Gyógyító gabonák és egyszikű gyógynövények

A növények három igen jelentős csoportját alkotják az egy-, két- és sokszikűek, melyek e téren rokonsági csoportot is jelentenek, hiszen ez a meghatározás azt mutatja, hogy a magból kicsírázva hány sziklevéllel rendelkezik a magonc. A sokszikűekhez például a fenyőfélék tartoznak, ezek kettőnél több sziklevéllel rendelkeznek kikelésükkor. A kétszikűek, melyek két sziklevéllel csíráznak, ilyenek a bab, borsó, paprika, paradicsom és még rengeteg növény, melyeknek van még közös tulajdonságuk, hogy levélerezetük hálózatos, és főgyökérrel, valamint mellékgyökerekkel rendelkeznek. Az egyszikűekre a legegyszerűbb példát a fűfélék szolgáltatják: egy sziklevél jön ki a magból, leveleik párhuzamos levélerezetűek, gyökerük bojtos gyökérzet, azaz nincs dedikált főgyökerük. E csoportról ritkábban hallunk a gyógynövények kapcsán, talán csak a hagymafélék azok közülük, melyek gyógyhatása széles körben ismert. Az egyszikűek (Monocotyledoneae) tehát a zárvatermők egyik nagy csoportját alkotják, és számos fontos gyógynövény tartozik közéjük, amellett, sok gabonafélét is ide sorolunk. A gabonák (mint a búza, kukorica, árpa, rizs, rozs, tritikálé) alapvető élelmiszer növényeink, ám gyógyhatásaik is jelentősek.

A növények három igen jelentős csoportját alkotják az egy-, két- és sokszikűek, melyek e téren rokonsági csoportot is jelentenek, hiszen ez a meghatározás azt mutatja, hogy a magból kicsírázva hány sziklevéllel rendelkezik a magonc. A sokszikűekhez például a fenyőfélék tartoznak, ezek kettőnél több sziklevéllel rendelkeznek kikelésükkor. A kétszikűek, melyek két sziklevéllel csíráznak, ilyenek a bab, borsó, paprika, paradicsom és még rengeteg növény, melyeknek van még közös tulajdonságuk, hogy levélerezetük hálózatos, és főgyökérrel, valamint mellékgyökerekkel rendelkeznek. Az egyszikűekre a legegyszerűbb példát a fűfélék szolgáltatják: egy sziklevél jön ki a magból, leveleik párhuzamos levélerezetűek, gyökerük bojtos gyökérzet, azaz nincs dedikált főgyökerük. E csoportról ritkábban hallunk a gyógynövények kapcsán, talán csak a hagymafélék azok közülük, melyek gyógyhatása széles körben ismert. Az egyszikűek (Monocotyledoneae) tehát a zárvatermők egyik nagy csoportját alkotják, és számos fontos gyógynövény tartozik közéjük, amellett, sok gabonafélét is ide sorolunk. A gabonák (mint a búza, kukorica, árpa, rizs, rozs, tritikálé) alapvető élelmiszer növényeink, ám gyógyhatásaik is jelentősek.

A kiirthatatlan gyom, a tarackbúza sem teljesen haszontalan

A tarackbúza (Elymus repens) sokak számára ismerős gyomként, de kevesen tudják, hogy valójában értékes gyógynövény volt régebben. Rossz tulajdonsága, hogy ha beköltözik egy kertbe, akkor azért szinte kiirthatatlan, mert nagyon gyorsan regenerálódik: ha az összes föld feletti részét megsemmisítjük, és a föld alatti részeiből is csak 3-5 százaléknyi marad meg, azt is túléli, és újra növeszti magát. Gyöktörzse, amely tele van poliszacharidokkal (főleg triticinnel), nyálkaanyagokkal, illóolajokkal és szaponinokkal, kiváló vizelethajtó és gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkezik. Hagyományosan húgyúti fertőzések, hólyaghurut, vesekő és prosztatagyulladás kiegészítő kezelésére használták. Teaként fogyasztva segíti a méregtelenítést és enyhíti az ízületi fájdalmakat. Külsőleg borogatásként bőrproblémák, például ekcéma kezelésére is alkalmazható.

