Felhajtható emeletes ágy

Az ágykeretek mérete 800x2000 mm, és élére állított zártszelvényű darabokból összehegesztett. A keret sarkait célszerű a bonyolult hajlítás helyett átlósan beszabott darabokkal tompítani. Az ágydeszkák felcsavarozásához a két hosszanti tartó aljára 2x30 mm-es acélszalag, vagy lemezből leszabott, és a vázra hegesztett tartólemezek szükségesek. A létra és a másik függőleges összekötő tám csuklóit 2x30 mm-es acéllemezből hajlított darabok alkotják, amelyeket 8-as bútorösszehúzó csavarok kapcsolnak össze. A csavar szárára ajánlatos az összeszerelésekor 10x20 mm-es távtartó csövet is húzni.
A létra és a szélső láb anyaga 20x30 mm-es zártszelvényű acélidom, és bár ívelten meghajlított sarkai kecsesebbek, az egyszerűsítés jegyében itt is alkalmazhatjuk a csapott sarkú megoldást. Ezzel nemcsak munkánkat egyszerűsítjük, hanem rövidebbre szabott anyagokkal dolgozhatunk, és jelentősen lecsökken a téves forma kialakítás lehetősége is. Az ilyen darabokat még elektromos hegesztéssel is viszonylag könnyű összeállítani, ha a darabokat sík faforgácstáblára szorítva, pontosan beállítva előbb pontszerűen egymáshoz fogatjuk, és csak ezt követően hegesztjük egymáshoz folyamatos varratokkal. Ezeknél az idomoknál a zártszelvények nyitott végeit minden esetben 2 mm-es lemezből leszabott lapok felhegesztésével zárjuk le. A lecsapott sarkokra kerülő darabok méretre szabásánál ezért hosszukat 4 mm-rel vegyük rövidebbre.
A létra fokaihoz 15 mm átmérőjű, lehetőleg vastag falú acélcsövet használjunk, és az elsőt 450 mm magasságban, majd a következő kettőt egymástól 270 mm-re vegyük. A pontosságukat egy méretre szabott lécdarabbal könnyű beállítani, ha az egyik szárhoz pontszerűen hozzávarrjuk a leszabott cső egyik végét, majd a másik szárhoz is e léc segítségével állítjuk be a magasságát pontszerű rögzítéséhez. A létrára és a lábtámra azonban csak később, az ágyak vízszintbe állításakor hegesszük majd fel a csuklókat.
Következhet az ágyak forgástengelyeit tartó vertikális oszlopok kialakítása. Az eredeti megoldástól eltérően itt is alkalmazhatunk egyszerűbb megoldást, a masszív, lemezből hajlított oszlopot faforgácslapokból összeállított két konzollal helyettesíthetjük. Ezeket egy-egy 100 mm széles és 1400 mm hosszú laminált-, valamint az ezek alá ragasztott és facsavarokkal is megerősített natúr faforgácslap-csík alkotja. A középfelezőjükbe fúrt lyukakba kerülnek majd a 3x50x50 mm-es acél felfogólemezre hegesztett M12x60 mm-es hatlapfejű csavarok. A felfogólemezek és a csavarfej számára a natúr faforgácslapba fészkeket kell vésni, hogy a vertikális konzolokat közvetlenül a szekrénykorpusz oldalára tudjuk csavarozni. Az így előkészített konzolokat oldalról széles élfóliával lefedve tegyük esztétikusabbá, és készítsük el a felfogásukhoz szükséges lyukakat is. E célra majd 6-os bútorösszehúzó csavarokat használjunk, így fejsüllyesztékekre sem lesz szükségünk.
Az ágy befogadásához 450 mm széles, viszont 2140 mm belmagasságú szekrényrész szükséges. Mivel az ágyak feltehetően 2 m hosszúságúak, és ezt a méretet még a két oldalsó konzol 40-40 mm-rel megnöveli, az oldallapok egymástól 2080 mm-re legyenek. Célszerű a szoba valamelyik sarkába helyezni, hogy mellé még legalább egy másik, kb. 520 mm széles szekrényrészt is kialakíthassunk. Az egységes hatást az ajtók azonos szélességűre méretezésével biztosítsuk. A rakodóhelyek növelése céljából ez esetben kézenfekvő, hogy az ágyak feletti részt még egy sor rekeszes, vagy ajtóval lezárt résszel gyarapítsuk. Ezt külön egységként is elkészíthetjük, ami megkönnyíti majd az egész bútor végleges összeszerelését.
Az ágyszekrényt feltétlenül szilárdan, vasalatokat alkalmazva a falhoz is rögzítenünk kell, ám hátlapra nincs feltétlenül szükség, legalább is az ágyrész mögött. A szekrény azon oldallapjaira, amelyek a két konzolt tartják, beerősítésük előtt csavarozzuk fel e darabokat. A forgástengelyeik 130 mm-re legyenek az oldallapok élétől. Már most szilárdan csavarozzuk mind a kettőt a hátsó falhoz, és nem árt az első élüket is a padlóhoz rögzíteni. A fedőlap felerősítése és az esetleges szélső rakodószekrény összeállítása után kerítsünk sort az ágyak beszerelésére.
Először a felső ágykeretet fektessük a kiálló csavarszárakra, majd kissé megemelve igazítsuk alá, és csavaros szorítóval rögzítsük a két felcsavarozható hüvelyt. A keretet emeljük fel, és ha könnyen mozog, a hüvelyeket felcsavarozhatjuk az ágykeret aljára. Ezt a műveletsort az alsó ágynál is végezzük el. Ezután a két ágykeretet állítsuk vízszintbe, majd a lábtám és a létra helyén szorítókkal fogassuk fel alájuk az összeszerelt csuklópárokat. Állítsuk eléjük a két lábelemet, majd pontos beállításuk után egy-egy pontszerű hegesztéssel rögzítsük a helyzetüket, és próbáljuk ki, hogy együtt is akadálymentesen mozgatható-e a két ágykeret. Ha igen, akkor most már csak a csavaros kötéseket kell oldanunk a szerkezet szétszereléséhez, és elvégezhetjük a csuklók végleges felhegesztését, továbbá a fémfelületek, hegesztési varratok simára csiszolását, alapozását, végül zománcozását.
A további munka már szinte gyerekjáték, hiszen csak az ágydeszkákat kell az újra összeállított szerkezet keretei közé illesztve felcsavarozni, és a szivacsos ágybetéteket a huzatuk szélére öltött tépőzárakkal az ágydeszkákhoz rögzíthetjük. Az ágyakat egyszerre függőlegesbe állíthatjuk, ha az alsót középen megemeljük, ám vigyázzunk, mert mivel a keretek majd a forgáspont mögé kerülnek, mozgásukat a végső szakaszban célszerű fékezni, lenyitásuk pedig ellentartást igényel. A felcsukott ágyakat rejtő ajtószárnyak kialakítására vonatkozólag ez előzőkben ajánlott szempontokat vegyük alapul, és e mellett törekedjünk, hogy a berendezés összképe egységes legyen, ne árulkodjon, mit is rejt a szekrény belseje.