Eredete
A csüngő vagy ámpolna fikuszként is ismert kapaszkodó fikusz tudományos neve Ficus pumila (régebben: Ficus stipulata). Dél-Ázsiából származik, Dél-Kína és Dél-Japán a hazája.
Formája
Ahogy azt a neve is elárulja, támasztékra kapaszkodó, kúszónövény. Támaszték hiányában csüngő formájú, szinte borostyán jellegű. Mérete tekintélyes, hajtásai a több métert is elérhetik. Kiterjedése tartási módjától is függ, egészen nagy falfelületet is képes beborítani.
Elágazó, kapaszkodó hajtásai vékonyak, de szívósak. Idővel barnás színűre megfásodnak és megvastagodnak. A fiatal példányok a kifejlődő járulékos gyökereikkel képesek egészen sima felületre felkapaszkodni és megtapadni úgy, hogy csak erővel lehet őket onnan letépni. A már kifejlett növényen megjelenő termőhajtásokon ilyen kapaszkodást segítő járulékos gyökerek már nincsenek.
A fiatal, meddő növény levelei 2-3 cm hosszúak, vékonyak, ép szélűek, tojásdad vagy szív alakúak. Érhálózatukkal enyhén mintázottak, a mellékerek öbleiben kidudorodó felszínűek. Fonák részükkel az aljzathoz simulnak. A világoszöld alapszínt fehéres-sárga tarkázottság díszíti. A többféle levélváltozat közül legelterjedtebb a sárga-tarka színváltozat (Ficus pumila Variegata), mely amennyivel látványosabb, annyival hőigényesebb, kényesebb is.
Elhelyezés, ápolás
A növény kifejezetten páraigényes. Jó fényellátás mellett fejlődik kielégítően a lakásban, elviseli azonban a páraszegényebb, kevésbé világos körülményeket is. Hőigénye nyáron 18-20 °C, télen viszont a 10-12 °C-os hőmérséklethez is képes alkalmazkodni. Meleg, száraz levegőjű, fényszegény helyiségben tartva leveleit hullajtja, hajtásai pedig megnyúlnak.
Elhelyezhető csüngő növényként menynyezetről vagy falról aláfüggesztetten. Önállóan és növényösszeállítás tagjaként is mutatós. Hajtásai felfuttathatók mohával borított rúdra is, melynek mohaborítását érdemes vízzel rendszeresen permetezni, folyamatosan nyirkosan tartani, hogy az idővel kialakuló léggyökerek jól kapaszkodhassanak. Rácsfelületek, kisebb faágak, szikladarabok díszítésére is bevált. Közepes méretű tálban, tartóedényben összeállított szobai növényegyüttesek, floráriumok, szobai üvegházak kiváló felszínborítója is lehet. Apró cserje módjára, dúsan lombos állapotban is tartható, ez esetben hajtásainak rendszeres visszacsípésével korlátozhatjuk a növekedését.
Ápolása során legfontosabb a rendszeres öntözés, ami a földjét enyhén nyirkosan tartja. Már egy-két kiszáradást követően is levelei elszáradhatnak. Egész éven át 3-4 hetente tápoldattal is ajánlott ellátni. Ehhez legfeljebb közepes töménységű, fél százalékosnál nem töményebb tápoldat megfelelő. Metszés alkalmával rendszeresen távolítsuk el az elszáradt, valamint a növény formáját megbontó hajtásrészeket. Ezzel serkentjük a növény újabb oldalhajtásainak kifejlődését.
Átültetése évente egyszer, kora tavasszal időszerű, a hajtások növekedésének megindulása előtt, abban az esetben, ha a gyökerei már kitöltötték a cserepét. Az átültetéshez a laza, vízáteresztő és enyhén savanyú föld a legalkalmasabb.
Szaporítás
Szaporítása még szobai körülmények között is eredményes lehet. A hajtásvégekből 8-10 cm-es (5-6 leveles) darabot vágjunk le, csípjük le róla az első leveleket. Dugványozzunk el - akár 10-12 db-ot is együtt - egy kb.10 cm átmérőjű, tőzeges földdel, vagy csak enyhén nyirkos tőzeggel töltött cserépbe. Kisebb cserépbe kevesebb dugvány is elegendő. Öntözés után a cserepeket apró szemű kaviccsal terített alátétre állítsuk, hogy segítsük a növény folyamatos nedvesen tartását. Ezen felül még üveg vagy fóliatasakos borítás is szükséges a párolgás mérséklésére. Félárnyékos, meleg helyre rakva, a gyökeresedés kb. egy-másfél hónapot vesz igénybe. Ezután a külső levegőhöz való szoktatás fokozatos legyen. Először csak a borítás megemelésével szellőztessük a növényt, és csak ezt követően távolítsuk el a borítóüveget, fóliatasakot.
Szaporíthatunk gyökeret eresztett szárrészekkel, sarjakkal is. Ezek is többesével, közvetlenül a talajba ültethetők. Biztonságos még a léggyökereket fejlesztő hajtások nyirkos tőzegbe begyökereztetésével elért szaporítás is. Emellett a vízben történő gyökereztetés is megkísérelhető.
Kártevők
Kártevői leginkább a pajzstetvek, ellephetik azonban a takácsatkák is, melyek szívásától elsárgulhatnak a levelek. A levelek elsárgulása, lehullása ezen kívül még a növekedés lassúsága, a tápanyaghiány és a túlöntözés miatt is bekövetkezhet. A levelek lehullása leginkább vízhiány következménye, de ezt huzat és hirtelen fellépő hőmérsékletváltozás is előidézheti. A ritkábban fellépő gombabetegségek fertőzésének jelei az élesen körülhatárolt, besüppedő levélfoltok. A fertőzött levelek el sárgulnak és lehullnak.
