Növények pótmegvilágítása

Télen rövidek a nappalok és kicsi a fényintenzitás. A mesterséges fényforrások használatára elsősorban akkor van szükség, ha a növények nem jutnak hozzá a megfelelő intenzitású és időtartamú természetes fényhez. Erre a leggyakoribb ok a téli időszak, amikor a mérsékelt égövön a nappalok jelentősen lerövidülnek, és a napfény intenzitása is gyenge, a gyakran borult idő miatt. Ilyenkor a növények könnyen mutatják a fényhiány tüneteit: a hajtások megnyúlnak, elvékonyodnak (ezt hívjuk etiolációnak), az új levelek aprók, sápadtak lesznek, a tarka fajták pedig elveszítik a mintázatukat, méregzöldre váltva. A virágzásra szánt növények ilyen körülmények között nem hoznak bimbót, vagy eldobják a már meglévőket.

Mindenki tapasztalhatja, hogy a szobanövények nyáron jobban fejlődnek, mint télen, pedig a szoba hőmérséklete télen is a nyárihoz hasonló, tehát a probléma a megvilágítással lehet. Még a szobanövényeknél is, melyek azért lettek szobanövények, mert bírják a beltéri körülményeket. A teleltetett növények esetén gyakran még rosszabb a helyzet, ezek tavasztól őszig a kertben vannak, és télire csak azért kerülnek a garázsba, vagy más sötét helyre, hogy fagymentes körülmények között várhassák a tavaszt. Ezek tavaszig sokszor jelentős állapot romláson mennek keresztül, gyakorta csak az a cél, hogy valahogy túléljék tavaszig, majd utána regenerálódnak. De mennyivel jobb lenne, ha jó állapotban érnék el a tavaszt, hiszen így már egyből díszítőértékkel bírnának kirakásukkor, és innen jobb fejlődés érhető el a nyár folyamán.

A téli időszakon kívül is szükségessé válhat a pótfény a beltéri, fényhiányos elhelyezés miatt is. Sötét sarkokban, folyosókon, vagy a napfény szempontjából kedvezőtlenebb, északi fekvésű ablakokban elhelyezett szobanövények esetében folyamatos fényforrásra lehet szükség. Különösen fontos a pótmegvilágítás a palántanevelés idején, tavasszal. A benti ablakpárkányon a fény intenzitása még nem elegendő a robusztus, ellenálló palánták kineveléséhez, így a mesterséges fény segít elkerülni a palánták megnyúlását és a gyenge hajtások kialakulását. Szerencsére a modern növénylámpák már nagyon kis fogyasztásúak, üzemeltetésük nem emeli jelentősen a villanyszámlát.

A kertészeti üzemi termesztésben is használják a pótmegvilágítást, és az ellentétét a sötétítést is terminkultúrák esetén. A növények között vannak hosszú és rövidnappalosak. Előbbieknél akkor indul be a virágzás, ha hosszú, 10-12 óra a megvilágítás időtartama, utóbbinál, például az őszi virágzású krizantémoknál pedig pont az indukálja a bimbóképzést, ha rövidülnek a nappalok. Ilyen terminkultúra a halottak napjára időzített krizantém, a december elejére időzített mikulásvirág, de sok anyák napi virágnál is fontos, hogy pont a jeles nap előtt virágozzanak, hiszen így lesznek jól eladhatók.

Miben tér el a növénylámpa a hagyományos izzóktól?

A növénylámpák, más néven grow light-ok, a hagyományos világítási eszközöktől a fényspektrumban és a hatékonysági mutatóban térnek el alapvetően. Míg a hagyományos izzókat az emberi szem vizuális komfortjának és a láthatóságnak a biztosítására tervezték, addig a növénylámpákat kifejezetten a növények igényeihez, a fotoszintézis folyamatához optimalizálják. A fotoszintézisért felelős növényi pigmentek, elsősorban a klorofill A és B, a fényspektrum bizonyos részeit a leghatékonyabban nyelik el, legfőképpen a kék (kb. 400-520 nm) és a vörös (kb. 610-720 nm) hullámhosszt. A növénylámpák pont ezen hullámhosszok magas arányát tartalmazzák. A kék fény segíti a vegetatív növekedést (levél- és szárfejlődés) és a klorofill termelést, ami elengedhetetlen a palánták erősödéséhez és a bokrosodáshoz. A vörös fény ezzel szemben kritikus a virágzás, termésképzés és a magok csírázása szempontjából.

