Tegyünk kárpitos falvédőt a falra

Különösen „kényes” az ágy mellett lévő falfelület. Az egyszemélyes ágyaknak és a franciaágyaknak általában nincsen háttámlája, illetve oldalfala, így ha a fal mellé helyezzük el ezeket a bútordarabokat, a csupasz falat tesszük ki a mindennapos strapának. Hosszú évtizedeken át – vagy akár évszázadokon át – divat volt a falra szőnyeget vagy textil falvédőt tenni, de ezek egyrészt kimentek a divatból, másrészt általában nem elég elegánsak és nem is elég stabilak. Az ágy mellé, a falra tett szőnyegek és textil falvédők instabilitása, mozgása is koptatja a falat, és ugyan nem látszik a takarásban, de mégiscsak 1-2 év alatt kopott lesz a fal felülete a falvédő mögött. Erre a problémára adhat megoldást a falraszerelt kárpitozott falvédő-rendszer. Az ilyen, falra szerelt kárpitok nem tudnak mozogni a falon, így nem is koptatják azt, és ugyanazt a komfortot is biztosítják, minta magának az ágynak lenne a háttámlája.

A falburkolólapokat a legkülönbözőbb színekben lehet megvásárolni, így viszonylag egyszerű megtalálni ágyunk vagy lakásunk hangulatához leginkább illőt. Többféle alakú és méretű darabokban gyártják, több darabból állítható össze a teljes „rendszer” a falra. Csak a fantáziánk szab határt annak, hogy pontosan milyen falvédőmintát szerelünk fel a falra. És természetesen nem csak ágy mögé, hanem bárhová felszerelhetjük, ahol a fal piszkolódhat és kophat a mindennapokban. Erre a képeken mutatunk néhány példát. Hő- és hangszigetelő szerepe is van, mert az ágy mellé szerelve vagy egy előszobafal részeként a hideg fal ellen is véd, és némi hangszigetelő hatása is van.

De hogyan kerül fel a falra?

Alapvetően 2 lehetőség van: a ragasztás vagy a dübeles-csavaros rögzítés. Mindkét módszernek van előnye, és van hátránya is. Hogy melyiket választjuk az egyéni mérlegelés kérdése. Esztétikailag talán nincsen különbség, mert ragasztásnál a hátlapot kenjük be a ragasztóval és a színoldalon nem látszik semmi; a dübeles-csavaros rögzítéshez pedig színben azonos mágneses csavarfej-takarókat is vásárolhatunk falvédőnkhöz. Hosszútávon gondolkodva a dübeles-csavaros rögzítésnek meglehet az az előnye, hogy a következő festésnél gyorsan le tudjuk venni a falról a csavarok kicsavarásával, és a festés végeztével a fal teljes megszáradása után vissza tudjuk szerelni, csavarozni.

Ragasztás esetén egy festéskor viszont szinte lehetetlen megvédeni a festékszennyeződésektől, mert nehéz hermetikusan letakarni, és a szövetszálakból biztosan nem tudjuk majd eltávolítani a festékpöttyöket. Igaz, a ragasztott darabokat is le lehet szedni a falról, de mivel erős, jól tapadó építési szerelő ragasztóval kell feltenni a stabilitás miatt, akkor amikor leszedjük, a glett is biztosan le fog jönni a falvédővel együtt. Ilyenkor a fal glettelését ki kell javítani, hogy az újraragasztáshoz biztosítani tudjuk a sima felületet. És a falvédődarabok hátuljáról is el kell távolítani a ragasztó-, glett- és falmaradványokat. Nem megoldhatatlan, de plusz munkát igényel biztosan. Arra is gondolni kell, hogy ezen ragasztómaradványok eltávolításakor is összepiszkolhatjuk a kárpitos részeket, csak nagyon tiszta kézzel érhetünk hozzá a falvédő színoldalához, mert a szövetszálak közül nem nagyon lehet eltávolítani a „munkás kezek” nyomait sem. Ha mégis a ragasztás mellett döntünk felszereléskor, akkor a szélektől kifelé kb. 5 cm-re ne kenjünk ragasztót, hogy majd amikor festünk, a takarófóliát be tudjuk juttatni a falvédő alá, hiszen csak akkor tudjuk az ecsetet végighúzni az éleknél, ha biztosan nem érünk el a kárpitos részhez az ecsettel. Az pedig mindenképpen szükséges, hogy a fal új színe teljesen elérjen a kárpitig, nehogy „kikandikáljon” az előző szín a falvédő mellett.

A felszerelés trükkjei

Első lépésként rakjuk ki a „mintát” a földön. Minél bonyolultabb, minél több elemből vagy különböző színekből álló rendszert építünk, ez annál fontosabb. Amikor már szereljük fel az elemeket, könnyen elvéthetjük, hogy melyik darab mikor kerül sorra, ezért szükséges ezt a lépést komolyan venni. A minta kirakása közben érdemes lefotózni az variációkat, de a végleges tervet mindenképpen.

