Indul a vetési szezon

A család ízlése szerint

A konyhakertet a család igényei szerint érdemes megtervezni, tehát a kedvenc zöldségekből többet célszerű termeszteni. Sőt, amiből folyamatos az igény, azokból a fajokból fajtasorokat is hasznos összeállítani, hogy legyenek korai, középérésűek és kései fajták is, így nem egyszerre szakad nyakunkba a termés, hanem időben hosszabban elnyújtva, de mindig lesz szedhető az adott zöldségből. Sok zöldségfajból (például káposzta, kelkáposzta, karalábé) vannak rövidebb tenyészidejű, inkább friss fogyasztásra szánt fajták és hosszabb tenyészidejű fajták. Érdemes mindkettőből vetni, így szinte az egész év lefedhető, mindig lesz belőle a konyhára való alapanyag. A fajtasor kialakítása mellett még szakaszos vetéssel is tervezhetünk, azaz az adott fajtát egy-két hetes eltéréssel újra vetjük, ezzel is csökkenthetjük a dömpinget, és növelhetjük az időben hosszabb betakarítás lehetőségét. Ezt nagyüzemekben is alkalmazzák, de házikertekben is érdemes például borsónál és csemegekukoricánál, azaz olyan növényeknél alkalmazni, melyek szedési ideje nagyon rövid időkorlát közé van szorítva, mert nagyon hamar elveszíti zsengeségét a termény.

Hibridek, szabad elvirágzásúak, rezisztensek, toleránsak

Fontos eldöntenünk, hogy hibrid vagy szabad elvirágzású-beporzású fajtákat vetünk a kertünkbe egy-egy zöldség esetén. A hibridek általában több gondoskodást igényelnek, de többet teremnek, terméseik nagyobbak, ám ezek magját nem érdemes szedni, majd újra vetni, mert az ezekről történt magfogásból származó növények termőképessége már kérdéses. A hibrideket általában a csomagoláson F1 jelöléssel látják el. A szabad elvirágzásúak, köztük a tájfajták előnye, hogy jobban alkalmazkodtak az adott terület környezeti viszonyaihoz, ellenállóbbak, extenzívebb körülmények között is tarthatók, de általában kisebbeket és kevesebbet teremnek.

A fajták közül találunk még rezisztenseket és toleránsakat is - bizonyos betegségekre vonatkozóan. A rezisztens növény az adott betegséggel meg sem fertőződik, a toleráns megbetegedhet, de a betegség nem uralkodik el a növényen, számottevően nem befolyásolja a termés minőséget és mennyiségét az esetleges megfertőződés. Az ilyen fajták alkalmazása csökkenti a növényvédelmi problémák megjelenésének esélyét.

Formált magok a könnyebb vetésért

A csávázott mag felületkezelt, általában olyan növényvédő szerrel, ami a palántakori betegségek ellen véd. Ezek főként gombás és bakteriális betegségek, ám ezek ellen házilag is csávázhatunk. Áztassuk kamillateába vetés előtt a magokat, vagy permetezzünk rájuk kakukkfű illóolajat, vagy teafa olajat, ezek nagyon jól fertőtlenítik a maghéjat. A drazsírozott magok felületét megnagyobbítják, gyakorlatilag egy drazséban van a mag, ami tartalmazhat növényvédőszert, vagy tápanyagot a kezdeti fejlődés elősegítésére. Ám a drazsírozásnak nem ez az elsődleges célja, hanem az, hogy a nagyon apró magokat megfogható méretűvé alakítja, így egyesével a megfelelő tőtávolságra tudjuk vetni azokat egymástól, nem kikelés után kell ritkítani – ami veszteség és plusz munka.

Az apró magok problematikáját – hogy ne vessük túl sűrűre – a drazsírozáson kívül más módszerekkel is megoldhatjuk. Például a mák nagyon apró magvú, ezért általában túl sűrűre vetjük, így túl sűrűn kel, ritkítani kell. De ha a mákmagokat homokkal keverjük és így vetjük, akkor ritkábbra, távolabbra kerülnek egymástól a mákszemek, és mindjárt ideálisabb lesz a tőszámbeállítás. További lehetőség, hogy a mákmagot hónapos retek maggal keverjük. Így a mák szintén ritkábban kerül a földbe, mert közte retekmagok is kiszóródnak. Mindkettő kikel vegyesen, a retek egy hónap múlva szedhető, és ezután ott marad a mák megfelelő térközökkel. További lehetőség apró magok esetén a vetőszalag, például sárgarépa magot is kaphatunk ilyen formában. Ez egy papírcsík, amin egymástól megfelelő távolságra vannak ráragasztva a magok. E papír víz hatására könnyen szétmállik a talajban, tehát a csírázást nem zavarja, de segítségével a magok egymástól a megfelelő távolságra kerülnek.

