Vízelvezetési megoldások

Amennyiben házunk környékén, kertünkben olyanok a terepadottságok, hogy a víz esetenként nem szivárog azonnal el, akkor ennek elszállításáról magunknak kell gondoskodnunk, legalább azokról a felületekről, melyeket rendszeresen használunk.

Legjobb a tervezéskor gondolkodni...

Tervező szakemberek véleménye szerint a leglátványosabb összhatás úgy érhető el, ha a belső tér és a terasz szintje egy síkba esik, burkolatuk harmonizál egymással. Még szebb, ha ez az egységes tér a kertben folytatódik úgy, hogy attól lépcsőkkel, korlátokkal nem vagyunk elkerítve. Ez persze felveti azt a problémát, hogy egy kiadósabb esőzéskor a víz akadálytalanul juthat be a házba.
A tapasztalatok alapján ezt kiküszöbölendő pár kényelmes lépcsőfok szintkülönbség még elviselhető a terasz és kert között, és ez a víznek is gátat szab.
A vízelvezetés ekkor is fontos szempont, ezért a burkolat lerakásakor a háztól kifelé legalább 2 százalékos, azaz méterenkénti 2 centiméteres lejtést kell biztosítanunk. Ennek fő funkciója, hogy ha a teraszra becsap az eső, akkor az kifelé folyjék, ne pedig a nyílászáróknál álljon, amíg felszárad. Műanyag ajtó esetén ez csak elszíneződést okoz, ám faajtónál már komoly károkat is előidézhet.

Később sincs veszve a dolog...

Drént akkor célszerű készíteni, ha csak kisebb mennyiségű vizet szeretnénk eltüntetni a felszínről. A telken gyülekező, pangó vizes helyekről coulé kaviccsal és dréncsővel vezetjük el a csapadékot a tárolóba, amely lehet felszíni, vagy felszín alatti. A problémás sávból kitermelt föld helyét kaviccsal pótoljuk, alulra pedig draincsövet fektetünk le. Ez a megoldás inkábba kerti részeken optimális, hiszen itt még a kavicsos sáv - amellett, hogy a felesleges víztől tehermentesíti a területet - még látványosan beilleszthető növény-együttesekbe is.
A drain másik alkalmazási módja a faltöveknél jelentős, ott ahol a ház mellett nem épült járda. A járdát helyettesítő coulé kavicsból készített sáv távol tartja a vizet a falaktól. A vízelvezető folyókák, árkok a burkolatokon, lejtős garázsbejárókon keletkező nagyobb mennyiségű vizet is képesek elvezetni.

Lehetőségek, testre szabva

Lejtés
Az útburkolat, illetve a keskenyebb burkolt sávok csapadékvíz elvezetését legegyszerűbben úgy oldhatjuk meg, ha egyik oldalra, vagy középről mindkét oldalra lejtést (domborulatot) alakítunk ki, aminek köszönhetően egyszerűen lefolyik róla a víz.

Rácsos fedelű folyóka
Az is jó módszer, ha egy, vagy több rácsos fedelű folyókát illesztünk be, ami a burkolattal egy síkban van. Előnye, hogy egyszerűen beszerelhető, könnyen tisztítható. Hátránya, hogy télen, amikor jelentősebb a csapadékmennyiség és ennek az elszivárgása a fagyott talaj miatt is akadályozott, ekkor a kisebb keresztmetszetű folyókák könnyen megtelnek vízzel. Így tócsa képződik, ami télen jéggé fagyhat, és ugyanolyan balesetveszélyessé válik a burkolat a megtelt folyóka miatt, mintha az nem is lenne beépítve. E kisebb kapacitású eszközöket tényleg csak olyan helyeken alkalmazzuk, ahol kis mennyiségű víz elvezetését kell csupán megoldani.

Nyílt szelvényű burkolt, vagy előre gyártott folyóka
Kőburkolattal kirakott helyen nyílt szelvényű burkolt folyókákat is kialakíthatunk, amelyek fenékkiképzése maximum három centiméter mélységű lehet. Nem csak az adott burkolatból alakíthatjuk ki ezeket, hanem előre gyártott nyílt szelvényű folyókák is beilleszthetők. Ezek keresztmetszete sokféle lehet: íves, félköríves ívelt teknős vagy V alakú.
A nyílt szelvényű folyókákat csak kis forgalmú gyalogos utakon célszerű használni, és nem árt, ha a burkolattól eltérő színűek, hiszen akinem veszi észre ezeket, könnyen felbukhat bennük. Nincs rácsfedésük, ami nem túl esztétikus látvány, főleg egy természetes kőburkolatú vagy azt utánzó járdán. A nyílt szelvényű folyókák a burkolat síkjánál alacsonyabbak, míg a rácsosak - a rácsnak köszönhetően - azzal egyvonalban vannak, így a megbotlás veszélye kisebb. Rácsos fedőlap esetén az egyetlen veszélyforrás a rácssűrűségből eredhet, hiszen a ritkábbakba beleszorulhat a magas sarkú cipő sarka.
A folyókákat mindig a lejős rész alján, vagy szakaszonként kell beépíteni, és a burkolat teljes szélességét át kell fogniuk.

Szivárgós csapadékvíz elvezetés
Lényege, hogy a burkolat kis szélességű legyen és egy oldalra lejtsen, valamint talajkapcsolattal kell rendelkeznie. A burkolati lapok között homokkal, kaviccsal kitöltött részek találhatók, amelyeken elszivárog a víz a talajba.A lejtési pont legmélyebb részén pedig egy dréncsővel ellátott kaviccsal fedett sáv van, amely szintén a víz elszivárgását biztosítja. Télen azonban a kavicsok között megfagyhat a víz, így ekkor nem képes a felesleg elszivárogni. Ekkor lép életbe a "B terv", azaz az egyoldali lejtés miatt távozik a víz a járdáról a kertbe vagy a virágágyásba.

Pontszerű csapadékvíz elvezetés
A burkolat alatt kis aknákat alakítunk ki, vagy előre gyártott elemekből készítünk aknarendszert, melyeket cső köt össze, és a csatornahálózatba vezeti a vizet. Ezek elkészítése után már csak a burkolatot kell oly módon kialakítani, hogy a ráccsal fedett kis aknák irányába lejtsen. Az eddig ismertetett módszerek közül ez igényli a legnagyobb precizitást, mivel itt a lejtés nem egy irányba, hanem váltakozva, mindig az aknák felé irányul.