Segítsük ősszel a kerti növényeink felkészülését a télre

A forró nyári hónapokat követően szeptemberben a gyümölcsfáknak továbbra is különös figyelemre van szükségük, hogy egészségesek maradjanak. Nyáron az öntözés az egyik legfontosabb feladat, és a szeptemberi hónap az utóbbi éveket nézve inkább számít nyáriasnak, mint ősziesnek. A gyümölcsfák, különösen a fiatalabbak és az idősebbek, a termés kötődés és növekedés idején rendszeres és alapos öntözést igényelnek. A vízhiány stresszt okoz a növénynek, ami akár idő előtti lombhulláshoz is vezethet.

Ha a gyümölcsfák a nyár folyamán, még a természetes őszi időpont előtt, például szárazság miatt elveszítik a lombjukat, az számos kedvezőtlen hatással jár a fára és a következő évi termésre nézve. A levelek felelősek a fotoszintézisért, ami a gyümölcsök növekedéséhez és éréséhez szükséges cukrok termelését is jelenti. Amennyiben a lombozat idő előtt lehullik, akkor azokon a fajokon, melyek őszi érésűek a gyümölcsök nem tudnak teljesen beérni, kisebbek, íztelenebbek és kevésbé tárolhatók lesznek.

A fotoszintézis hiánya miatt a fa nem tud elegendő energiát raktározni a téli nyugalmi időszakra és a következő évi virágzáshoz, ami kevesebb, vagy gyengébb minőségű termést eredményez a következő szezonban. A korai levélhullás stresszt jelent a fáknak, legyengíti azokat, és kevésbé lesznek ellenállók a betegségekkel, kártevőkkel és egyéb környezeti stressz hatásokkal (pl. téli fagyok) szemben.

A fa nem tudja megfelelően felkészíteni magát a télre, nem raktározódik benne elég tartalék tápanyag. Ennek következtében a rügyek, hajtások és vesszők fagyérzékenyebbé válnak, ami a téli elfagyások kockázatát növeli. A probléma a következő évre is kihatással lehet, és rügykárosodást valamint a virágzás zavarát is okozhatja. A levelek a rügyek fejlődésében is szerepet játszanak. Ha hiányoznak, a rügyek nem fejlődnek ki megfelelően, ami a következő évi virágzás minőségét befolyásolja. Extrém esetekben a fa stressz-reakcióként másodvirágzást is produkálhat ősszel. Ez a virágzás azonban nem hoz a fagyokig érett termést, viszont kimeríti a fát, és tovább csökkenti a következő évi termőképességét.

Hosszú távú hatások is jelentkezhetnek. Az ismétlődő, korai levélhullás hosszú távon kimerítheti a fát, csökkentheti az élettartamát, és akár a pusztulásához is vezethet. A korai levélhullás megelőzésére legfontosabb a megfelelő öntözés biztosítása, különösen aszályos időszakokban. Emellett a talaj takarása mulccsal segíthet megőrizni a nedvességet. A fa egészségének fenntartása érdekében a megfelelő tápanyag-utánpótlás is elengedhetetlen.

Még szeptemberben is szükséges lehet a vízpótlás

A legjobb, ha a kora reggeli vagy késő esti órákban öntözünk, ritkábban, de nagy adagokban, hogy a víz mélyen beszivárogjon a gyökérzónába. A csepegtető öntözés a leghatékonyabb, mivel minimalizálja a párolgási veszteséget. A nyári hónapokban a gyümölcsök intenzív növekedése és érése sok tápanyagot igényel. Ilyenkor érdemes folyékony műtrágyával vagy komposztteával pótolni a hiányzó elemeket. Különösen fontos a kálium, ami segíti a gyümölcsök méretének, ízének és eltarthatóságának javulását. A nitrogénnel óvatosan bánjunk, mert túladagolása a hajtásnövekedést serkenti a termés rovására. Fontos a mikroelemek (pl. bór, cink) pótlása is, melyek hiánya szintén negatívan befolyásolhatja a gyümölcsök minőségét és tárolhatóságát.

A nyári metszés, vagy zöldmetszés célja nem a fa alakjának drasztikus megváltoztatása, hanem a sűrű korona ritkítása, és a felesleges hajtások eltávolítása. Biztosítsunk fényt. A túlságosan sűrű korona árnyékolja a gyümölcsöket, gátolva azok érését és színeződését. Vágjuk ki a befelé növő, egymást keresztező vagy túlságosan árnyékoló hajtásokat. A jobb légáramlás csökkenti a gombás betegségek, például a lisztharmat vagy a monília kialakulásának esélyét. Egyes fafajoknál (pl. alma, körte) túl sok gyümölcs kötődhet. A felesleges gyümölcsök eltávolítása (kézzel lecsipkedve) segíti a megmaradó termések nagyobb méretűre és jobb minőségűre fejlődését, és hozzájárul a fa kimerülésének elkerüléséhez.

