Csempék a kerti asztalon

Ehhez azonban megfelelő szilárdságú alaplap szükséges. Méretét a burkolatát adó kerámialapok méretéhez igazodva határozzuk meg mégpedig 2,5 mm-es fugahézagokkal számolva. Alaplapként 10 mm vastagságú rétegeltlemez az igazán megfelelő anyag. Ha vízálló ragasztású, az még jobb. Ha csak normál lemezt használunk, akkor az alját és a méretre vágott darab élét a szerint kell védeni a nedvességtől, hogy milyen asztalra kerül. Mintánkon szögacél keretbe kerül az alaplap, ezért az alját kültéri színtelen lakkal szükséges először jól hígítva, majd sűrűbb lakkal bekenni. A keretbe ragasztásához és éleinek védelmére színtelen szilikon ragasztó tömítő anyagot célszerű használni. A felerősítő csavarokat is semleges, alkoxi szilikonba ágyazva tegyük vízhatlanná.
Ha a tönkrement fa asztallap helyére kerül az alaplap, akkor éleit - vízálló ragasztót használva, 10 mm vastag léccel körbeszegve - tegyük védetté, és ezzel együtt lakkozzuk le, az alsó feléről sem elfeledkezve.
Következő lépésben az alaplap felületére simítsunk kimondottan flexibilis csemperagasztót, majd először rakjuk fel a szegélyt alkotó lapokat. Ezek aljára is kenjünk egyenletesen ragasztót, majd gumikalapáccsal szintbe ütögetve alakítsuk ki a lapok teljes felületét.
Ezután burkoljuk be az asztallap közepét is. A hézagoló keresztek eltávolítása után a fugázáshoz is flex anyagot használva, jól tömörítve. Felületén kissé homorúra és simára húzva tüntessük el az összes hézagot. Amint a fugázó kezd megszilárdulni, a felesleges anyagot nedves szivaccsal, majd száraz ruhával töröljük tisztára, és másnap már akár ezen szervírozhatjuk a családi ebédet. Az asztalváz és a székek felületeinek a felújítását azonban nem szabad elhanyagolnunk, hogy kerti garnitúránk méltó legyen a kerámialapos asztalhoz.