Nem a végtelenségig csíraképesek a vetőmagok

A boltban megvásárolható vetőmagvak dupla csomagolására (két csomag egymásban) jellemző, hogy bontatlanul jól tárolható, esetenként tovább is, mint a feltüntetett szavatossági idő. Mindez természetesen nem igaz a felbontott csomagolásra. A csomagoláson láthatjuk a bevizsgálás időpontját, és azt az időpontot, ameddig a csírázás szavatolt. A jó csírázóképességű magok esetében ez 3-4 év is lehet. A lejárt szavatosságú magokat is elvethetjük, de számítsunk esetükben a nem 100 százalékos kelésre, ezért azokat sűrűbbre szokás vetni, mint amit az adott fajta igényelne, így ritkásabban kelve is megfelelő lesz a térköz. Az olajos magvak - mint a tökfélék és a napraforgók - rövidebb ideig tartják meg a csíraképességüket, mert olajtartalmuk miatt avasodhatnak. A vetésnél jó helytakarékos megoldás az ikersorolás. Ilyenkor két, egymástól pl. 20-20 cm-re lévő sort egy 25-35-40 cm-es közlekedő sáv követ. A két, szűk sort a növények benövik, párás mikroklímát biztosítva, és gyomosodást gátolva.

Sok vetési praktika van még… Hogy a sort, amit ki szeretnénk jelölni, el ne veszítsük, vessünk el saláta magvakat is a főnövénnyel keverten, mert ezek gyorsan kikelnek, így megmutatják, hogy hol található a sorunk. A sorjelző növények hamar kikelnek és hamar szedhetők így nem lesznek konkurensei az idő közben fejlődésnek induló főnövénynek. Hüvelyeseknél (babok, borsófélék) gyakran előduzzasztjuk a magvakat. Ennek egyik módja, hogy tálcában vízbe állítjuk. A vetés időpontját azonban ilyenkor nem halogathatjuk, mert a magvak befulladhatnak, ha a talajban a csírázás előtt kiszáradnak.

Mit mikor vethetünk?

A sikeres konyhakert titka nemcsak a jó földben, hanem az időzítésben is rejlik. A kerti szezont a hőmérsékleti szempontból legszívósabb zöldségek nyitják meg. Amint a talaj felső rétege már nem fagyott és megmunkálható, vethetjük a kifejtőborsót, ültethetjük a dughagymát és a fokhagymát. Ezek a növények kifejezetten kedvelik a hűvös, nedves közeget a gyökeresedéshez. Mellettük a hónapos retek, a sárgarépa és a petrezselyem magjai is földbe kerülhetnek. Ezek bár lassabban kelnek ki, a tavaszi fagyok nem tesznek kárt bennük. Március közepétől következhet a spenót és a sóska, melyek rövid idő alatt friss vitamindús leveleket adnak a családnak.

Ahogy melegszik a levegő, áprilisban eljön a fejes saláta és a különböző káposztafélék vetésideje. Ekkor már bátrabban vethetjük a céklát is. A legnagyobb vízválasztót azonban a májusi „fagyosszentek” jelentik. A melegigényes zöldségeket, mint a paprikát, paradicsomot, uborkát és a tökféléket (cukkini, patisszon), csak május közepétől érdemes kiültetni vagy állandó helyre vetni. Ezek a növények 10-15 °C alatti hőmérsékleten megtorpannak a fejlődésben, ezért a türelem itt szó szerint termést menthet.

A kiskerti vetésforgó jegyében majd júniusban és júliusban sem áll meg az élet. Ilyenkor kerülhet sor a másodvetésekre: a zöldbab, a csemegekukorica vagy az őszi betakarítású fekete retek és téli sarjadékhagyma magjai biztosítják, hogy a konyhakert az év második felében is bőségesen adjon friss alapanyagot. A növények helybevetéssel edzettebbek lesznek, míg a fóliasátorban a luxushoz szokott palánta kint könnyebben megbetegszik. Legjobb, ha vetünk, és palántát is nevelünk. Ha kelési probléma adódik, akkor a hiányt palántákkal pótolhatjuk ki.