A nyári meleg és pára kedvez a kártevőknek és betegségeknek. Rendszeresen ellenőrizzük fáinkat, keressük a levéltetvek, pajzstetvek, atkák nyomait. A gyümölcsmolyok is ekkor okozzák a legnagyobb károkat. A bio védekezési módszerek (pl. csalánlé, fokhagyma kivonat, feromoncsapdák) alkalmazása javasolt a vegyszerek helyett, különösen az érési időszakban és kisebb fertőzési góc esetén. Fontos a lehullott, beteg gyümölcsök rendszeres eltávolítása a fa alól, hogy ne legyenek fertőzési források.

A gyümölcsök eltarthatóságára is hatással lehetünk

A frissen szedett gyümölcsök íze a legjobb, de megfelelő betakarítással és tárolással sokáig élvezhetjük a kiskert termését. Az eltarthatóságot nagymértékben befolyásolja a gyümölcsök minősége, érettségi foka és a betakarítás módja. Az optimális betakarítási idő lényeges az eltarthatóság szempontjából is. A gyümölcsök akkor a legeltarthatóbbak, ha biológiai érettségük (amikor a magvak már csírázó-képesek) és a fogyasztási érettség (amikor a gyümölcs íze és textúrája a legkellemesebb) közel esik egymáshoz, de még nem estek túl az érési csúcson.

Almát és körtét általában akkor érdemes szedni, amikor a héjuk már szépen kiszíneződött, a kocsány könnyen elválik az ágtól, de a gyümölcs még kemény tapintású. Néhány fajt, fajtát érdemes utóérlelni. Az őszibarack, a szilvák és a bogyósok puha gyümölcsök. Ezeket fogyasztási érettségük csúcsán, vagy közvetlenül azelőtt kell szedni, mivel gyorsan romlanak.

A gyümölcsök sértetlen állapotban való betakarítása alapvető az eltarthatóság szempontjából. Az ütődések, nyomódások és sebek kaput nyitnak a rothadást okozó gombáknak és baktériumoknak. Fontos a kíméletes szedés, és utána se öntögessük a gyümölcsöt egyik vödörből a másikba. Szedéskor ne dobáljuk a gyümölcsöket! Óvatosan, egyenként vegyük le őket a fáról, lehetőleg a kocsányukkal együtt. Használjunk bélelt kosarat a gyűjtéshez. A lehullott vagy sérült gyümölcsöket különítsük el azonnal, ezeket dolgozzuk fel elsőként.

Tápanyag-utánpótlás az eltarthatóság fokozására

A kálium kiemelt szerepet játszik a gyümölcsök eltarthatóságában, mivel erősíti a sejtfalakat és javítja a gyümölcshús szerkezetét. A kalcium szintén fontos a sejtfalak stabilitásához, és a rothadás megelőzéséhez. A nyári hónapokban, különösen az érési fázisban, érdemes speciális, magas kálium- és kalciumtartalmú lombtrágyákat alkalmazni, vagy a talajba bejuttatni ezeket az elemeket.

A gyümölcsök természetes viaszos rétege (kutikula) egy védelmező bevonat, amely csökkenti a párologtatást és megóvja a gyümölcsöt a kórokozóktól. Szedéskor és kezeléskor fontos, hogy ezt a réteget a lehető legkevésbé sértsük meg. Ezért ne dörzsöljük a gyümölcsöket! Tárolás előtt ne mossuk meg őket, csak közvetlenül fogyasztás előtt. A víz részben feloldhatja a viaszréteget, és elősegítheti a romlást. A gyümölcsöket egymástól elkülönítve, vagy egy rétegben tároljuk, ha lehetséges, hogy egy rothadó darab ne fertőzzön meg másokat.

Az ideális tárolási hőmérséklet és páratartalom fajonként és fajtánként eltérő, de általánosságban elmondható, hogy a legtöbb gyümölcs számára a hűvös, sötét és jól szellőző hely a legmegfelelőbb. Alma, körte esetén 0-5 °C között, magas páratartalom mellett (pl. pince) a legideálisabb. A szilva és a barack néhány napig hűtőben tárolhatók. A bogyós gyümölcsök hűtőben, 1-2 napig frissen maradnak.