Szeptember a kiskertekben

Zöldségek gondozása

Szeptemberben beérik a nyári munkák gyümölcse: a paprikák, paradicsomok, padlizsánok és cukkinik is ilyenkor már nagy mennyiségben a betakarításra várnak. Ne hagyjuk túlérésig a termést a növényeken, hiszen ezzel megelőzhetjük a betegségek terjedését. Az őszi vetések is elkezdhetők szeptemberben: a jövő évi termés sikere érdekében érdemes már most megtervezni a következő szezon előkészületeit. Téltűrő növények, mint spenót, rukkola, saláta és sóska már szeptemberben elvethetők. A betakarítás után érdemes a talajt komposzttal, szerves trágyával gazdagítani, hogy a következő vetés számára tápanyagban gazdag földet biztosítsunk. Az őszi időszakban is igyekezzünk a gyomokat folyamatosan eltávolítani, hogy ne árnyékolják be a haszonnövényeinket és ne vonják el tőlük a tápanyagokat. Mindenképp előzzük meg a felmagzásukat, mert ha későn szedjük ki a gyomokat és elszórják a magjaikat, az sok bosszúságot fog a következő évben okozni. Idén nagyon elszaporodott az országban az egynyári seprence, melyet körülbelül kétszáz évvel ezelőtt még dísznövénynek hoztak be, mára azonban gyommá vált. Egynyári gyomként egyszerű lenne kiirtani, ám a késlekedés nem éri meg: egy tő ugyanis akár tízezer magot is teremhet.

Gyümölcsfák gondozása

Az alma, körte és szilva is nagyrészt éretté válik szeptemberre. Fontos, hogy a gyümölcsöt a megfelelő időben szedjük le, mivel így tovább eltartható lesz. A viaszos bevonat lehetőleg ne sérüljön, és a gyümölcs se nyomódjon szedéskor, ez mind segíti a tárolást. Az őszi időszak alkalmával, főleg a betakarítás után érdemes némi igazító metszést is végezni. Távolítsuk el a sérült, beteg vagy elhalt ágakat, ezzel is elősegítve a fa egészséges további fejlődését és a következő évi bőséges termést. A gyümölcsfák körüli talajt kissé lazítsuk fel, hogy a gyökerek könnyebben juthassanak oxigénhez és tápanyagokhoz. Szórhatunk a talajra érett komposztot vagy szerves trágyát. A lehullott gyümölcsöket és leveleket gyűjtsük össze, hogy megelőzzük a kártevők (például gyümölcsmolyok) és betegségek áttelelését, tovább terjedését. A szeptemberi kerti munkák nemcsak a jelenlegi növények és azok termésének az egészségét, hanem a következő év termesztési alapjait is megteremtik. Így remélhetjük, hogy a következő szezonban is élvezhetjük a saját termesztésű zöldségek és gyümölcsök zamatát.

A klímaváltozáshoz alkalmazkodni kell

Az utóbbi években az éghajlatváltozást már mindenki érezheti. A konyhakertben is egyre nagyobb kihívás a termesztés, ám van néhány praktika, amivel eredményesen védekezhetünk a megváltozott időjárási viszonyokkal szemben. A telek eltűntek, és gyakorlatilag a tavasz is. A tél tavaszias, tavasz meg nincs, egyből beköszönt a forróság a telet követően. A téli komolyabb fagyok és hótakaró hiánya elsősorban növényvédelmi problémákat okoz, hiszen korábban a téli időszakban nagy mennyiségű kártevő és kórokozó pusztult el. Ez ma már nem jellemző. A téli fagyok az ideális aprómorzsás talajszerkezet kialakításában is segítségünkre voltak korábban.

A gyomok is vegetációban telelnek át, zölden. Sok korábban egynyári gyom is áttelel, és így már a tavaszi első felmelegedéskor virágzik és magot érlel, tehát a gyomfertőzöttség is nagyobb emiatt. Ehhez alkalmazkodni kell, rendszeresebb és hatékonyabb gyomszabályozással. Azaz ne hagyjuk a kertben a gyomokat magot érlelni, és őszre takarítsuk le a területről a gyomnövényeket, mert hiába várjuk, hogy a fagy majd elpusztítja ezeket. A kártevők ellen használjunk bio-védőnövényeket, azaz ha az ágyásokat körbe ültetjük például bársonyvirággal, sarkantyúkával vagy akár rozmaringgal, levendulával, ezek szagát sok rovar nem kedveli, és inkább elkerülik az így védett ágyásokat.

Rövid idő alatt bekövetkező hőmérsékletváltozások

Az utóbbi évek időjárási kilengései éghajlati változás szintjére emelkedtek. A hosszan tartó forró nyári aszály után évek óta enyhe telek következnek. Különösen a gyümölcstermesztés szempontjából fontos meteorológiai állapotról van szó, melynek a biológiai életközösségek rendszerének felbomlása az egyik következménye. A kórokozóknak és kártevőknek a számukra kedvezőbb áttelelési feltételek miatt több nemzedéke alakul ki egy évben, mint korábban, ami nagyobb egyedszámot eredményez, és ha nem avatkozunk be, nagyobb kártételre lehet emiatt számítani. Az almamolynak korábban is előfordult, hogy egy-egy évben a harmadik nemzedéke is megjelent, most már ez mindig károsít, és van, hogy már a negyedik nemzedék is megjelenik.

Ha a kertet vonzóvá tesszük az énekesmadár állomány számára, akkor jól járunk, mert ezek az állatok nagyon nagy mennyiségű kártékony rovart fogyasztanak el. A rovar probléma fokozott gondot jelent a kiskertekben, ahol a tenyészidőszakban korlátozott vagy nulla a kémiai növényvédelem, tehát ott csak a madárállományra támaszkodhatunk.

