Ne hagyjunk télire gyomokat a kertben

Többek között azért van baj a gyomokkal bármelyik évszakban, mert sokkal ellenállóbbak, életképesebbek, mint a kultúrnövények, melyekkel versenyeznek a vízért és tápanyagokért, sőt a fényért való küzdelemben is jól rohamoznak. És ha nem avatkozunk be, akkor jó eséllyel a gyomok győznek, mert van egy nagy előnyük, hogy kezdeti fejlődésük sokkal intenzívebb, mint a kultúrnövényeinkké.

Minden növény gyom, amelyik ott van, ahol épp nem kellene lennie. Azaz van olyan növény, ami néha gyom, néha nem. És vannak azok a gyomok, melyek mindenkor és mindenhol gyomok, mint a parlagfű. Vannak gyomnövények, melyek kertészeti szempontból nem igazán tekinthetők károsnak, de olyanok is, melyek megjelenése és szaporodása súlyos problémát okozhat kertünkben, ha nem teszünk időben semmit ellenük.

A meghatározás szerint a gyomnövények olyan fajok, melyeknek előfordulása az adott területen nem kívánatos. Ezért e növénycsoport jelentősége nem korlátozódik csak a mezőgazdaságra, gyomnövényekről éppúgy beszélhetünk a közterületeken, építési területeken, erdészetben, mint szántóföldi, kertészeti termőterületeken. Ilyen a szántóföldek árvakelése is, ami az előző évi termesztett növény következő évben véletlenül kikelt magjaiból fejlődik. Előző évben így az volt ott a kultúrnövény, ám következő évben kikelve már gyomnak tekintendő.

Kisebb bajkeverők és kifejezetten veszélyesek

Némelyek nem igazán károsak. Ezek könnyen irthatók, de ha mégsem írtjuk, akkor sem okoznak jelentős problémát, vagy terméskiesést. Ilyen például a tyúkhúr (Stellaria media), mely egy efemer növény, azaz a tavasztól télig tartó időszak alatt több nemzedéke is van. Gyökerei a talajfelszínhez közel futnak, ezért sok kárt nem okoznak. Gyepekben bukkannak fel a herefélék, leggyakrabban a fehér here (Trifolium repens), mely zölden és szénának szárítva is jó takarmány. Előnye, hogy az elhanyagolt, ritkán gondozott gyepben is remekül terjed, így szép zöld borítást ad, és a kevésbé kívánatos gyomok megjelenését is korlátozza. A talajt nitrogénben gazdagítja a gyökerein élő nitrogénkötő baktériumoknak köszönhetően. Szintén gyepes területen terjed a gyermekláncfű, vagy pongyola pitypang (Taraxacum officinale), ami nem tud magot érlelni, ha a pázsit rendszeresen nyírva van. Így megtűrhető, hiszen szép sötétzöld levelei vannak, ám amint ritkulnak a fűnyírások, akkor hosszú virágszáron kiemelkednek majd a virágai.

A kártékony gyomok többsége tarackokkal terjed. Ezek a növényi részek a hagyományostól eltérően nem függőlegesen, hanem vízszintesen helyezkednek el a talajban, és tele vannak hajtáskezdeményekkel. Ez azért gond, mert a vízszintes állása miatt lehetetlen kiszedni a földből úgy, hogy ne szakadjon be egy kisebb darabja, de ebből sajnos a növény rövid időn belül reprodukálja magát. Ilyenek az apró szulák (Convolvulus arvensis), a közönséges tarackbúza (Agropyron repens), a közönséges aszat (Cirsium arvense), a sövény keserűfű (Polygonum cuspidatum). Házi kertben ásóvillával ajánlott megforgatni a földet ott, ahol ezek megjelennek, és gereblyével, vagy kézzel kiszedegetni a lehető legtöbb gyökérdarabját a gyomoknak. A rendszeres kapálás idővel legyengíti e fajokat is, hiszen a földből kibújó, leveles zöld hajtás az, ami táplálékot tud létrehozni a növény fejlődéséhez, az táplálja a gyökereket és a tarackoló szárat is. Tehát ha folyamatosan lekapáljuk a növénynek a leveles, föld felszínén lévő részeit, előbb-utóbb nem lesz elég tápanyaga továbbfejlődni a földben lévő résznek sem. A tarackbúzával végeztek egy kísérletet, mely szerint a teljes föld feletti részét elpusztították (idáig nem nagy művészet), vagy a gyökerének a 95 százalékát szintén. Tehát maradt 5 százalék ép gyökér. Ebből képes volt magát regenerálni, és újra fejleszteni.

