Teremtsünk rendet a szivattyúk körül

A kerti szivattyúk nem vízben állnak

Felépítésük nem is teszi ezt lehetővé. A meghajtó motor és a centrifugálszivattyú háza általában jól láthatóan elkülönül. Mivel tehát nem vízben áll, a vízoszlopot fel kell szívnia, és a gépre jellemző maximális nyomással ki kell nyomnia. Az ehhez kapcsolódó műszaki adatok egyben meg is adják e szivattyútípus legfontosabb jellemzőit. Milyen mélyről képes felszívni a vizet? Milyen nagy nyomással képes kinyomni a vizet? A szivattyú magasságában, terhelés nélkül mekkora a szállított víz mennyisége? Az előbbiek teljesítéséhez arányos felvett teljesítmény szükséges.

Nézzük először a szívóoldalt. Egy olyan kerti szivattyú, amelynek a szívómélysége mondjuk 7 m, sohasem fogja felszippantani a vizet, ha egy 5 m mély kútba lenyomjuk a szívócső végét. A levegővel telt cső és szivattyúház nem teszi lehetővé a szivattyú működését. A megadott gyári adat arra vonatkozik, amikor a szívóoldal fel van töltve vízzel, a szívócső alján visszacsapó szelep akadályozza meg a víz kifolyását, és az egész rendszerben – a szivattyúházig – lehetőleg egyáltalán nincs levegő. Nagyon fontos, hogy a szívócső abszolút tömített legyen. A szívócső tömítetlensége esetén a benne lévő víz kifolyhat, illetve működés közben a szivattyú levegőt (is) szív. Akár egy kevés levegő is erősen csökkentheti a szívási mélységet. Amennyiben a szivattyúval több vizet emelünk ki a kútból, mint annak a vízhozama, az aktuális vízszint süllyed, elérheti, sőt túllépheti a szivattyú egyik jellemző adatát, a maximális szívómélységet. Ebben az esetben a folyadékszállítás megáll és a szivattyú szárazon jár, ami tönkre is teheti.

A nyomó oldalon mérjük a maximális nyomást. A bar-ban megadott érték egyben azt is jelenti, hogy kb. 10-szer annyi méter magasra képes a szivattyú felnyomni a vizet. Ha azonban különböző magasságokban megmérnénk, hogy ott mekkora a nyomás, és ugyanott mennyi víz folyna ki a csövön, akkor azt tapasztalnánk, hogy mindkét érték lineárisan csökkenne, és a maximális szállítómagasságnál mindkettő 0 lenne. Például egy 6 bar nyomású szivattyú maximálisan 60 m magasságig tudná felnyomni a vizet, de ebben a magasságban már ki sem tudna folyni a cső végén. 30 m-en viszont még maradna 3 bar, és nagyjából a maximális folyadékszállítás fele.

A kerti szivattyúk jellemző felhasználási területe az öntözés; a teljesítményadatokat is a szerint kell megnéznünk, hogy pl. csepegtető öntözést, árasztásos öntözést végzünk, vagy különböző öntőző, locsoló készüléket (esetleg többet is) kívánunk ellátni a szivattyúval. A szívó oldal kerti tóra, víztartályra csatlakozhat, ami a szivattyúhoz képest nem lehet mélyen. Ha mégis mélyről kell felhoznunk az öntözővizet – pl. kútból –, akkor ezt két lépésben kell megtennünk; pl. egy búvárszivattyúval felnyomni a vizet egy tartályba, és onnan a kerti szivattyúval az öntöző berendezésekhez.

Merülő szivattyúk (búvárszivattyúk)

A kerti szivattyúkkal ellentétben merülő szivattyúkat (búvárszivattyúkat) beleengedjük a vízbe. Másképp nem is tudnak működni, mert nincs rajtuk szívócsonk, csak szívónyílások, és működésükhöz is nélkülözhetetlen, hogy vízben álljanak. Az ún. szárazon futás rövid időn belül a merülő szivattyúk halálát okozza. Az előbbiekből adódóan a merülőszivattyúnak szívómélysége nincs, van viszont a maximális bemerítési mélység, amely alatt a víznyomásnak már nem állnak ellen tömítései. Teljesítményét tehát a másik két érték, a maximális szállítási magasság, és a legnagyobb szállítási mennyiség határozza meg. Ezekkel viszont már ugyanúgy kell számolnunk, mint ahogy a kerti szivattyúknál elmondtuk.

