Vízgazdálkodás épített környezetben

Egy épület vagy egy üzemcsarnok tervezésénél fokozottan figyelembe kell venni a takarékos vízhasználat szempontjait is, hiszen a tervezés határozza meg az adott objektum vízgazdálkodási képességeinek fő kereteit. Az építőipari mérnöki cégeknek meghatározó szerepük van abban, hogy egy megvalósult épület milyen mértékben képes csökkenteni a klímaváltozás kockázatait, és nem csak az építés, hanem a fenntartás és üzemeltetés során is. A végső döntés természetesen a beruházóé, de az már a tervezők feladata, hogy megvalósítható lehetőségeket kínáljanak fel, hogy képesek legyenek az új technológiák alkalmazására, és hogy bemutassák a különböző megoldások rövid és hosszú távú következményeit a megrendelőnek.

Az Európai Unió szintjén is elindultak olyan kezdeményezések, amelyek mentén a piaci szereplők, így az építőipar szereplői is, megtalálhatják azokat a feladatokat és megoldásokat, amelyekkel a maguk területén hozzá tudnak járulni a közös klímacélok megvalósításához. A környezettudatos tervezésnek már több évtizedes múltja van több magyarországi mérnöki iroda esetében is, de az utóbbi években ez a szemlélet természetesen erősödött. A COVID is egy erős figyelmeztetés volt, hogy egyik pillanatról a másikra megváltozhat az életmódunk, a most megfigyelhető klímafejlemények pedig további drasztikus változások lehetőségét és egyben szükségességét vetik fel. Az épített környezet megtervezésekor figyelemmel kell lenni ezekre a várható változásokra. Nagyobb figyelmet kell fordítani a már elkerülhetetlen következményekhez való alkalmazkodásra. Gyorsan kell lépnünk, mert ott is nagyok az elmaradásaink, ahol jó irányban történt elmozdulás.

Több európai irányelv és kezdeményezés, köztük az Energiahatékonysági Irányelv célozza a meglévő épületek energiahatékonysági felújítását. Ezzel a jelenlegi, a fenntarthatóság szempontjából kevésbé hatékony épületeket, nagyon helyesen, anyagbázisnak tekintjük a jövőbeni építkezésekhez. Ehhez hasonlóan a vízkészlettel való gazdálkodást is meg kell változtatni, hiszen a vízhasználat nő, a források pedig szűkülnek. Ugyanakkor a csapadék és a helyben keletkezett használt víz egy adott terület vízigényének nagy részét ki tudná elégíteni. Azonban a városokban a leburkolt felületek azonnal a csatornákba vezetik a vizet, a pazarláson felül több problémát is okozva ezzel: a városi patakok kiszáradnak, a villámárvizek száma nő.

Jelentős mértékben növelhető egy terület vízmegtartó képessége az ún. szivacsos vízgazdálkodással, amely csökkenti a lefolyás sebességét, és növeli a talajba szivárgó víz mennyiségét. Egy épített terület – legyen az egy épület, egy városnegyed vagy egy ipari park – kialakításakor már a tervezési fázisban meg kell jelennie azoknak az elemeknek, amelyek a szivacsos vízgazdálkodást biztosítják a terület várható vízfogyasztási jellegzetességeinek és a területre várhatóan hulló csapadékmennyiség figyelembevételével.