A kémények területe az építészet és az épületgépészet között található, valahol félúton. Ez azt is jelenti, hogy senki sem foglalkozik vele szívesen, talán éppen azért, mert egyikük sem érzi teljesen sajátjának. Az építésznek az a fontos, hogy a kémény ne rondítsa el nagyon az általa megálmodott "művet", míg az épületgépész a biztonságos égéstermék-elvezetést és az energiatakarékosságot tartja szem előtt. Véleményem szerint a két szempontrendszer egy időben is kielégíthető, tekintsünk csak a Párizsban és Velencében készült képekre. Természetesen óva intenék mindenkit a kémények "barkácsolásától", azonban egy minimális szinten szükséges érteni a lejátszódó folyamatokat, például, annak érdekében, hogy egy ablak vagy ajtó légtömítésével ne okozzunk életveszélyes helyzetet.
Mi is az a kémény?
Komfortos életünkhöz hozzátartozik ma már az épületek igényszerinti fűtése és az állandó hideg-melegvíz. A különböző tüzelőberendezésekből - a felszabaduló hőmennyiség hasznosítása után - az égésterméket, mint "hulladékot" el kell távolítani. Már a barlangokban lakó őseink is csak akkor nézhettek a füstmérgezés veszélye nélkül a tél elé, ha a barlangnak nem csak bejárata, hanem a tetején füstelvezető nyílása is volt. Ez utóbbit helyettesíti ma a kémény. Az égéstermék ebben az esetben "magától", azaz a hőmérsékletkülönbség miatt kialakuló sűrűségkülönbség hatására, tehát gravitációsan távozik. Természetesen ehhez szükség van az úgynevezett kéményáramkörre (1), vagyis ennek működésére. Jól látható, ha például megakadályozzuk a kazán helyiségébe a friss levegő bejutását (fokozott légzárású nyílászárók alkalmazásával), akkor az égéstermék sem képes eltávozni.
Néhány alapfogalom
Az egyedi kémény egy-egy lakószintről vezeti el az égésterméket. Egyszerűen szólva azé a kémény, akinél a tisztítóajtó található.
A gyűjtőkéményre több, egymás felett elhelyezkedő lakás tüzelőberendezései vannak rákötve, és csak a kémény alján van tisztítóajtó.
A nyíltégésterű gázkészülékek a helyiségből kapják az égési levegőt, és a készülék áramlásbiztosítóján (ez egy biztonsági berendezés) keresztül úgynevezett hígítólevegő keveredik a helyiségből az égéstermékhez (2).
A zártégésterű gázkészülékek a helyiség légterétől hermetikusan elzártak, azaz az égésilevegőt is a szabadból, az esetek többségében a duplafalú kéményből kapják (3).
Az alapfogalmakból kiderül, hogy manapság nyíltégésterű gázkészülékek egyedi vagy gyűjtőkéményre kötve 
tekinthetők általánosnak. Ez azt is jelenti, hogy az esetek túlnyomó többségében, pl. a fürdőszoba légtere és a kémény füstgáztere az áramlásbiztosító következtében közös, azaz az előbbiekben bemutatott korszerű nyílászárók beépítése után az égéstermék a fürdőszoba légterébe áramlik. Ha ez a viszszaáramlás csak 1-2 percig tartana, akkor nem jelentene problémát. A modern gázkészülékek már olyan, úgynevezett visszaáramlás elleni védelemmel kerülnek forgalomba, mely megakadályozza a mérgező füstgáz-koncentráció kialakulását. Jó hír a kisebb pénztárcával rendelkezőknek, hogy a régi gázkészülékek is elláthatók ma már ilyen biztonsági jelző, esetleg beavatkozó berendezéssel (4).
Miért veszélyes a helyiségben maradó "füst"?
E kérdés megválaszolásához is maradjunk a gáztüzelésnél, ugyanis a szilárdtüzelés füstgázának visszaáramlása egyszerűen és azonnal felfedezhető átláthatatlansága és csípős szaga következtében. A földgáz viszont - mint jól tudjuk - zömében metán (CH4), ami szén-dioxiddá és vízgőzzé ég el. A gáz égésterméke tehát színtelen szagtalan, legalábbis az emberek többsége számára. A nagy veszélyt azután nem is a CO2 jelenti, hanem a szén-dioxid tartalmú égési levegő miatt keletkező szén-monoxid, ami szintén színtelen szagtalan, viszont nagyon erős vérméreg. Az emberek többsége sajnos nem tesz különbséget CO és a CO2 között, pedig a borászok pontosan tudják, hogy a szén-dioxid nehezebb a levegőnél, ezért kell a térdünknél tartott, égő gyertyával lemenni a pincébe. A szén-monoxid viszont könnyebb, mint a levegő, ráadásul éghető gáz, ezért jelenlétét ne égő gyertyával akarjuk kimutatni.