Némely gyomok dísznövényként, vagy haszonnövényként kerültek be hazánkba, de gyommá váltak. Ilyen az egyébként gyógynövényként is használt kanadai aranyvessző, amivel az a gond, hogy invazív, nagyon gyorsan terjed. A selyemkóró, vagy rákosi selyem úgy került be az országba, hogy azt tervezték; a magjainak a repítőszőreiből selyem készül majd, de ez a technológia nem lett kivitelezhető. Mára gyommá vált, egyetlen előnye csupán, hogy jó méhlegelő. És itt van az egynyári seprence, ami a 17. században dísznövényként került be hazánkba, de mára ez is gyommá vált. Időközben lettek sokkal szebb dísznövények, de a seprence velünk maradt, gyomnak, tövenként akár 100 000 magot termelve…

Télen félig már elkéstünk, de még nem teljesen

A teleink egyre enyhébbek, így amíg régen a fagyok besegítettek a gyomirtásban, most erre nem számíthatunk. Ha gyomosan hagyjuk a területet, akkor azok még ilyenkor is képesek magot érlelni, ráadásul rengeteget. Sőt, sok növény napjainkban vegetációban telel át, azaz nem a gyökérről hajt ki tavasszal, hanem a le nem fagyott hajtásairól indul tovább a növekedése.

A több szempontból káros parlagfű (Ambrosia fajok), ami gyomként a mezőgazdaságban is veszélyes, de allergén faj is, és hazánkban 5 millió hektárt, a magyar mezőgazdasági területek 85 százalékát veszélyezteti. Ebből, körülbelül 0,7 millió hektár erősen fertőzött, és a hozamveszteség becsült értéke, a gyomirtás és az egészségügyi költségek összege kb. 500 millió Euró évente. Egy nagyobb növény 8 milliárd darab pollenszemet képes termelni élete során. Egyetlen növény naponta egymillió pollent. Egy hektárnyi parlagfűvel fertőzött területen egy év alatt 66 kilogramm pollen képződik, ami a légmozgással bejut a városokba is, sőt a légáramlások a mi parlagfű pollenjeinket Németországig viszik. A hazai lakosság 35 százaléka allergiás valamire, és e csoport 47,9 százaléka a parlagfű virágporára érzékeny.

A növény egy-egy virágfüzére egy, másfél hétig virágzik, de a teljes növény több mint 2 hónapig eregeti a pollenjeit, aminek a csúcsa szeptemberben van. A rossz hír, hogy e fajnak megjelent egy korábban virágzó változata is, azaz már kora nyáron indul a virágzási „szezonja”.

A kertben úgy célszerű gyomlálni, hogy a gyomnövényeket akkor irtsuk ki, amikor még bimbó sincs rajtuk. Egyrészt azért, mert ekkor még kicsik, kevesebb kárt okoztak, kevesebb vizet és tápanyagot vontak el a kultúrnövényeinktől, és még nem nőttek föléjük, hogy árnyékolásukkal is csökkentsék azok fejlődési ütemét. Másrészt azért, mert sok gyom képes arra, hogy ha bimbó van rajta, és kitépjük, majd ott hagyjuk a sorközben, akkor így „félhalott” állapotában még kivirágzik, és magot érlel. A gyomok azért terjednek nagyon gyorsan, mert sok magot érlelnek. Amennyiben így télen is még van gyom a kertünkben, sohasem késő eltávolítani – bár minél később tesszük, a munkánk hatékonysága annál inkább csökken. Ha hagyjuk magot hozni, hogy azokat szétszórja, akkor a következő évre is lesz majd sok gyomlálni valónk.