A merülőszivattyúk alkalmasak arra, hogy egy gyűrűs kútba leengedjük, és onnan kiemeljük a vizet, ugyanígy arra is, hogy ciszternába, víztárolóba helyezzük bele. Jellemző felhasználási területe a szivárgó vizek kiszívatása pincéből, tiszta víz esetén gödörből. Rendszeresen elárasztott garázsban, pincében szivattyúaknát – zsompot – érdemes készíteni, aminek segítségével a padlószintnél mélyebbről tudjuk kiemelni a vizet, így az nem képes a felszínre törni. Arra viszont ügyelni kell, hogy ha ennek folyamatos vízellátása van, akkor kútként kezd működni, vízjáratokat épít ki magának.

Minden merülőszivattyúnak van úszókapcsolója, ami megakadályozza a szárazon futást; ha elfogy a víz, és az úszó lefelé lóg, kikapcsolja az áramot. Arra azonban ügyelnünk kell, hogy ha az úszó fent tud akadni – mert pl. szűk aknába engedjük le –, akkor a kapcsoló nem állítja le a szivattyúmotort, és létrejön a szárazon futás, tönkremegy a szivattyú! A merülőszivattyúk egy kis mutánsa az esővíz-szivattyú (hordószivattyúnak is mondják), amelynek kifolyó csonkjára tömlő helyett egy hattyúnyakat szereltek, csappal a végén. Ilyenek újabban akkumulátoros kivitelben is kaphatók. A merülőszivattyúk komolyabb változatai a magasnyomású merülőszivattyúk (mélykúti szivattyúnak is mondják). Teljesítményük nagyobb, maximális szállítómagasságuk sokkal nagyobb a normál búvárszivattyúkénál, mert felhasználási területük is egészen más. Ezek – nevükből is adódóan – kifejezetten mély kutakhoz valók.

A merülőszivattyúk és a szennyvízszivattyúk igen közeli rokonságban vannak egymással, egyes típusoknál szinte alig különböztethetők meg. Felépítésük majdnem azonos: felül helyezkedik el a motor, középen a szivattyú járókerék, közvetlenül alatta a szívótorok. A folyadékot azonban nem alul szívja be, hanem az alsó rész oldala felöl. Ezzel a felépítéssel lehetővé válik, hogy egy medence aljára is leengedhetjük, a szívóoldal szabadon marad. Ezzel elérkeztünk az egyik különbséghez, ami a szennyvíz-szivattyút megkülönbözteti a normál merülőszivattyútól.

Mégsem ez a leglényegesebb különbség, hanem inkább az, ami a szivattyúház belsejében van. A szennyvíz szivattyúnak ugyanis sok mindennel meg kell küzdenie: nem csak a piszkos, hanem a kifejezetten darabos szennyeződésekkel szennyezett vízzel is, ami egy merülőszivattyút hamar eltömítene. Ennek megelőzésére ún. Vortex járókereket építenek a szennyvízszivattyúkba. Lényegében ez is centrifugálszivattyú, csak sokkal nagyobb illesztési hézagokkal, hogy a darabos szennyeződés ne akadhasson meg benne. A szivattyúház a szivattyúkerék síkjában egy oldalon nyitott, ez a kiömlő nyílás. A szivattyúkerék igen nagy sebességgel megpörgeti a folyadékot, és azt a centrifugális erő hatására kidobja a kiömlő nyíláson, a benne lebegő szennyeződésekkel együtt. A felépítés miatt a szennyvíz-szivattyúk szállítómagassága még a merülőszivattyúkét sem éri el (nemhogy a mélykúti szivattyúkét), általában nem haladja meg az 5 m-t.

Nincs is azonban erre szükség, hiszen a szennyvíz-szivattyúk felhasználási területe eltér a merülő szivattyúkétól. Bevethető emésztők, elárasztott munkagödrök, vízben álló pincék stb. kiürítésére, minden olyan helyen, ahol akár erősen szennyezett víz kiemelésére van szükség. Különösebb nyomásra azonban nem, hiszen ezzel a folyadékkal nem akarunk sem locsolni, sem más célra nem kívánjuk felhasználni.