Fa kerti építmények

Módosítva: 2013-04-29 09:32:33

Kertkultúránk az utóbbi években örvendetesen megváltozott. Ez annak is köszönhető, hogy nemcsak a kertműveléshez szükséges modern eszközök, hanem a szabad térben használatos berendezési tárgyak kínálata is jelentősen gyarapodott. Kezdve a szokványos vasalatoktól a különféle virágtartókon, félkész kerítéselemeken túl a kerti bútorokig ma már igényünk és pénztárcánk szerint dönthetjük el, hogy mivel gyarapítjuk a telkünket, kertünket. Készen vásárolt, vagy részben, illetve teljes egészében saját munkával elkészített „műtárgyakkal” tesszük szebbé, személyünkre szabottá környezetünket. A félkészen megvásárolt termékek számos lehetőséget adnak ötletesen egyedi felhasználásukra is. Az alábbi ismertetésünkben ezért olyan építmények elkészítéséhez adunk tanácsokat, amelyek kertünket esztétikusabbá teszik, kialakításuk pedig a hétvégi aktív tevékenységre is módot adnak.

Virág piramis 

Ha kertünkbe terjedelmesebb, bokorszerű és virágzó szigetet szeretnénk kialakítani, akkor azt piramis alakú virágládába célszerű telepítenünk. A láda 20x100-200 mm-es gyalult deszkákból összeállított keretekből áll. Az alsó fatálca egymásba eresztett lábakon áll, ezek élére csavarozzuk fel a fenékdeszkákat.
Az oldalkeretet ugyancsak egymásba eresztett deszkákból állítsuk össze, és fogassuk a deszkákból összeállított fenéklapra. A többi keret egyre csökkenő méretű, belső sarkaikba erősítsünk 30x30 mm-es lécekből levágott magasító lábakat. Ezek hosszát emeletenként 80-180 mm-rel növeljük meg. Így az egyre magasabbra kerülő, fokozatosan egyre csökkenő méretű keretek az alatta levők oldalai közé illeszkedve nem tudnak oldalra mozdulni. A keretek között legalább 100 mm távolság legyen, és 20 mm mélyen nyúljanak az alatta levő keretek közé. A kész keretek közül az utolsónak a lábaira erősítsünk fröccsöntött szúnyoghálót. Mindegyik elem faanyagát itassuk jól át faimpregnáló szerrel, majd a teljes száradás után a virágládát állítsuk a kert kiválasztott helyére. A keretek közét töltsük meg termőfölddel, és ültessük körbe virágpalántákkal. A középső üregbe viszont nagyobb műanyag cserépbe ültetett dísznövényt helyezzünk el, amelynek lombozata és virágai kupolaként fedik le a virágzó piramis tetejét.


Ágyássziget 

Ez hasonló az előző virágládához, ám „röghöz kötött”, azaz szilárdan a földbe állított faoszlopokra épített, ezért a helyét ajánlatos jól kiválasztani. Az ilyen talaj szintje fölé emelkedő nagyobb virágágyás előnye, hogy nagyobb hangsúlyt kapnak a beleültetett dísznövények. Jól mutat nagyobb gyepes részen, vagy akár a ház melletti faburkolatú terasz kiegészítéseként is. Peremét ebben az esetben érdemes ülőhelyként is használható szegéllyel kiegészíteni. Magasított oldalait vastag pallókból célszerű összeállítani, e palánkokat cementhabarcsba ágyazott gerendához csavarozzuk hozzá. Az ágyássziget pontos helyét tűzzük ki, 100x100 mm-es tartóoszlopainak a helyét ássuk ki, majd a faoszlopokat alapos impregnálás után betonhabarcsba állítva rögzítsük. Az oszlopok függőlegességét vízmértékkel állítsuk be, és szintező zsinórhoz igazodva biztosítsuk, hogy mindegyik oldalanként is egy vonalba kerüljön. A már szilárdan álló oszlopokra ezt követően a sarkokon él-lap kötésben erősítsük fel az oldalburkolatot adó pallódarabokat.
A sziget magasságát úgy válaszszuk meg, hogy ne kelljen sok föld a feltöltéséhez, és ha a tetejét ülésként is szeretnénk használni, akkor 500 mm-nél magasabb semmiképpen ne legyen. A faláda oldalát borító deszkákat nagyon alaposan itassuk át faimpregnáló szerrel, és nem árt ha a ládát belülről műanyag fóliával is kibéleljük. A körbekerített terület aljára terítsünk kb. 100 mm vastagságban apró szemű zúzott követ, vagy sódert, erre már rátölthetjük a szükséges mennyiségű termőföldet, amely azonban ne érjen a faláda felső éléig. A láda szegélye 100 mm, az ülésre is alkalmas szegély pedig kb. 300 mm széles legyen. Darabjait a sarkokon gérbevágva illesszük egymáshoz, hosszanti éleiket pedig kerekítsük le. E faanyagokat is alaposan impregnáljuk favédőszerrel, mert ezek a részek fokozottan ki lesznek téve a nedvesség káros hatásainak. Ha ezzel megvagyunk, és a védőszer tökéletesen megszáradt, az ágyás földjét máris beültethetjük egynyári virágokkal, palántákkal.

