Mi a helyzet ma az eternit csövekkel

Az azbeszt igazi veszélye abban van, hogy a valamilyen okból a levegőben szálló azbesztport belélegezve az apró azbeszt szálak a tüdőbe kerülhetnek, és onnan nem képesek sem lebomlani, sem kiürülni, emiatt rákos megbetegedést okozhatnak. Azt is leszögezhetjük, hogy az azbesztpor csak úgy nem száll a levegőben. Ez akkor fordulhat elő leginkább, ha bontanak, vagy szabálytalanul javítanak ilyen építőanyagokat. Lebontják a régi palatetőt, és a palákat dobálják le a magasból, amelyek törnek, repednek, és bizony szál az azbesztpor. Hasonló a helyezet a régi fal és csőszigetelésekkel is, ha bontani kezdik. Az ilyen munkákat csak szakemberek végezhetik, megfelelő védőfelszereléssel, és a hulladékot az erre a célra kijelölt hulladéklerakókba leszállítva.

De mi a helyzet a csövekkel? 1925 és 1980 között (előtte és utána csak elszórtan) tömegesen használta az egész világ az azbeszt cement anyagú csöveket ivóvízhálózat létesítésére. Az anyag, melyet osztrák szabadalmaztatója az egyik jó tulajdonsága alapján eternitként (örökké tartó) szabadalmaztatott, gyorsan megnyerte a csőhálózati szakemberek szimpátiáját. A 100 évvel ez előtt ismert anyagokkal szemben viszonylag olcsó a gyártása, megfelelő szilárdságú, a vízellátásban található nyomásviszonyoknak megfelel, hőálló, tömör, könnyű, korróziónak ellenáll. Azt hitték örökké tart. Az akkor csodálatosnak hitt anyag azonban ma a vízi közmű szolgáltatók egyik legnagyobb problémáját okozza. Az örökké tartás helyett a tapasztalatok és a műszaki becslések alapján az eternit cső 50-60 év után – anyagának átalakulása következtében – kezdi elveszteni eredeti szilárdságát, növekedni kezd a meghibásodása. Az idő múlásával a cement keverék elveszítheti erejét, ami repedésekhez és szivárgásokhoz vezet.

Régi eternit cső számos épületben megtalálható, és az élettartama végén jár, ami veszélyeztetheti az épület szerkezeti épségét. A lyukas eternit csövek rejtett károkat okozhatnak a falakban vagy padlókban, amelyek idővel komolyabb szerkezeti romláshoz vezethetnek. Ilyen károk okozhatnak a padlóban felázást vagy kellemetlen szagokat is.

A másik problémát ennél is az anyag mérsékelten tüdőrák keltő hatása okozta. 1970-ben hívták fel először a figyelmet erre a tényre, emiatt szép lassan az egész fejlett világban leálltak az azbeszt cement anyagú vízcső gyártásával. A ma is néha fel-fel merülő vitát az okozza, hogy a rákkeltő hatást az azbeszt szálaknak a szájon át történő szervezetbe jutása okozza. Ennek viszont nagyon kicsi a valószínűsége (csősérülés, megfúrás, leszabás) a kiépült hálózatok esetén, mert sem a cső belső, sem a külső felületén nincsenek azbeszt szálak, tehát az ivóvízzel nem érintkeznek. Másrészt a korszerű, bontásmentes technológiák lehetővé teszik a csövek biztonságos felújítását, minimalizálva az azbesztszennyezés kockázatát, így megvédve a lakók és a környezet egészségét.

Magyarországon a csövek, és mindennemű azbesztet tartalmazó termék előállítását 2001-ben szüntették meg. A hazai vízellátó rendszerek bővítésének csőigénye a hatvanas években rendkívül magas volt, amit öntöttvas csövekkel nem lehetett fedezni, műanyag pedig még nem volt. Sok település teljes hálózata ma is azbesztcement tartalmú csőből áll. Ez természetesen a vízszolgáltatók fővezetékeire vonatkozik, a háztartásokban, épületekben már nyomóvezetékek nincsenek ebből a anyagból, de lefolyóvezetékek igen. Az eternit csövek 50 évig jól bírták a strapát, viszont ezt követően folyamatosan elkezdnek meggyengülni. Manapság ha cseréről van szó, akkor PVC csövekre cserélik le, mivel ezek már sokkal jobbak. Régi csövek esetén érdemes elgondolkozni azon, hogy pár éven belül ezeket is műanyag csövekre cseréljük le, ne várjuk be a meghibásodásukat. Az idő előre haladtával ezek az anyagok is meggyengülnek, így amikor egy bokornak vagy egy fának a gyökérzete elér a csőhöz, akkor könnyű dolga van. Az erőszakosan növő gyökérzet könnyedén át tudja magát törni az eternit csöveken, és már kész is a probléma.

Az ilyen hibák javításához mindenképpen hívjunk szakembert – már csak az anyag veszélyessége miatt is. A csatornatisztítást lehet végezni vegyszerekkel (nem ajánljuk), vagy magasnyomású mosókkal (ajánljuk). A magasnyomású mosóknak hála nincs szükség semmilyen durva vegyszerre, hanem szimplán a víznek az erejét használjuk arra, hogy kitisztítsa a csatornát. Ha gyökérzet van a csatornában, akkor sokszor szokták ajánlani a gyökéroldó szereket, amelyek feloldják a gyökeret.

Csőfelújítás bontás nélkül

A bontás nélküli csőbélelés csapadék és szennyvíz rendszerek ejtő- és alap-vezetékeinek, valamint az ezekhez csatlakozó vegyes bekötések, a födémben, alapzatban, falakban és a talajban található csővezetékek gyors, hatékony felújítását jelenti, mely lehetséges függőleges és vízszintes szakaszokon egyaránt. A modern, korszerű technológia a meglévő csővezetékeket belülről vonja be, a bevonat rendkívül rugalmas, képes véglegesen kitölteni a kis lyukakat, repedéseket, elmozdulásból eredő tömítetlenségeket. Takarékos megoldás, mert nincs bontás, nincs por, piszok, a burkolatok nem sérülnek, gyorsan elkészül és 10-12 órán belül újra használható a kezelt vezetékrendszer. Az eljárásnál a régi, elhasználódott vagy hibás vezeték belsejébe, egy új, egybefüggő csővezetéket húznak bele, vagy az adott hiba-pontok, vezetékszakaszok belső felületére felvitt gyanta és bélelő közeg kombinációjával javítják ki a hibás csőszakaszt.