Óceánenergia

A szél- és napenergiával ellentétben az óceánenergia folyamatos és kiszámítható energiatermelést biztosít, ami értékes eszközzé teszi a stabil, szén-dioxid-mentes villamosenergia-hálózat kialakításában. Az európai finanszírozás kulcsfontosságú kezdőtámogatást nyújtott, azonban az óceánenergia teljes körű kereskedelmi bevezetéséhez erősebb elköteleződésre van szükség mind a politikai döntéshozók, mind a magánbefektetők részéről. Eközben az Egyesült Államok és Kína versenye fokozódik, ami arra készteti Európát, hogy gyorsan cselekedjen, ha meg akarja őrizni vezető szerepét ezen a területen.

Az óceánenergia elsősorban a hullám- és árapály-energián alapul. Az óceán energia jelenlegi költségszintje kedvezőbb, mint a szél- és napenergia volt hasonló fejlettségi szakaszában. Ennek oka, hogy tanultunk a szélenergia tapasztalataiból, így az előiparosítási fázist alacsonyabb költséggel érhetjük el. Jelenleg az óceánenergia technológiái hasonló költségszinten vannak, mint a lebegő szélerőművek.

A szélerőművekhez hasonlóan az óceánenergia technológiája is acélból, cementből, epoxigyantából és elektromos berendezésekből épül fel. Az alapvető különbség az, hogy míg a szélturbinák levegőben működnek, addig az árapály- és hullámenergia-eszközök vízben üzemelnek. Az árapály-energia különösen hasonlít a szélenergiára, míg a hullámenergia eltérő, de hasonlóan skálázható. Ahhoz, hogy egy szénerőművel azonos teljesítményt érjünk el, nagyszámú óceánenergia eszközre van szükség. 

Az Egyesült Államok és Kína jelentős összegeket fektet be az óceánenergiába. Az elmúlt öt évben az USA több mint félmilliárd eurót költött az árapály- és hullámenergiára – kétszer annyit, mint Európa. Kína hasonlóan agresszív stratégiát követ. Európa technológiai előnyben van, de ha nem iparosít most, öt éven belül elveszítheti vezető szerepét.