A hagyományos fényforrások spektruma a sárga-zöld régióra koncentrálódik, mivel ezt látja az emberi szem a legfényesebbnek. Ezt a zöld fényt azonban a növények jórészt visszaverik, így az kevésbé hasznos a fotoszintézis szempontjából. Emiatt a növénylámpák színe a látható spektrum szélén lévő színek dominanciája miatt gyakran rózsaszínes-lila árnyalatú (ez az úgynevezett „átmeneti” vagy kétcsatornás spektrum). Léteznek ma már teljes spektrumú (full spektrum) LED növénylámpák is, amelyek fehér fényűek, de a bennük lévő LED-ek a vörös és kék hullámhosszt erősítik, így vizuálisan kellemesebb, mégis hatékony fényt biztosítanak.

A növénylámpák intenzitását nem lumenben (amit az emberi szem érzékel), hanem PAR-ban (fotoszintetikusan aktív radiáció) vagy még pontosabban PPFD-ben (fotoszintetikus foton fluxus sűrűség) mérik. Ez a mérőszám adja meg, hogy hány foton jut el a növényhez a fotoszintézis számára hasznos hullámhossz tartományban (400-700 nm). Ez a valódi mérce a növények egészséges fejlődéséhez. A modern LED technológia emellett garantálja az alacsony hőtermelést, ami lehetővé teszi, hogy a lámpát biztonságosan, égési sérülés veszélye nélkül közel helyezzük a növényekhez.

Ez kell a növényeknek

A növények a vízből és a felvett tápanyagokból a fény energiáját felhasználva képesek fotoszintetizálni, azaz saját testük anyagait felépíteni. A fotoszintézis során keletkező szerves anyagokba beépül a Nap energiája. Nagyon fontos a megvilágítás erőssége, aminek mértékegysége a lux, és ezt az egységnyi felületre jutó fényáramból (lumen) számoljuk ki. A legtöbb szobanövénynek 1200-5000 lux már elegendő, némely növénynek – mint az orchideáknak – ennél jóval több, 2000-50000 luxra van szüksége.

Nyáron, teljes napfényben körülbelül 10 000 lux megvilágítást kap a növény – ha semmi nem árnyékolja. Egy világos szobában már csak 3500 lux, amit hasznosítani tud. Ha északi tájolású ablakba kerül, akkor 2000 luxra számíthat. És – tél lévén – a megvilágítás időtartama is jóval rövidebb, a nyárhoz képest rövidebb nappalok miatt. A növények fotoszintéziséhez szükséges hullámhossz: 440 és 660 nm. A növények fejlődéséhez, növekedéséhez vörös (660 nm) és távoli vörös (735 nm) fény kell, a levélképződést pedig a kék (435 nm) fény segíti. A 440 nm hullámhossz felelős a növények fény irányában történő mozgásáért.

Az előbbiekből látszik, hogy a szobai körülmények sokkal kevésbé ideálisak a fénykedvelő növényeknek, mint a nyári kerti tartás. A csapadékigényt öntözéssel tudjuk fedezni, a hőigényt fűtéssel, a fényigény kielégítése a legproblémásabb. Növénylámpákkal a növények téli fényigénye valamelyest megoldható, de természetesen ezek a Nap fényének hatékonyságát nem fogják megközelíteni, ám kiválóan alkalmasak arra, hogy télen jó kondícióban maradjanak. Növénylámpákat kertészetekben is alkalmaznak, ezek hatása bizonyított a növények fejlődésére, virágzási indukcióra, vagy a termés mennyiségére nézve.