Zöldellő obeliszk 

Ha nem szeretnénk, hogy a kerti növények elnyomják a kedvelt dísznövényünket, akkor célszerű lécobeliszkre futtatni őket. Az ilyen növények idővel teljesen befutják a vázat, és olyan hatást keltenek, mint egy díszbokor. A nagyobbakat tetőlécből, a kisebbeket pedig 20x30 mm-es lécekből állíthatjuk össze. Alapjuk négyzetes, magasságuk pedig 1-2 m közötti legyen. Előbb két lécpárból állítsuk össze a lábakat. Alul mércével határozzuk meg az obeliszk alapméretét, majd felül jelöljük meg a csúcsban összefutó végek felesleges részét.
Az egyik léc végét fűrészeljük ferdére, csavarozzuk a másikhoz, majd az alsó végén egy hevederrel fogjuk össze. A magasabb obeliszkek lába közé érdemes még egy-egy függőleges osztólécet is beépítenünk, amelyeket újabb hevederek felerősítésével oldhatunk meg.
A két oldalkeret egymáshoz csavarozása után a lécobeliszk tetejére csavarozzunk ferdére élezett oszloptetőt. Ha pedig két ilyen lécidomot állítunk össze, azokat kiegészíthetjük ugyancsak gyalult tetőlécből összeerősített rácsokkal, amit a két obeliszk hevedereire helyezve virágos polcként is használhatunk.

Virágos létrák a ház falán 

A csupasz házfalak egyhangúságát felfuttatott növényekkel lehet zöldellőn élőbbé tenni. Ám hogy a futónövények ne tegyenek kárt a vakolatban, ezeket célszerűbb olcsó tetőlécekből összecsavarozott rácsokra futtatni. Ha ezeket a rácsokat igényesebben készítjük el, még akkor is díszei lehetnek a háznak, mikor még nem, vagy csak alig futotta be a vadszőlő, vagy a borostyán. Csupasz kerítésen és tűzfalakon is jól mutatnak, különösen, ha előttük virágágyást alakítunk ki, vagy virágos ládát helyezünk el. Az ilyen rácsok kialakítása nagyon egyszerű, a gyalult lécekből adott hosszúságúra szabott darabokat csupán egymáshoz kell csavaroznunk, majd a rácso(ka)t a falra erősíthetjük. A lécek egymáshoz erősítéséhez facsavarokat és ne szegeket használjunk, mert ez utóbbiak nem biztosítanak kellő szilárdságú kapcsolatot a fa alkatrészek között, idővel meglazulnak, és a rácsszerkezet megvetemedhet. Lényeges az is, hogy a rácsok legalább 30 mm-nyire kerüljenek a fal síkjától. A léceket mindenképpen UV-álló fakonzerválóval ajánlatos az időjárással szemben ellenállóvá tennünk, különben az anyaguk hamar tönkremegy. Színtónusukat úgy válasszuk meg, hogy minél jobban érvényesüljenek, mintegy díszítsék a falfelületet és egyben az épületet is.

Sarokpad 

A kertben pihenésként eltöltött idő mindig kellemes, de még kellemesebb lehet, ha a legideálisabb sarokba, vagy a veranda mellé egy masszív padot, esetleg sarokpadot építünk. E robosztus „tereptárgy” a szabadban való étkezések, esti beszélgetések alkalmával is jól hasznosítható, de esetenként még napozóhelyként is megfelel. Az ülés anyagául 30-50 mm vastag 150-250 mm széles gyalult pallót, a tartóvázához 70 mm széles, a lábakhoz pedig 100x100 mm-es, lehetőleg sűrű erezetű vörösfenyő anyagot válasszunk.
Először a pad lábainak a helyét tűzzük ki, a gödröket pedig ássuk ki. A leszabott hosszúságú gerendalábakat betonhabarcsba ágyazva, kitűzőzsinórral, vízmértékkel beállítva rögzítsük a talajba. Bütüik a talajtól 380-400 mm-re legyenek, és beállításukat a lábak oldalára szegelt lécekkel biztosítsuk, amelyek a talajra támaszkodjanak. Ezeket majd a beton megszilárdulása után távolítsuk el a lábakról.
Ezután következhet a pad vázának összeállítása. A keretét 50x70 mm-es deszkából, a sarkokon egymásba eresztett kötésekkel csavarozzuk össze, majd rögzítsük a két szélső láb oldalához. A lábakat ezt követően egy-egy közbenső hevederdeszkával a másik oldalról is közrefogva kapcsoljuk a kerethez. Ezekre lehetőleg hosszában erősítsük fel az ülőfelületet adó 30-50 mm vastag deszkákat. A deszkák között hagyjunk 10 mm-nyi réseket. E deszkákat természetesen a hosszukra merőlegesen is a padkávákra erősíthetjük, csak akkor többet kell csavaroznunk, a sarokban viszont nem szükséges az ülésdeszkák végét gérbevágva egymáshoz illesztenünk. Akár így, akár úgy erősítjük fel a pad ülőfelületét, mindenképpen ajánlatos oldalról egy másik, deszkából kialakított takarókerettel körbefogni. A keretet adó deszkák élét kerekítsük le, és az ülés felületével együtt csiszoljuk simára. Portalanítás után alaposan itassuk át padunk faanyagait UV-álló, kültéri faimpregnálóval, esetleg lazúrral, vastaglazúrral, vagy vízzáró lazúrral. A sarokpad ezzel készen van, és a bevonat teljes száradása után vélhetően hosszú éveken át fog majd bennünket szolgálni.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Létrák

Szinte nincs olyan háztartás, ahol ne lenne szükség létrára. A kérdés csak az, hogy milyen szempontok szerint válasszuk ki azáltalános célra megfelelő típust. Használatára viszonylag ritkán van...


Eldugható konyhai fellépő

Ne kérje számon rajtunk Kedves olvasó, ha ezt a szellemes konyhai fellépőt nem találja hazai boltban. Pedig annyira szellemes megoldás, hogy biztosan lenne piaca itthon is. Az eredeti egy...