Egyszer csak eljön a vetés ideje

A soron belül a kikelt növényeket pedig majd a fajnak és fajtának megfelelő tőtávra ritkítjuk. Ha a növényeket túl sűrűn hagyjuk, akkor konkurálnak egymással a víz és tápanyag felvétel terén, és még árnyékolják is egymást, ezért nem fejlődnek majd jól. Ha túl ritkán lesznek az egyedek, akkor köztük intenzív gyomosodásra számíthatunk, mert nem árnyékolják a talajt maguk körül eléggé, és a magasabbak könnyebben dőlnek ki szeles időben – nem támasztják egymást kellőképpen.

Ikersoros vetésnél az ikersorok (kettő, három vagy négy) egymáshoz közelebb vannak, de még a megfelelő minimálisan elfogadható sortávot tartva, ezek után egy szélesebb sor következik, ez lesz a művelőút. Ennek előnye, hogy csak itt tömörítjük taposással a talajt, ám fontos, hogy innen beérjünk a sorok közé, azaz művelni tudjuk a teljes állományt. Ágyások kialakításánál is ez a cél, hogy az ágyást nem tapossuk, de körbejárva művelni tudjuk a belső részeket is.

Főleg nagyobb térállást igénylők növényeket fészekbe vetünk, azaz kis gödröt készítünk, maximum egy kapavágásnyi mélységben, így vetjük a tököt, dinnyéket. És van még a kulisszás vetés, ahol a kis fészkek szorosan egymás mellé kerülnek egymást segítő növényekkel. Például egymás mellé kerül a kukorica a futóbab és a tök. A kukorica lesz a bab „karója”, támasztékot ad neki, de természetesen terem is. A bab felfut rá és nitrogéngyűjtő faj lévén javítja a talaj tápanyag tartalmát. A tök élő mulcsként viselkedik: nagy leveleivel árnyékolja a talajt, így csökkenti a gyomosodást, és a víz kipárolgását is. A három növény tehát egymást segíti életük során, így hatékonyabbá téve a termesztést.