Nem nagy befektetés

Rengeteg féle növénylámpát vásárolhatunk. Néhány ezer forintért kapunk olyan világítótestet, amit egyszerűen csak becsavarunk a lámpafoglalatba. 10-18 ezer forintért már komolyabb készülékek kaphatók. 70-80 ezer forintért jelentős felületet irányított fénnyel ellátó lámpákat tudunk venni, melyek akár LED technológiával készültek, azaz igen energiatakarékosak. De üzemi felhasználásra 500 000-1 000 000 forint közötti lámpák is kaphatók. Otthoni használatra a legjobb a nagy fényteljesítményű, kis fogyasztású világítás, mely kifejezetten a növények számára készült, ezért alkalmas lakásokban, télikertekben, kertészetekben a növények fényigényének kiszolgálására, ha a természetes fény nem elegendő. A csíráztatáshoz és hajtások gyökereztetéséhez napi 16 óra megvilágítás ajánlott. A frissen csírázott magoncok és kigyökerezett dugványoknál átültetés előtt akár 20 óra megvilágítás is hasznos lehet. A növénylámpához szoktatás ugyanúgy fontos, mint amikor tavasz végén kitesszük a kertbe szobanövényeinket. Ha elmarad a szoktatás, és egyből a tűző napra kerülnek, akkor könnyen megég a levelük. Ez növénylámpa alkalmazásánál is megtörténhet.

Fontos az elhelyezés

A növényeinket lehetőleg déli tájolású ablakban helyezzük el, itt a legjobb a megvilágítás, mind minőségben, mint mennyiségben és időtartamban is. A függöny, a dupla hőszigetelő üveg mind csökkentik a fény mennyiségét. Érdemes megmérni, hogy az ablaktól egy méterre a bejövő fény erőssége már a felére csökken, három méterre pedig már csak annak tizede mérhető. Amennyiben a növényeket mesterséges fényben szeretnénk tartani, fokozatosan kell hozzászoktatnunk ehhez őket. Az indításhoz 15 perc megvilágítás javasolt, kb. 100 cm távolságból. Később a megvilágítás hossza is növelhető, valamint a fényforrás is fokozatosan közelebb hozható a növényekhez. Ne feledjük, hogy a növények az extra megvilágítás hatására jobban fejlődnek, ezért víz és tápanyagellátásukra jobban oda kell figyelni.

A téli, fényszegény időszakkal függ össze az is, hogy a kisebb virágzó, vagy bimbós növényeket nem jó mozgatni, mert ilyenkor virágjaikat inkább eldobálják. Megfigyelhető, hogy a nagyobb növények levelei maguk keresik a kedvezőbb pozíciót. Ha nem megfelelő a megvilágítás – főként a fény mennyisége, minősége – a növény próbálja leveleit hosszabb és vékonyabb nyéllel a fényhez, ablakokhoz közelebb küldeni. Ez az etioláció folyamata, ekkor megnyúlik a növény. A nagyon etiolálódott példányok elvesztik díszítő értéküket, és a fellazult szövetszerkezet miatt fogékonyabbak lesznek a betegségekre is.

A tájolástól függetlenül az ablakfelületek közelében a legerősebb a fény. A szoba belseje felé három fényzónát lehet elkülöníteni. A természetes fénynek az ablak közelében 5-20 centiméteren belül a fele hasznosul a levelek felületén, félméteres távolságban már csak 25-50 százaléka, egy méterre 10-25 százaléka, és ennél távolabb, ott, ahol az emberi szem még képes megkülönböztetni a betűket, csak a fény 5-10 százaléka segíti a fotoszintézist. Ebből látható, hogy még az ablakban tartott növényeknél is – ha fényigényesek – indokolt lehet a fény pótlása.

A nem full spektrumú növénylámpák a növények számára kedvező összetételű fényt bocsátanak ki, ám ez nem egyezik meg az emberek, társállatok számára kedvező fénnyel. Tehát a növénylámpák fényét úgy irányítsuk, hogy a növényekre jusson, ember, állat ne tartózkodjon ilyen fénynek kitéve hosszabb ideig.