Akár ragasztjuk, akár felcsavarozzuk, elengedhetetlen a pontosság, különben a darabok között ki fog „kandikálni” a fal színe. Ezért szorosan egymás mellé kell tennünk a darabokat. Ez ragasztás esetén könnyebb, mert a legerősebb ragasztó is néhány percig engedi mozgatni a darabokat, amíg egymáshoz szépen hozzásimulnak. A munka során folyamatosan szükségünk lesz egy hosszabb vízmértékre, de különösen az első sor – akár vízszintesen akár függőlegesen haladunk – pontosságát tartsuk be. Néhány milliméter eltérés is 2-3 méteren – amekkora a végleges falvédő-felület lesz – több centiméter eltérést fog okozni, ha az első elemeket nem pontosan vízszintesen és függőlegesen tesszük fel.

Legyünk türelmesek: ragasszuk fel az első sort, és hagyjuk megszáradni a ragasztót annyira, hogy már biztosan nem mozdulhasson el egyik irányba sem. Amikor már fix az első sor, akkor illeszthetjük csak mellé a többi elemet, de folyamatosan ellenőrizzük a vízmértékkel is, hogy munkánk során végig pontosak maradjunk.

Dübeles-csavaros szerelésnél kicsit nehezebb dolgunk van, mert nincs az a pontos falfúrás, amikor a fúró nem mozdul el néhány millimétert, ami összeadódik majd a végére. De vannak trükkök, amik segítségünkre lesznek. Nézzük a lépéseket, hogyan tudunk „csalni”, a szép és tökéletes végeredményhez.

1. 5-ös vagy 6-os dübellel bőven elegendő felszerelni a darabokat, hiszen különösebb terhet nem cipel a falvédő.

2. A falvédő elemek hátlapja pozdorjalap. Ezeket fúrjuk át 10-es vagy 12-es fafúrószárral. Ez az 5-7 mm átmérő különbség szükséges és elegendő lesz arra, hogy a falon lévő lyuk pontatlanságát a burkolóelem mozgatásával elcsaljuk, és az elemek szorosan egymás mellé kerüljenek. A lyukak számának és helyének meghatározásakor ügyeljünk arra, hogy a kárpitdarabok szélétől 15-20 cm-nél távolabbra ne kerüljenek rögzítési pontok. Ezt azért fontos, mert ha túlságosan messze van a csavar a kárpitdarab szélétől, akkor a csavar meghúzásakor a sarkok el fognak állni a faltól.

3. Kicsit barbár dolognak tűnik elsőre, de a kárpitot is át kell lyukasztanunk pontosan a pozdorja hátlapján fúrt lyukkal szemben, mert a csavart azon keresztül fogjuk tudni majd becsavarni. A kárpiton a csavart kell átjuttatnunk a hátlapon lévő lyukba. A kárpit átlyukasztásakor előfordulhat, hogy a tömőanyagból egy darabka felcsavarodik és kitüremkedik a lyukon, de ez nem nagy probléma, nem fog látszani, amikor meghúzzuk a csavart, és rátesszük a mágneses csavartakarót.

4. A kirakott minta szerint tudjuk meghatározni, hogy milyen távolságra kell a falat kifúrnunk, és hogy hol kell legyenek a kárpiton a lyukak. A tervezésnél ügyeljünk arra, hogy a kárpitelemek szélétől 15-20 cm-nél távolabbra ne rögzítsünk, hogy szépen fel tudjon feküdni a falra az elem széle is.

5. Használjuk a vízmértéket, húzzunk vízszintes és/vagy függőleges vonalat a falra, és fúrjuk ki a falon a szükséges furatokat. Amikor ki van fúrva a fal, egymás után kezdjük el felcsavarozni az elemeket. Itt is fontos, hogy az első elem nagyon pontosan legyen felszerelve, mert ehhez kell hozzáillesztenünk a következő, majd az újabb következő, és így tovább a többi elemet.

6. Az elemek egymás mellé felcsavarozásánál lesz jelentősége a kárpitelemek hátulján lévő nagyobb (10-es vagy 12-es) lyukaknak, mert ez biztosítja majd azt a tűréshatárt, ami a falon lévő lyukak pontatlanságát kiegyenlíti.

7. Szépen sorban haladva, az elemek alját és tetejét, szélét nagyon pontosan egy vonalba állítva – kissé tologatva a kárpitelemeket – húzzuk meg a csavarokat. A csavarfej alá alátétként kell a mágnest betenni, amire a kárpitozott gomb rögzül majd. Jól húzzuk meg a csavart, de vigyázzunk, mert a mágneses alátét könnyen megroppanhat, ha túlhúzzuk a csavart. Ugyanakkor muszáj meghúzni megfelelően, különben nem lesz elég mély a kárpitozott gomb helye, és könnyen leeshet a helyéről.

8. Vegyünk valamivel több kárpitozott gombot, mint amire szükségünk van, hogy legyen tartalékunk belőle, akár szereléskor, akár a használat során eltörő, elvesző darabok pótlására.