenteres műanyag ház a felcsavarozott csapelem fölé kerüljön minden alkatrészen.
Következhet a konzolok ajtóra szerelése. Ajtónként két darab szükséges belőlük, és külső oldaluk az ajtólap élével legyen azonos síkban. Felcsavarozásukhoz 4x15-ös facsavarokat használjunk. A konzolok az ajtólap alsó, vízszintes élétől 20 mm-re legyenek. A felerősített konzolok közé csavarozzuk fel 2,5x15-ös facsavarokkal a támlapok közül a hátsókat és a legfelsőt, majd egy-egy műanyag csapágycsészével és 5x20-as ún. euro csavarral fogassuk fel a szekrényoldalakba erősített műanyag csészékbe. A lehajtható rekeszek többi támlapját a már felerősített rekesz konzoljába illesztve csavarozzuk be.
Az összes ajtót így szereljük fel, majd végül a hátlapot is tegyük a helyére, amelyet 2x15-ös facsavarokkal fogassunk a szekrénykorpusz hátsó élei közé. Ha osztott felületű, ún. kettős szekrényt állítunk össze, akkor ennél a változatnál csak annyi a különbség, hogy a középső osztólapot a két oldallap felerősítése után, de még a hosszú fedőlap beerősítése előtt kell az alsó és felső, vízszintes hevederek közé beillesztve csavarokkal rögzíteni. Ilyen szekrényeknél az oldallapokat 19 mm vastag faforgácslapból szabassuk le, különben az osztólapban túl közel kerülnének egymáshoz a konzolokat tartó csészék.
A magas szárú csizmák és cipők elhelyezése még e szekrényekben is problémás. Ezeket legegyszerűbben az alsó rekeszben, a padlón egymás mellé téve helyezhetjük el. Az ajtót ez esetben is lehajthatóan szereljük be, de cipőtartó konzolok helyett 1,5 mm-es alumínium lemezből kialakított csuklólemezekkel biztosítsuk a többi ajtóval azonos nyitásukat. Az így módosított ajtólapokat kinyílás ellen az oldallapra csavarozott rugós csappantyúval célszerű jobb vagy bal oldalon biztosítani. Ha a csizmák mellett még egy-két pár magasszárú cipő is elfér, akkor ezeket célszerűbb itt tárolni. A csizmaszárakat a kávák közé felerősített farúdra rögzített huzal horgokra, végükön csiptetővel ellátott szalagokkal függeszthetjük fel. A magas sarkú női cipőket viszont célszerűbb a kihajtható rekeszek ajtólapjaira állítva elhelyezni, a felettük levő sorban pedig a papucsokat helyezhetjük el. Így minden lábbelink a szekrénybe kerülhet, legfeljebb csak addig parkolhatnak a szabadban, míg latyakos, esős időben megszáradnak.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: cipő, szekrény

A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-962/Ciposzekrenyek_meretre