Növényforgalmazási tiltólista

A tiltott növényekkel kapcsolatos listák fajösszetétele folyamatosan változik, és ezzel kapcsolatban a kertészetek és az árudák többnyire naprakészek is, hiszen érdekük, hogy egy ellenőrzés során ne találjanak náluk ilyen példányokat, mert az büntetést eredményez. Ám a növénykedvelő közösségnek is érdemes lenne e szabályokkal tisztában lenni, hiszen maguknak és környezetüknek okoznak problémát azzal, hogy ha olyan fajt ültetnek (innen-onnan kapva, cserélve vagy külföldről „zsebimportban” behozva), amit nem kellene. Az érdeklődők dolgát nem könnyíti meg, hogy többféle lista fut párhuzamosan, különböző hazai és EU-s rendeletek alapján, emellett pedig vannak még a különféle szervezetek ajánlásai, melyek nem kötelező érvényűek, de érdemes hallgatni rájuk.

Korábban rendszeresen ültették például városi sorfaként – mert gyors növekedése miatt hamar jó árnyékot adott – a nyárfa fajokat, ám a vattaszerű repítőszőrös magjait nagy mennyiségben eregető fajok ma már közellenségnek számítanak. A meglévő fasorokat nem vágják ki, de újakat már nem létesítenek e fajból. A kanadai aranyvessző pedig dísznövényként és gyógynövényként kezdte meg nálunk a pályafutását, de mára kiderült, hogy szépsége és haszna sajnos eltörpül amellett, hogy olyan gyorsan terjed, hogy mindent elnyom maga körül és szinte kiirthatatlan. A nagy keserűfüvek is látványos évelő növények, akkorák, hogy júniusra már árnyékot adnak, de ezek sem tarthatók kordában. És a selyemkóró, amit még Rákosi Mátyás hozatott be hazánkba növényi alapú selyem készítéséhez, arról is kiderült idő közben, hogy selymet nem lehet készíteni belőle, és még megállathatatlanul terjed is. Szóval van választék olyan fajokból, melyek bekerültek hazánkba, de nem lett jó vége a dolognak.

A Washingtoni egyezmény fajai

A Washingtoni egyezmény a CITES (Conventionon International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora) – „egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről” rövidítése. Ez egy nemzetközi megállapodás, melynek célja, hogy a vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelme ne veszélyeztesse azok fennmaradását. A CITES függelékeiben számos növényfaj szerepel, melyek különböző mértékben védettek a nemzetközi kereskedelemmel szemben. Sok vadon élő orchideafaj veszélyeztetett a túlzott gyűjtés és az élőhelyek pusztulása miatt. A kaktuszok is népszerűek a gyűjtők körében, ezért sok fajuk védelem alatt áll a CITES keretein belül. De mahagóni, ébenfa és páfrány fajok is szép számmal szerepelnek e nemzetközi listán. Az, hogy egy CITES által védett növény engedéllyel tartható azt jelenti, hogy a birtoklása, termesztése, vásárlása, eladása, szállítása, behozatala vagy kivitele bizonyos feltételekhez és hatósági engedélyekhez kötött. Az engedélyek célja annak biztosítása, hogy a kereskedelem ne veszélyeztesse a vadon élő populációkat. Az engedélyezési eljárás során a hatóságok ellenőrzik a származást, a jogszerű beszerzést és azt, hogy a kereskedelmi tevékenység nem árt a faj fennmaradásának. Magyarországon a CITES előírásait a természetvédelmi hatóságok (jellemzően a nemzeti park igazgatóságok és a környezetvédelmi hatóságok) hajtják végre. Aki CITES által védett növényt szeretne tartani, vásárolni, eladni vagy vele bármilyen kereskedelmi tevékenységet folytatni, annak előzetesen tájékozódnia kell a hatályos jogszabályokról, és be kell szereznie a szükséges engedélyeket. Ennek elmulasztása jogi következményekkel járhat.

A megállíthatatlanul terjedők

Magyarországon a 282/2024. (VI. 12.) Korm. rendelet a közegészségre ártalmas invazív idegen fajok jegyzékéről és az azok behurcolásának, terjesztésének és birtoklásának tilalmáról, valamint az irtásukra vonatkozó szabályokról szól. Ennek melléklete tartalmazza a Magyarországon forgalmazni, birtokolni, termeszteni, behozni stb. tilos invazív idegen fajok listáját. A teljesség igénye nélkül ilyen például a bálványfa (Ailanthusaltissima), selyemkóró (Asclepiassyriaca), és az aranyvessző fajok (Solidagospp.) - ide tartozik a kanadai aranyvessző (Solidagocanadensis) és a magas aranyvessző (Solidagogigantea). De szerepel rajta a keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnusangustifolia), zöld juhar (Acernegundo), gyalogakác (Amorphafriticosa), japán keserűfű (Fallopiajaponicasyn. Reynoutriajaponica) és ezzel rokon fajok, a kaukázusi medvetalp (Heracleummantegazzianum) és rokon fajai, továbbá a parlagfű (Ambrosiaartemisiifolia) – melynél természetesen nem a forgalmazása, hanem a terjedésének megakadályozása és irtása kiemelt közegészségügyi cél.

