A nagyon hasznos, „mellékes” növény

A kaprot általában nem termesztjük, az csak ha „bejön a kertbe”, akkor ott hagyjuk. Egy félvad fűszernek tekinthető, bár vannak már kertészeti fajtái is, melyeket magasabb hatóanyag-tartalomra, nagyobb levélhozamra vagy alacsonyabb magasságra szelektáltak. Klasszikus átévelő növény, azaz valójában egynyári, de elszórja a magját, ami tavasszal kikel, tehát annak ellenére, hogy egynyári, ha egyszer beköltözött a kertbe, akkor ott is marad éveken keresztül. A kaporról leghamarabb az uborkasaláta, a tökfőzelék vagy a túróspite jut eszünkbe, pedig gyógyhatása élettani hatásai is jelentősek.

A kapor (Anethum graveolens) a Földközi-tenger térségéből származó egynyári növény. Az ókori egyiptomi sírokban talált maradványok alapján, illetve hogy már a Kr.e. 3000-ből származó orvosi szövegek is említik, arra következtethetünk, hogy jól ismerték és használták. Az ókori Rómában a szerencse szimbólumának tartották, a görögök a gazdagságot társították hozzá, a középkorban meg abban hittek, hogy a kapor védelmet nyújt a boszorkányok ellen. Valószínűleg római legionáriusok hozták Európába, és a középkorban már széles körben termesztették gyógyászati célokra. Magyarországra is a középkor idején érkezett, azóta is fontos része a konyhánknak. Finomra vágott levelei salátaöntetek, levesek, mártások, friss sajtok, túró, savanyúságok, kovászolt zöldségek illetve természetesen a tökfőzelék elmaradhatatlan ízesítője. De a kapor jóval több egyszerű fűszernél. Segít nekünk felülkerekedni több igen komoly civilizációs problémán, mint például a krónikus gyulladás, és az inzulinrezisztencia, illetve a koleszterinszintünket is jobb belátásra téríti.

Nem csak fűszer, gyógynövény is

Mivel még eléggé gyerekcipőben jár az a felfedezés, hogy a tartósan fennálló alacsonyszintű gyulladás áll számos krónikus betegség hátterében, ezért nagyon is valószínű, hogy a közeljövőben lesznek újabb kutatások a gyulladások keletkezésével, illetve megjelenésével kapcsolatban. És tekintetbe véve, hogy milyen sok gyulladást keltő tényező (ultrafeldolgozott, bőzsírban sült, finomított szénhidrátokban, egészségtelen zsírokban gazdag ételek, alkoholfogyasztás, dohányzás, mozgásszegény életmód, stressz stb.) lehet jelen az életünkben, minden lehetőséget érdemes kihasználnunk a gyulladáscsökkentésre. A kaporban levő flavonoidok gyulladáscsökkentő hatásúak, és a gyulladás kontroll alatt tartása segíthet nekünk megelőzni a betegségek kialakulását, az esetlegesen meglévők rosszabbodását, illetve a kóros állapotok halmozódását.

A magas vércukorszint nagyon komoly kockázati tényező. Messze többről van itt szó, mint az inzulinrezisztencia, a cukorbetegség vagy az elhízás, habár már ezek is meglehetősen súlyos állapotok. Az emelkedett vércukorszint közrejátszik a rákrizikó megnövekedésében, az érkárosodás, a veseproblémák, az oszteoporózis vagy éppen a depresszió kialakulásában. Egy nyolc hétig tartó kísérlet – melyben a résztvevők a főétkezések mellé 1 g kapszulázott kaporport kaptak –, kiderítette, hogy a kapor fogyasztása csökkentheti a vércukorszintet és az inzulinrezisztenciát. A kutatók úgy vélik, hogy a kapor jótékony hatása magas antioxidáns-tartalmának köszönhető.

Már jó ideje megfigyelték, hogy akiknek magasabb a koleszterinszintjük, azoknál gyakoribbak bizonyos problémák (például szívroham, sztrók) előfordulása. Az erek legfőbb károsítói a finomított szénhidrátok és a rossz minőségű zsiradékok, és ott van még hajlamosító tényezőnek a dohányzás is. Ezek miatt sérülések keletkeznek a véredényekben és ezek befoltozása miatt lesz nagyobb a koleszterinek forgalma. A testünk nem mond le a sérült részeiről, hanem nagy erőkkel nekiáll, hogy megjavítsa. Érpályánk számára a koleszterintapasz a megoldás. Étrendünk kiegészítése kaporral az LDL-szintet csökkenti, míg a HDL-koleszterin szintjét növeli.

A kapor sárga, ernyős virágával, és sallangos vékony leveleivel díszítő értékkel is bír, emellett karakteres fűszer és sokoldalú gyógynövény is.