Instabillá vált a fák mélynyugalmi állapota

Télen a gyümölcsfáknak olyan nyugalmi stádiumban kellene lenni, amiből néhány melegebb nap nem billenti ki őket. Az a baj, hogy mostanában nem csak néhány melegebb nap van télen, hanem sok. Ezért a fák hamarabb „ébrednek”, és ha már a rügyekben megindul a nedvkeringés, vagy hamarabb kivirágzik az egyed, akkortól e szervei már fagyérzékenyek, tehát ez is okozza a sok tavaszi fagykárt, ami a termést csökkenti. A késő tavaszi fagyhatásnak a virág szállítószövet rendszerére is van hatása, ami ronthatja a terméskötődést, így a várható terméskilátást is. Több megoldással is próbálkozhatunk ez ellen. Egyik, hogy fehérre meszeljük a fák törzsét, ami így jobban visszaveri a napfényt, és azáltal kevésbé melegszik fel a törzs. Ez nyáron a nagy forróságban is hasznos, de tavasszal főleg, hiszen ez késlelteti a fák hajtását, így nagyobb eséllyel kerülhető el, hogy már a kipattant rügyeket fagyhatás érje.

Ahogy egyre több gazda mondja: a metszőolló mellett a kései fagy is termést ritkíthat. Ezért az őszi metszést kevéssé intenzíven végezzük, inkább hagyjunk meg több rügyet, hiszen, ha mi a régi szabályok szerint metszünk, de arra még fagykár jön, akkor kevés termés lesz. Amennyiben kevésbé metsszük meg a fákat, akkor a több megmaradó rügyből, ha még el is visz a fagy, több esély lesz a megfelelő termésmennyiségre. Ha a tavaszi fagyok mégsem szólnak közbe, akkor pedig a terméskötés után kell egy újabb menetben a termést ritkító zöldmetszést végezni, hogy ne sok apró, hanem inkább kevesebb, de nagyobb gyümölcs legyen a fákon.

Apró változtatások is sokat számítanak

Ültessünk a szélsőséges időjárásnak ellenállóbb, a szárazságot jobban tűrő fajokat, fajtákat. Érdemes szétnézni távoli tájak zöldség választákában, akár a mediterrán, sőt a sivatagos vidékeken termesztett fajok esetében is. A spenótot lecserélhetjük például új-zélandi, vagy malabár spenótra, melyek szukkulens, vízraktározó levelekkel rendelkeznek. Örülnek a csapadéknak és az öntözésnek, de ha nincs, azt is túlélik.

Gyümölcsöknél, zöldségeknél egyaránt szóba jöhetnek a kevesebbet termő, de strapabíróbb tájfajták, bár itt nem csak a mi hagyományos tájfajtáinkra lehet gondolni, hanem a nálunk melegebb vidékek tájfajtáira is. Részesítsük előnyben a nagy lombú fajtákat legyen szó paradicsomról, dinnyéről vagy uborkáról. Régen a nagy lombtömeg hátrány volt, hiszen az volt a cél, hogy a növény a termés kifejlesztésére koncentráljon, ne a lombnevelésre. De ha a magas UV sugárzástól „megég a termés” akkor nem sokra megyünk vele, így napjainkban már hasznos a nagyobb lomb, ami a termást árnyékolja.

Akár palánták kiültetésekor, de bármilyen növény esetén, amit áthelyezünk, érdemes az edzésére nagyobb hangsúlyt fektetni, hiszen hozzá kell szoktatni az áthelyezendő egyedeket az erősebb napsütéshez. A konténeres zöldségtermesztés is jó megoldás, ahol nem szabadföldben, hanem nagy cserepekben, vagy kertészeti konténerekben termesztünk. Ezek áthelyezhetők, árnyékba tehetők, amennyiben a körülmények úgy kívánják.

A biokertészeti módszerek ellenálló növényeket eredményeznek

Egyes növények jobban fejlődnek a másik társaságában, például árnyékhatás, vagy egyéb okok miatt. A bab mellett szeret lenni például a tök, a paradicsom, a sárgarépa, és a cékla. A burgonya kedveli a káposzta, a torma közelségét. A brokkoli és a karfiol pedig jól társítható a babbal, a hagymával, a zellerrel és a kaporral. A növények segíthetik és akadályozhatják is egymást, ha figyelembe vesszük a köztük szövődő kapcsolatokat, saját kerti munkánkat is könnyebbé tehetjük. A megfelelő növénytársításnak nagy szakirodalma van.

A talajtakarás is hasznos az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásai szempontjából, és erre a lekaszált fű is alkalmas. A talajt hűvösebben tartja, ami a forró nyári napokon jó, csökkenti a kipárolgását, tehát jobb lesz a talaj vízgazdálkodása, és még a gyomok is nehezebben kelnek ki takart talajból.

Egy kis kerti tó kedvező mikroklímát teremt maga körül, érdemes megfontolni egy ilyennek a létesítését is, ami a növényeknek ideális, de számunkra kevéssé, ha a szúnyogok petéző helyévé válik. Bár a növények is próbálkoznak alkalmazkodni a környezetükhöz, ez csak egy bizonyos mértékig sikerülhet nekik.

A különböző biostimulátor készítmények képesek a növények ellenálló képességét fokozni, és ha már megtörtént a baj, akkor a regeneráló képességét is, így ezek is segíthetik az időjárási anomáliák okozta stressz leküzdésében a növényeket. A kert egy részben mesterséges ökoszisztéma, ezért érdemes besegítenünk növényeinknek, amit több és jobb minőségű terméssel hálálnak meg, akár még ilyen megváltozott körülmények között is.

Egynyári seprence

Nagy lombú paradicsom

Moniliás alma, ne hagyjuk a fa alatt

Malabar spenót