Az EU 2016/1141 végrehajtási rendelete az uniós jelentőségű invazív idegen fajok listáját tartalmazza. Azok a fajok, amelyek ezen a listán szerepelnek, az egész Unió területén szigorú korlátozások alá esnek, beleértve a behozatalt, tartást, szaporítást, szállítást, forgalmazást, felhasználást, cserét, termesztést és a környezetbe való kibocsátást. A két lista között nem véletlenül több átfedés is van. Ilyen a japán keserűfű, kaukázusi medvetalp, selyemkóró, soklevelű farkasbab, kanadai aranyvessző, magas aranyvessző. De megtalálhat e listán a vízi jácint (Eichhorniacrassipes) is, amely kedvelt tavi, víz tetején lebegő dísznövényként került hazánkba, érdekes felfújt levélnyelei és szép virágai miatt. Mára azonban egyes álló és lassú folyású vizeken úgy elszaporodott, hogy teljesen sötétbe borítja a víz alsóbb rétegeit, ahonnan emiatt minden hazai honos növény eltűnik.

Ez a probléma velük

Ezekkel a növényekkel több probléma is van, amelyek miatt tiltják a forgalmazásukat és terjedésüket. A legfőbb probléma, hogy nagyon gyorsan és szinte megállíthatatlanul képesek terjedni. Ezek a fajok nem őshonosak Magyarországon vagy az Európai Unióban, és ha egyszer megtelepednek a természetes vagy féltermészetes környezetben, agresszívan elnyomják az őshonos vegetációt. Gyors növekedésükkel, nagy mennyiségű magot termelve vagy vegetatív úton (pl. gyökerekkel, hajtásokkal) képesek nagy területeket elfoglalni. E viselkedésük miatt az invazív növények kiszoríthatják az őshonos növényfajokat a táplálékért, a fényért, a vízért és a helyért folytatott versenyben. Monokultúrákat hozhatnak létre, csökkentve a biodiverzitást. Veszélyeztetik a védett őshonos fajok genetikai tisztaságát is, hiszen egyes invazív fajok kereszteződhetnek közeli rokon őshonos fajokkal, ami a genetikai állomány felhígulásához és a fajtisztaság elvesztéséhez vezethet.

Az invazív növények megváltoztathatják a talaj összetételét, a vízgazdálkodást, a tűzrendszereket és más ökológiai folyamatokat, ami negatívan befolyásolja az egész ökoszisztémát. Egyes invazív növények komoly gazdasági károkat okozhatnak a mezőgazdaságban (pl. gyomosítás), az erdőgazdálkodásban, az infrastruktúrában (pl. épületek károsítása a gyökerekkel) és a turizmusban (pl. tájrombolás). Köztük vannak allergének is, mint például a parlagfű. Bár nem minden invazív faj allergén, a parlagfű például közismert erős allergén, amely jelentős közegészségügyi problémákat okoz. A rendelet célja a terjedésének megakadályozása a lakosság egészségének védelme érdekében is.

Érdemes még a NÉBIH és az ANTSZ ajánlásait is figyelembe venni; e két szervezetnek is van listája az olyan fajokról, melyek például szélbeporzású növények lévén óriási mennyiségű virágport termelhetnek, ami miatt allergiás reakciót válthatnak ki. De létezik számos növény, ilyen a dísznövényként és fűszerként is ismert ruta, mely tapintásra fényérzékennyé teszi a bőrt. Ehhez nem szabad kézzel hozzányúlni, mert a bőrfelület azon részén napfény hatására égési tünetek jelentkeznek később.

A tiltólisták folyamatosan frissülhetnek a legújabb tudományos eredmények és a terjedési tendenciák alapján, ezért mindig a hatályos jogszabályokat érdemes ellenőrizni az aktuális és pontos listáért.

Bálványfa

Selyemkóró

Keskenylevelű ezüstfa

Zöld juhar

Kaukázusi medvetalp

Parlagfű

Japán keserűfű

Soklevelű farkasbab

Vízi jácint

Nyárfa