Honnan ismerhető fel a veszélyhelyzet?
Magyarországon sajnálatosan nagyon sok a rossz kémény, mivel évtizedeken át (az úgynevezett IKV időkben) nemigen foglalkoztak a karbantartással, felújítással. A helyzetet pedig tovább rontotta a korszerű gáztüzelés robbanásszerű elterjedése. A gáz égéstermékének lényegesen alacsonyabb kilépő hőmérséklete és magasabb vízgőztartalma okozta a kémények intenzív állagromlását. A savas kondenzátum kioldja a téglakémény fugáiból a kötőanyagot, ezáltal a téglák bedőlhetnek, megnehezítve, megakadályozva az égéstermék távozását.
Legyünk tehát óvatosak, ha családtagjainkat gyakran rejtélyes fejfájások gyötrik. Hívjunk kéményseprőt, vagy ellenőrizzük az áramlásbiztosítónál egy vékony papírdarabbal, égő gyertyával az áramlás irányát, és ha ez nem a kémény felé mutat, hívjunk szakembert. Az égéstermék visszaáramlása kimutatható az áramlásbiztosító rácsához tett tükörrel is, ugyanis a tükör felületén kondenzálódik az égéstermék vízgőztartalma, amitől bepárásodik az. Tudni kell, hogy nyáron - a kisebb hőmérsékletkülönbség miatt - kisebb a huzat, tehát ez a veszélyesebb állapot, azonban mivel általában nyitva vannak az ablakok, ezért kevesebb a baleset. Az ellenőrzéseket ilyenkor is célszerű elvégezni, mert a nyár, a kora ősz a felújítás, a karbantartás ideális ideje is.
Itt kell szólni a tüzelőberendezések megfelelő állapotban tartásának felelősségéről is. Sajnos kevesen tudják, hogy ez a gázkészülékek üzemeltetőinek feladata. Ma már egyre többen akkor is elviszik az autójukat szervizbe, ha amúgy semmi baja sincs, azonban hosszabb útra készülnek. Javaslatom szerint tekintsük a fűtési szezont egy ilyen "hosszabb útnak" gázkészülékünk szempontjából.
Napjainkban a kandallók reneszánszának lehetünk tanúi, azonban sokan megfeledkeznek arról, hogy a kandalló is tüzelőberendezés, azaz csak akkor működhet hibátlanul és biztonságosan, ha az égési levegő ellátását megoldottuk. Az újabban alkalmazott zárt kandallók esetében valamivel egyszerűbb a helyzet, míg a nyitott kandallók rendkívül érzékenyek az égési levegő ellátására és a szükséges kéménykeresztmetszet meglétére is. Ezért azután utólag legtöbbször már csak "üvegajtón" át élvezhetjük a pattogó tűz látványát. Bár szakember bevonása ilyen esetben is sokat segíthet, mivel a piacon már kapható olyan, a kémény tetején elhelyezhető ventilátor (5), mely a kisebb keresztmetszeten át is biztonságosan oldja meg az égéstermék szabadba vezetését. Még ilyen, mesterséges égéstermék-elvezetés esetén sem használhatók azonban a fokozott légzárású ajtók és ablakok. Az se tévesszen meg senkit, ha a nappali légtere "igen nagy", ez ugyanis legfeljebb a visszaáramlás bekövetkeztének időpontját késlelteti.
Új épület tervezésekor ajánlatos átgondolni, szól-e valami a zártégésterű készülékek alkalmazása ellen, hiszen ezzel az egyszerű döntéssel több más probléma is megoldhatóvá válik. Az energiatakarékosság szempontjából például célszerű a fokozott légzárású nyílászárók használata, ami nyíltégésterű gázkészülék esetén tiltott. Ugyanígy tiltott ez utóbbi esetben az elszívó ventilátorok és ezek között is elsősorban a konyhai elszívóernyő használata, ugyanis az égésilevegő-ellátás megoldatlansága esetén megfordulhat a kéményben az áramlás iránya. Ilyenkor tehát a konyhai elszívóernyő (6) juttatná a szabadba az égésterméket, de előtte a teljes mennyiséget átszívná a lakótéren.