Gabonafélék, mint gyógyszerek

A gabonafélék, melyek a mindennapi táplálkozásunk alapját képezik, nemcsak energiaforrások, hanem számos gyógyhatású vegyületet is tartalmaznak. A búza (Triticum aestivum) az egyik legősibb és legfontosabb gabonafajta. Bár elsősorban liszt és kenyér készül belőle, gyógyászati célokra is felhasználható. A búzakorpa például kiváló rostforrás, ami hozzájárul az egészséges emésztéshez, megelőzi a székrekedést, és csökkenti a vastagbélrák kockázatát. A búzafű is rendkívül népszerű, tele van vitaminokkal (A, C, E, K, B-vitaminok), ásványi anyagokkal, klorofillal és enzimekkel. Erős méregtelenítő, immunerősítő és gyulladáscsökkentő hatású, segíthet a vérszegénység, ízületi gyulladások és emésztési zavarok esetén. Levét gyakran fogyasztják frissen, önmagában vagy turmixokba keverve.

A kukorica (Zea mays) nemcsak finom és tápláló, hanem gyógyászati szempontból is jelentős. A kukorica bajsza (szakálla) vizelethajtó, gyulladáscsökkentő és enyhe nyugtató hatású. Húgyúti fertőzések, hólyaghurut és vesekő megelőzésére és kezelésére használják tea formájában. Emellett enyhítheti a köszvényes tüneteket, és csökkentheti a magas vérnyomást. A kukoricacsíra olaj E-vitaminban gazdag, ami antioxidáns hatású és jótékonyan hat a bőrre.

Az árpa (Hordeum vulgare) szintén ősi gabonafajta, melynek számos gyógyhatása ismert. Magas rosttartalma révén segíti az emésztést és csökkenti a koleszterinszintet. Az árpa nyákos főzete kiváló gyomorbántalmakra, például gyomorégésre, gyomorfekélyre és bélgyulladásra, mivel bevonja a nyálkahártyát és nyugtató hatású. Az árpalé (árpavíz) népszerű méregtelenítő és hidratáló ital, különösen lábadozás idején, vagy forró időben a szervezet hűtésére. Gyulladáscsökkentő hatása miatt ízületi problémák és húgyúti fertőzések esetén is ajánlott.

A rozs (Secale cereale) sötétebb, karakteres ízű gabona, mely gazdag élelmi rostokban, ásványi anyagokban (vas, magnézium, cink) és B-vitaminokban. Rendszeres fogyasztása hozzájárul az emésztés egészségéhez, csökkenti a vércukorszint ingadozását, és segíthet a 2-es típusú cukorbetegség megelőzésében. A rozskenyér alacsonyabb glikémiás indexszel rendelkezik, mint a búzakenyér, így stabilabb vércukorszintet biztosít. A népgyógyászatban a rozslisztből készült borogatásokat gyulladások és duzzanatok enyhítésére használták.

A tritikálé a búza és a rozs keresztezéséből létrehozott hibrid gabona, mely egyesíti mindkét szülőfaj előnyös tulajdonságait. Magasabb fehérjetartalommal rendelkezik, mint a búza, és a rozs ellenállóbb tulajdonságait is örökölte. Rosttartalma kedvező az emésztésre, és a rozsra jellemző alacsonyabb glikémiás index is megfigyelhető. Bár gyógyászati felhasználása még kevésbé kutatott, táplálkozási szempontból értékes alternatívát jelent.

A rizs (Oryza sativa) a világ egyik legfontosabb alapélelmiszere, mely könnyen emészthető és gluténmentes. A rizsnyákot, melyet a rizs főzéséből nyernek, hagyományosan gyomor- és bélproblémák esetén, például hasmenés, gyomorhurut és gyomorégés enyhítésére használták. Csecsemők és kisgyermekek számára is készítettek belőle anyatejpótló rizsnyákot, mely tápláló és kíméletes a gyomorhoz. A barna rizs gazdagabb rostokban, B-vitaminokban és ásványi anyagokban, mint a fehér rizs, és hozzájárul a stabil vércukorszint fenntartásához. A rizskorpaolaj antioxidáns hatóanyagokat, például tokotrienolokat tartalmaz, melyek védelmet nyújthatnak a szív- és érrendszeri betegségek ellen.

