Kis kertekbe is beférnek a kis gyümölcsök

Elsőre azt gondolhatnánk, egy fa legyen minél nagyobb, mert annál több gyümölcs lesz rajta. Ám ha jobban megnézzük, ez nem mindig jó: a nagy fák magasan levő részeit lehetetlen permetezni, és onnan a gyümölcsöt sem tudjuk leszedni, csak megvárni, míg lehull, ám az már egy gyengébb minőség. A gyümölcsök törpe, helytakarékos, balkonra tervezett változatait úgy nemesítették, hogy kicsik legyenek, és egy jó nagy cserépben is tudjanak létezni. Ezek nem csak balkonra jók, kis kertekben kiültetve is szépek, és még teremnek is. Vannak oszlopos gyümölcsfa fajták, ezek pedig felfelé növekednek, oldal irányban csak alig. Nincs az a kisméretű kert, ahová ilyenek ne férnének el. Sőt vannak a „duo” típusok, melyeknél egy növényre kétféle fajtát oltanak, ami nagyon menő, amikor egy kis almafán piros és sárga almák is teremnek egyszerre.

A törpeség oka lehet genetikai, de okozhatja az alanyhatás, amikor az alany olyan hatással van a rá oltott nemes részre, hogy az teljesen eltérő formát, ágrendszert, méretet alakít ki, mintha saját gyökerén lenne. Az alanyhatás mellett okozhatja még ezt a jelenséget az alany inkompatibilitása, ahol egyszerűen nem passzol eléggé az alany és a nemes, összeforrnak ugyan, de ettől az együttműködésük még nem lesz zavartalan, és a nemes rész ezért törpe lesz.

A törpe fáknak a gazdasági jelentősége is számottevő, hiszen intenzív ültetvényekben ezeket gyakorta nevelik kordon mellett nagy egyedsűrűséggel. A támaszték azért szükséges, mert az alany sekélyen gyökerező, hamar kidőlhet a kordon nélkül. Az ilyen ültetvények előnye, hogy a fák méretükből adódóan könnyen gondozhatók, szedhetők, az intenzív alany miatt hamar fordulnak termőre, és a nagy egyedsűrűség miatt sok termést adnak. Ám az ilyen ültetvények várható élettartama alacsonyabb, mint a hagyományos méretű fákból alkotott ültetvényeké. A törpe fáknak tehát a balkonkertészkedésnél is van jelentőségük, a szabadföldbe ültetett példányoknál pedig a növekedés korlátozását speciális metszésekkel, vesszőkötözésekkel, lesúlyozásokkal érhetjük el.

Gyümölcstermő bokrok

Egyes gyümölcsök nem fán, hanem kisebb-nagyobb bokron teremnek. A bokor vagy cserje botanikailag abban különbözik a fáktól, hogy ugyan szintén fás szárú, de nincs, vagy csak nagyon kicsi törzse, az oldalelágazások már szinte a talajszinten elindulnak.

Bokron terem a som, galagonya, mogyoró, köszméte, josta, ribizli, málna, szeder – tehát van választék bőven, ha kis helyigényű, de mégis gyümölcsöt termő növényeket szeretnénk a kertünkben látni, és kóstolni. A málna viszonylag egyszerűen nevelhető, ám a metszésénél pár szabályt be kell tartani, ha sok, és jó minőségű termést szeretnénk. Vannak az egy éven belül egyszer és kétszer termő fajták, utóbbit már folyton termőnek is szokták nevezni, bár, ha megfelelő gondozással jól sikerül elhúzni az első terméshullámot, akkor az majdnem összeér a következővel, és tényleg úgy tűnhet, hogy kis kihagyással, a teljes nyári szezonban van málnánk.

A piros gyümölcsű málna lehet egyszer- vagy kétszer termő, a fajtától függően. A sárga gyümölcsűvel egyszerűbb a dolgunk, ezek a málnafajták mind kétszer termők. A fekete és a bíbormálna pedig egy szezonban csak egyszer terem. Az egyszer termő málnabokor metszése abból áll, hogy visszametsszük a már letermett vesszőket. A tavaszi vagy őszi „tar metszés” a legnagyobb probléma, amit elkövethetünk ellene, hiszen pont a termőrészeket távolítjuk el. Tehát e régebbi fajtákat legjobb, ha nem metsszük, csak a letermett részeket vágjuk vissza. Az egyszer termő nyári málna vesszőit közvetlenül az érett gyümölcsök leszüretelése után metsszük vissza. Ekkor a vesszőket egészen a talaj szintjéig vágjuk vissza.