Meglévő épületekben ma már csak akkor kap valaki állami támogatást a nyílászárók cseréjére, ha szakértővel igazoltatja, hogy a gázkészülékek égésilevegő-ellátásának megoldása biztonságos. A 7. ábrán látható légbevezetők számának és elhelyezésének meghatározása épületgépész tervezői feladat, hiszen egy jószándékú laikus még azt sem tudja, hogy a gázkészülék milyen légmennyiséget igényel, a légbevezetők karakterisztikájáról már nem is szólva. Nyíltégésterű tüzelőberendezésekhez pedig olyan levegő bevezetőkre van szükség, melyekben egy távtartó gyűrű megakadályozza a teljes lezárást, tehát ezeket a készülékeket a minimálisan átbocsátott térfogatáram alapján kell kiválasztani.
Jó megoldást jelenthet az olyan szellőző-berendezés betervezése, amely a friss levegő bejutását is gépi módon valósítja meg, tehát nem okoz depressziót az épületben (8). Ilyen berendezés alkalmazására zártégésterű gázkazán esetén is szükség lehet, igaz elsősorban a penészesedés megakadályozása, másodsorban pedig a kellemes komfort érdekében.
Kell-e béleltetni a kéményeket?
Gyakran hallhatjuk ezt a kérdést, melyre nem túl nehéz válaszolni. A kazángyártók folyamatosan fejlesztik termékeiket, így ezek hatásfoka egyre magasabb lesz. Gáztüzelés esetén a hatásfok javulás a kondenzációs- és ezáltal a kéménykorróziós veszély növekedését is jelenti. Az egyszerűség kedvéért úgy fogalmaznék; hacsak valaki nem kizárólagosan koksztüzelésre készül, akkor célszerű béleltetnie meglévő kéményeit. A kérdés ezután már az lesz, mivel béleltessünk. Mint mindig, most is a célból kell kiindulni. Amennyiben univerzális megoldást akarunk, azaz valamennyi tüzelőanyagfajtához alkalmas bélelést szeretnénk, akkor a samott, a kerámia, az önhordó beton béléscsövek, valamint a szilárd tüzeléshez is engedélyezett saválló acél béléscső jöhet szóba. Ha csak gáztüzelés égéstermékeinek biztonságos elvezetése a cél, akkor az előzőeken túlmenően használhatók még a műanyag és az üvegszálerősítésű műgyanta csövek is. A vékonyfalú koracél és alumínium gégecsövek Nyugat-Európa után ma már nálunk sem használhatóak új kémények építésekor, illetőleg ha a meglévő kémény nem teljesen függőleges (a többszintes épületekben általában elhúzásos kémények találhatóak), mivel ezek nem képesek tartósan ellenállni az igénybevételeknek.
A Kéményjobbítók Országos Szövetsége (KÉOSZ) immáron 10. éve küzd azért, hogy a kémény ne jelentsen rizikófaktort az emberek életében. A "minőségi anyagok és technológiák ajánlása" jelmondatunk, pedig azt jelenti, hogy a KÉOSZ csak azokat az eljárásokat támogatja, melyekre a gyártó vagy kivitelező min. 20 év garanciát vállal.
Végezetül arra szeretnénk felhívni minden kedves olvasó figyelmét, hogy kéményeik felújítása előtt forduljanak "igazi szakemberhez". Ők azok ugyanis, akik az önkormányzati és állami pályázatokon keresztül akár 70%-os megtakarítást is elérhetnek. Így történt ez pl. egy társasháznak a nemrégiben kiírásra került "Egycsatornás gyűjtőkémények felújítása" c. BM pályázatán.
Nagyon fontos tudni, hogy csak engedéllyel rendelkező eljárások jöhetnek szóba, azonban nem feltétlenül kell lebontani a lakott épület több szinten áthúzódó kéményét. Már két olyan eljárás is van, amelyek mesterséges égéstermékelvezető rendszerré alakítják át a gravitációs kéményt (9, 10). Ezeknél a technológiáknál jószerivel csak a tetőn kívül folyik a munka.
A Kéményjobbítók kiadványa megtalálható az ország valamennyi kéményseprő vállalatánál, sőt egyre több gázszolgáltatónál is, illetve a KÉOSZ központjában.
dr. Chappon Miklós
Kéményjobbítók Országos Szövetsége