Más egyszikű gyógyítók

A kakaslábfű (Echinochloa crus-galli) bár elsősorban szintén gyomnövényként ismert, a hagyományos gyógyászatban néhol alkalmazzák, például vérzéscsillapító és gyulladáscsökkentő hatásáért. Gyakorlati gyógynövényként való felhasználása azonban ritkább, mint a tarackbúzáé. A muharfajok (Setaria spp.) szintén gyomként ismertek, de egyes kultúrákban gabonaként is használták, és emésztési panaszok enyhítésére, gyulladáscsökkentésre alkalmazták.

Ha a pázsitfűféléktől áttérünk a szintén egyszikű liliomfélékre, ott is találunk hasznos fajokat. Bár nem most van a szezonja, a medvehagyma (Allium ursinum) a fokhagyma rokona, levelei és hagymája is ehető. Így augusztusban a hagymáját tudjuk hasznosítani, ha megtaláljuk az erdőben, hiszen levelei ilyenkorra visszahúzódnak. Erős vérnyomáscsökkentő, koleszterinszint-csökkentő, vértisztító és antibakteriális hatású. Emésztési panaszok, magas vérnyomás és érelmeszesedés megelőzésére használják. Frissen fogyasztva a leghatékonyabb, de tinktúrát és teát is készítenek belőle.

A fokhagyma (Allium sativum) a legismertebb egyszikű gyógynövények egyike. Erős antibakteriális, vírusellenes, gombaellenes és parazitaellenes hatású. Csökkenti a vérnyomást és a koleszterinszintet, erősíti az immunrendszert, és a daganatos betegségek megelőzésében is szerepet tulajdonítanak neki. A vöröshagyma (Allium cepa) hasonlóan a fokhagymához, gyulladáscsökkentő, antibakteriális és vércukorszint-szabályozó hatású. Inzulinszerű anyagokat is tartalmaz, melyek segíthetnek a cukorbetegség kezelésében. A póréhagymának (Allium ampeloprasum), enyhe vizelethajtó és emésztést segítő hatása van. A gyöngyvirág (Convallaria majalis) alapvetően mérgező növény, így házi szerként nem használható. Gyógyászati célra (glikozidjai miatt) szívgyógyszerek alapanyagaként használják, de csak gyógyszergyári kivonatolással, gyógyszerformában, ami megfelelő dozírozás után alkalmazható orvosi felügyelet mellett. Házilag semmiképpen sem szabad felhasználni!

A sásliliomokat (Hemerocallis sp.) és az árnyliliomokat (Hosta sp.) a hagyományos kínai orvoslásban használják, de Magyarországon elsősorban dísznövényként ismertek. A gyömbért (Zingiber officinale) szintén az egyszikűek közé soroljuk. Erős gyulladáscsökkentő, hányingercsökkentő- és emésztésjavító hatású. Megfázás, influenza, utazási rosszullét és emésztési panaszok esetén alkalmazzák.

Pálmák, orchideák: ezek is egyszikűek

A fűrészpálma (Serenoa repens), vagy a sabalpálma (Sabal minor) bár nem a szó szoros értelmében vett gyógynövény, de a terméséből előállított táplálék kiegészítőket prosztata megnagyobbodás tüneteinek enyhítésére sikerrel használják. Sok orchidea faj gyönyörű dísznövény, ám a vanília is orchidea, mely fűszerként közismert, sőt gyógyászati célra is használták (pl. afrodiziákumként, idegnyugtatóként). A kákafélék (Typha spp.) a vízparti vegetáció tagjai a népgyógyászatban használatosak voltak, például a gyökerét emésztési panaszokra alkalmazták.

Ahogy láthatjuk, az egyszikű növények, legyenek azok vadon termő gyógynövények vagy nemesített gabonafélék, többnyire rendelkeznek valamilyen gyógyhatással. Bár ezek a növények támogathatják az egészséget, többségük gyógyászati jelentősége csökken. Ez érthető is, hiszen pl. a rizsnyáknál sokkal jobb csecsemőtápláló készítmények vannak már, ám érdemes megismerni mi mire volt jó a régmúltban, némelyeket pedig vissza lehetne hozni a köztudatba, mert például a korpa a rostszegény táplálkozást ellensúlyozhatná napjainkban is, a búzafű pedig csodákra képes, még mindig.