"Lakatolt" modellek II.

E cikk első részében az ajtók, s a motortér fedeleinek egyszerűbb pántolásaihoz mutattam be egy általánosan használható megoldást. Ennél azonban van igényesebb, valósághűbb megoldás is. Ez az ún. kiemelő fedélpánt, amely felemelése közben az egész darabot előre is tolja, s így emeli a fedelet a magasba (1). Az összetett mozgást a pántok pantográfszerű kialakítása teszi lehetővé. Ezt főként a közelmúlt autómodelljein célszerű alkalmazni (2). A pántok szárait 0,5 mm vastag lemezből, a csuklópántokat pedig szegecselve készítem el. Az ilyen pántok kialakítása szinte "kulináris" élvezet, ám elég nehéz feladat. A "drótozás" tuningoló alkatrészpótlásoknál is jól használható. A nagyobb léptékű maketteken számos lehetőség nyílik a motortérben, pl. vezérlő rudazatok (3), csővezetékek pótlására, ami huzalokból kialakítva hitelesebbé teszik a járművet (4). E célra különböző vastagságú egy eres bekötő-, vagy több eres hajlékony, ónozott szálakból álló vezetékek a jól használhatók. A krómozott iratkapcsok meg a vastagabb csővezetékekhez használhatók, ám a hajlítást óvatosan végezzük el, mert a galvanikus réteg elég sérülékeny.

Ami pedig a tervezők csőlátását illeti, a Heller 1:8-as (!) Citroenje a csúcs. A valóban igen részletesen kidolgozott, összesen 1500 darabból összeállítható modellen ugyanis számos helyen kellett fémprotéziseket beépítenem a különféle szerkezeti egységekbe, hogy megfelelő legyen a működésük, szilárdságuk. Az óriás modell működőképes első futóművei, pl. két próbát bírtak ki, és csak a letört gömbfejek rézre cserélése (5), a lengéscsillapítók huzal csapszegezése után vált üzemképessé. A gömbfejű csapokat 2,5 mm-es sárgaréz huzalból, fúrógépbe fogva, tűreszelőkkel az eredeti darab alapján alakítottam ki. A lengéscsillapítók felfogó csapjaihoz pedig ugyancsak tűreszelővel kiigazított, bognárfejű szegeket használtam.
Ilyen esetekben szinte nincs is más választásunk, mint a vékony, és gyenge műanyagcsapok fémre cserélése, különben még fixen beragasztva is nagyon sérülékenyek maradnak a modellépítők számára igencsak vonzó részletek. Hasonló a helyzet minden kiálló, vékony szárú alkatrésznél, amelyek már az első portalanításkor letörhetnek. Ezt pedig csak úgy kerülhetjük el, ha már eleve tartósabb fémhuzalra cseréljük őket. A kritikus helyeket még az összeállítás előtt érdemes megjegyezni, kiigazítani, vagy fémből kialakítani. Ez csak eleinte szokatlan, később már rutinfeladattá válik.
Az ilyen részcseréknél fontos a ragasztás minősége is. A fémfelületek mindig kissé durva felületűek legyenek, ami megnöveli a pillanatragasztó tapadását. A ragasztó - megszilárdulása után - azonban rideggé válik, ezért a csapfészkek ne legyenek túl nagyok, mert a fém alkatrészek így könnyen kitörhetnek a helyükből. A fémdarabok felületére a modellfestékek még alapos zsírtalanítás után is rosszul tapadnak, száradásuk után a bevonó réteg pedig könnyen lepattogzik. Ezért a beragasztásuk után a festésre szorulókat ajánlatos rézlakkal bekenni, amely már megfelelő tapadást biztosít bármely más festéknek. Vigyázat, a rézlakk hosszú idő, általában 24 óra alatt, a levegő savtartalmának hatására köt meg! A festendő alkatrészeket mindig festetten erősítsük a helyükre. Amelyeket viszont nem szükséges festeni, de látszanak, pl. csővezetékek, mozgató rudazatok, azokat előbb polírozzuk fél-, vagy tükörfényesre, majd leheletnyi viaszbevonattal akadályozzuk meg beoxidálódásukat.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Babos János

Címkék: modell, modellezés

A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-1356/_Lakatolt__modellek_II_