A piros ribiszke vagy ribizli bokorrá, vagy kisebb törzses fává fejlődik, sarjról házilag is szaporíthatjuk. A törzses változat oltott, karózni kell, mert nem tudja megtartani a koronáját. A bokor vagy törzses változat nem fajtakérdés, hanem nevelési típus, a törzsesnek annyi az előnye, hogy jól mutat kis faként, és nem kell annyira lehajolni hozzá gondozáskor, szedéskor. A ribiszke legtöbb talajban jól érzi magát, és az éghajlati viszonyainkat is jól bírja. Növényvédelmi problémát okozhatnak a levéltetvek, kártételükkor összesodródott, pirosra színeződött levelek jelennek meg a növényen.

A feketeribiszke gyümölcssavai nagyon jótékony hatásúak, és nagyon gazdagok C-vitaminban. Nagyobb bokrot nevel piros társánál, szereti a nedves területeket, szintén sarjról szaporítható.

Az egres, vagy köszméte esetében bokrot, de akár kis fát is nevelhetünk, ráadásul a helyigénye kisebb, mint a ribiszkének. A hűvösebb, árnyékos helyeket kedveli. Vannak fehér, sárga, zöld és akár piros gyümölcsű fajtái is. Gyümölcsét nyersen fogyasztva kevesebben szeretik, de kompótok alkotójaként különleges ízekkel gazdagítja azt.

A szedret érdemes támasz vagy kerítés mellett termeszteni, mert akár több méter hosszú hajtásokat, indákat is képes növeszteni. A tápanyagokban gazdag, mélyrétegű és nedves talajokat kedveli. Gyökérsarjairól könnyedén szaporítható. Szürkerothadás ellen érdemes védekezni, és permetezni. Vannak tüskétlen és nagy gyümölcsű nemesített változatai is.

A jostát mesterségesen állították elő a 20. században, Németországban. Lényegében a fekete ribizli és az egres közötti faj, ám a több lépéses nemesítő programban egy vad egres faj is részt vett. Gyorsan nő, hosszú vesszői tüskétlenek, így a bokor — mind a vesszők, mind a rügyek — inkább hasonlít a ribizlire, mint a köszmétére. Sötét színű, sima héjú, szőrtelen bogyóinak normális átmérője 14–15 mm. A gyümölcs húsa zöldes, benne apró magokkal. Kellemes íze mindkét ősére emlékeztet, a tipikus fanyarabb fekete ribizli-íz nélkül: a köszméte frissítő savanyúsága mellett aromája inkább az áfonyáét idézi.

Lágyszárú gyümölcsök is vannak

A gyümölcsöket gyakran azzal társítjuk, hogy fán teremnek, ám vannak lágyszárúak is. Ilyen a sárgadinnye és görögdinnye is, de mivel ezek egynyáriak, tavasszal kell vetni, vagy palántájukat ültetni. De itt van például a szamóca, ami évelő, 3-4 évig egyhelyben maradhat, és igen kistermetű gyümölcstermő növényünk. A szamóca az egyik legnépszerűbb a bogyósok között, földiepernek is hívjuk, bár ez a neve helytelen, mert az eper az eperfán terem, ami a Morus nemzetség tagja. (Az eperfa félék általában nagytermetűek, de ezekből is lehet koronába oltott szomorú, azaz csüngő ágú típusokat venni, ezek kifejezetten kisméretű, de sokat termő gyümölcsfák.)

Visszatérve a szamócára ebből érdemes több fajtát telepíteni egyszerre, hisz ahány fajta, annyi bogyóméret és íz közül választhatunk majd. Szaporítása saját indáról, illetve tőosztással történik. Vannak folyton termő változatok, ezek egész nyáron teremnek hullámokban, de egyszerre csak keveset. Az egyszer termők nyár elején hozzák a termést, egyszerre, de jóval nagyobb mennyiségben. A több fajta ültetése azért is előnyös, mert mind kicsit máskor érik, így nem lesz dömping, hanem hosszabbra nyúlhat és egyenletesebb lesz a betakarítási időszak. A szokásos piros mellett sárgás és szinte fehér gyümölcsű változatai is vannak. A rebarbara is egyre kedveltebb faj a kiskertekben, ezt gyümölcs-szerűen fogyasztjuk, de nem a gyümölcsét, lévén az nincs is neki, hanem a vastag levélnyeleit. A „helytakarékos” gyümölcsökből is van bőven választék, így a kis kertek, vagy a teraszok, balkonkertek művelőinek sem kell lemondaniuk ezekről.