Vetőmagok tavaszra

A tudatos növénynemesítés évei a terméshozam növekedését eredményezték, de egyben megnövekedett igényeket is támasztanak ezekkel a fajtákkal szemben. A mai növények nagyobb és jobb minőségű termést hoznak, mint évszázadokkal ezelőtti őseik, de megnőtt az igény a gondozásra, például a tápanyag-utánpótlásra és a növényvédelemre. Ezért a jó minőségű vetőmag nem feltétlenül az egyetlen tényező, amely a termelés sikeréhez vezet, de a vetőmag minőségi paraméterei jelentős hatással vannak a terméshozamra.

Fajok és fajták a család igényei szerint

Előbb a fajokat kell kiválasztani, azután pedig azokon belül a fajtákat. Lényeges, hogy ismerjük a családi igényeket, mert felesleges rengeteg sütőtököt vetni, ha senki nem eszi majd meg. Általában a paradicsom, a paprika és az uborka minden családban jól fogy, ahogy a főzőtök és a cukkini is, ezekből érdemes többet tervezni. Kaporból néhány tő elég, és a levélpetrezselyem is kis helyet igényel. Első tehát a vetőmag szükséglet meghatározása.

A térbeli tervezés mellett gondolkodjunk el az időbeli tervezésről is. Vannak rövid tenyészidejű növények, ilyen a tépősaláta, a hónapos retek, ezekre nem kell feltétlenül külön helyet hagyni, mert például a hosszabb tenyészidejű paradicsomok előtt is termeszthetők, melyeket csak májusban ültetünk majd ki. Azaz február végétől termeljük például a hónapos retket, tépősalátát, madársalátát, rukkolát, majd ezeket betakarítjuk, és helyükre kerül a paprika, paradicsom, uborka, cukkini, vagy a dinnye.

A vetőmagoknál a fajtaazonosság alapkövetelmény, hiszen, ha sárga, körte alakú koktélparadicsomot várunk, akkor a piros, kerek csalódás lesz. Szerencsére a vásárolt magoknál még a könnyen összetéveszthető fajok (pl. uborka vagy dinnye) vetőmagjai sem jelentenek általában problémát, de a saját magfogást érdemes jól adminisztrálni. A minőségi mutatók közül a vetőmag tisztasága az ép és fajtaazonos vetőmagok súlyszázalékát jelenti. Ez a mutató jelzi, hogy a jó minőségű vetőmagok közé mennyi idegen, dohos, repedt vagy fertőzött vetőmag keveredik.

A vetőmag csírázóképessége egy másik fontos kritérium. Az időegységre jutó egészséges egyedek számát laboratóriumi körülmények között végzett vizsgálatok alapján határozzák meg. A csírázóképesség a csírázás sebességét vagy gyorsaságát jelzi. A túl hosszú ideig tárolt magvak idővel életképességüket vesztik. A magvak tárolási ideje fajonként eltérő. Az olajtartalmúakat (tök, napraforgó) a lehető leghamarabb el kell vetni, mivel nem megfelelő tárolás esetén hajlamosak a romlásra. Ha a zacskón nincs feltüntetve, hogy hány mag van benne, az ezerszemű súly (ezermagtömeg) jó támpont. Ez hozzávetőleges képet ad a zacskóban lévő magok mennyiségéről. Ha saját magot termesztünk, akkor olyan magokat válasszunk, amelyek mérete megközelítőleg egyforma, azaz azonos mérettartományba esnek. A vetőmagok méretének eltérései a kicsírázott palánták méretének eltéréseit eredményezik, amelyek közül egyesek gyorsan nőnek, míg mások késleltetve. Az egységes állománymérethez jó alap az egységes magméret.

Az, hogy milyen zöldségeket használunk leginkább a konyhában, elsősorban a családi étkezési szokásoktól és preferenciáktól függ. Az aktuális zöldségárak számos tanulsággal szolgálhatnak. Az alapján is érdemes válogatni, hogy lehetőleg olyan fajokat termeljünk, amelyeket könnyen tudunk jó eredménnyel termeszteni, és amelyek ára magas. Ha valaminek alacsony az ára, akkor azt lehet, hogy egyszerűbb megvenni, mint hónapokig bajlódni vele.

A legtöbb zöldségfélének különböző tenyészidejű fajtái vannak egy adott fajon belül is. Ezért a zöldségeskert tervezésénél érdemes figyelembe venni, hogy például egy hónapos retek (nevéből is következően) csak 30-40 napig foglalja a helyet. Ekkor a magasabb hőmérséklet-igényű tököt lehet helyette vetni, vagy a retek betakarítása után paprikát és paradicsomot ültetni.

A borsó vetésekor több fajtát érdemes alkalmazni, és 2-5 napos eltérésekkel elvetni. Erre azért van szükség, mert a borsó csírázási ideje nagyon rövid. Ha az egész állományt ugyanazon a napon vetjük el, akkor érési dömping lehet a vége, és a betakarítás végére kiöregszik egy részük, így konyhai felhasználásra nem lesz alkalmas. Érdemes néhány szamócafajtát is elültetni, a fajtákat itt is azért kombinálva, hogy az érési időszakot május végétől július elejéig meghosszabbítsuk. A sárgarépa, a káposzta és a karalábé közül a rövid tenyészidejű fajták általában friss fogyasztásra jók és rövidebb ideig tárolhatók, míg a hosszabb tenyészidejű fajták a jobban tárolhatók – rendszerint. A rövid tenyészidejű fajták alkalmasak másodveteménynek, de terméshozamuk lényegesen alacsonyabb.

Csíraképesség és magkezelési eljárások

Néhány növényfaj magja 6-8 évig sem veszít jelentősen a csírázóképességéből, de vannak olyanok is, amelyek speciális kezelést igényelnek, hogy kihozzuk belőlük a legtöbbet. Egy családi ház kertjében, főleg kisebb telken egy-egy zöldségféléből nem szokás nagy területet bevetni, a megvásárolt, tasakban levő mag egy része a fiókba kerülve várja, hogy majd a következő évben vessék el. A régebbi magok elvetése veszélyeket rejt, mert ha a mag elvesztette csírázóképességét, és nem kel ki, ezt tapasztalva a vetést csak megkésve lehet megismételni, és az ilyen vetésből ritkán számolhatunk jó terméssel.

Csupán egy évig szabad tárolni a pasztinák, a feketegyökér és a kapor magját, mert az ennél régebbi magok általában rosszul kelnek. 2-3 évig tartható el a petrezselyem és az édeskömény magja. 3-4 évig csírázó képes a borsó, a bab, a paradicsom, a vöröshagyma, a sárgarépa, a zeller, a cékla és a spárga vetőmagja. 4-5 évig megőrzik a csíraképességüket a káposztafélék, a fejes saláta, a spenót, a retek, a paprika és a cikória vetőmagjai. 6-8 évig csíraképes a görögdinnye, a sárgadinnye, az uborka, a spárgatök és a sütőtök magja. Utóbbiakra és az olajos magvakra jellemző az avasodás, ezért csak jó tárolási körülmények között számíthatunk jó kelésre ennyi év után is.