Lakásszépítési és felújítási hullámainknak gyakori célpontja a fürdőszoba és a WC. Nem véletlenül, hiszen ezek a kis helyiségek az egész lakás nívóját befolyásolják, sajnos nem kis költségek árán. Anélkül, hogy ezt a területet átfogóan elemezni akarnánk, megkockáztatjuk, hogy a leggyorsabban a leglátványosabb eredményt a régi, megcsúnyult, divatjamúlt, esetleg hibás szaniterek cseréjével érhetjük el. Az újracsempézés, padlóburkolás bizony már nagyobb falat, de talán a WC csésze, a mosdókagyló kicserélésére előbb futja a költségvetésből.A régi mosdókagylók rendszerint külön fémkonzolra támaszkodtak, a WC-csésze pedig kivétel nélkül a talajon állt. A mostani divat (és persze a helykihasználás praktikus szempontjai) mindkét szaniternél inkább a konzolos rögzítést helyezi előtérbe (1). Ez viszont a rögzítőelemek különleges átgondolását igényli, hiszen ilyen rögzítés mellett jelentős húzó- és nyíróerők ébrednek, melyet minden alkatrésznek biztonsággal el kell viselnie. A rögzítőelem kiválasztásánál a falazat anyagát is bele kell kalkulálnunk, hiszen egész más a megoldás egy betonfalnál, mint üreges falazóelemnél, porózus anyagnál vagy könnyűszerkezetes szerelvényfalnál.
Egy jól terhelhető betonpanelnál viszonylag egyszerű a dolgunk. A hagyományos nylondübeles megoldással de természetesen csak az erre a célra kifejlesztett szaniterrögzítő garnitúra elemeivel megfelelő szilárdságú rögzítést tudunk létrehozni. Ennek része a dübelen kívül az ahhoz való sárgaréz csavar, a lágy illeszkedést biztosító peremes hüvely és a hatlapú anya, vagy peremes anya (2). A peremes műanyaghüvely áthidalja a furat kisebb-nagyobb átmérő eltéréseit, sőt azt is, ha a csavar és a szaniter furata nem egytengelyű. A szerelés itt csak fúrásból és csavarozásból áll, és arra kell vigyáznunk, hogy a csavar túlhúzásával meg ne roppantsuk a porcelánt.
Az üreges falazóanyagok terhelhetősége a betonénál lényegesen kisebb, ezért ide nylondübelt ne használjunk. Helyette injekciós rögzítési rendszert javaslunk (3), amelyhez a szükséges szitahüvely és a kinyomóhengerbe töltött kétkomponensű műgyanta (legújabban sztirolmentes vinilészter) kis kiszerelésben kapható (erről a múlt évben már írtunk). Újabban szép és elegáns megoldásnak azt tekintjük, amikor a vizes szerelvényeket egy szerelvényfal mögé rejtjük, és a szaniterek látszólag erre a szerelvényfalra vannak erősítve (4, 5). Egy ilyen fal praktikusan fémszerkezetes vázból, nedvességtűrő gipszkarton borításból és csempeburkolatból épül fel. 
Természetesen a gipszkarton a mosdótál, vagy méginkább egy konzolos felfüggesztésű modern WC-csésze felerősítésére nem alkalmas. A teherhordó fal ebben az esetben a fém vázszerkezet, illetve az abba beépített tartóelem. Ezekhez átmenő rögzítőelemeket kell használnunk, pl. fischer billenőhorgot (6) vagy a speciális WDP mosdótálrögzítő elemet (7).
A kiválasztott szaniter szilárd rögzítéséhez még néhány általános irányelvet adunk. A legnagyobb terhelésnek mindenképpen a konzolos felfüggesztésű, függő WC-csésze és bidé van kitéve. Ezeknek egy ember súlyát kell viselniük, ami a felső rögzítőelemekre ható kihúzóerőben akár a testsúly két-háromszorosát is jelentheti. Itt mindenképpen ezek a felső rögzítési pontok tekintendők kritikusnak, ennél nem szabad 
tévednünk. A menetes szárra ezekre a helyekre ne peremes (és menetes) nylon anyát, hanem peremes hüvely és hatlapú fém anya kombinációt használjunk. Az előbbi viszont jó a konzolos rögzítések alsó rögzítési pontjaihoz (8), vagy a talpas szaniterek padlóra rögzítéséhez (9). Egy mosdókagyló terhelése elvileg kisebb, a gyakorlatban viszont nem. Sajnos számtalan baleset igazolja, hogy a mosdótálra néha szinte teljes testsúllyal támaszkodnak, ráadásul a kisebb felfekvési felületen nagyobb nyomaték ébred, és mégnagyobb kihúzóerő terheli a felső rögzítőelemeket. (Ilyen helytelen használat még gyengébb pontja maga a porcelán.)
A szaniterek rögzítésekor gondolnunk kell a fokozott korróziós igénybevételre is, ezért is ajánljuk a speciálisan ehhez kifejlesztett sárgaréz vagy galvanikusan cinkezett és műanyag rögzítő-garnitúrákat. Ezekkel nem csak felszerelni lehet a használati tárgyakat, hanem bármikor leszerelni, lecsavarozni is, anélkül, hogy le kéne fúrni a tönkrerozsdásodott csavarfejeket. Végül gondoljunk a jól látható csavarfejekre is, amelyeket esztétikus kivitelű fedősapkákkal (10, 11) takarhatunk el.
fischer Magyarországi Képviselet:
1097 Budapest, Gubacsi út 28., tel.: 280-1000, fax: 280-8329
Tisztelettel meghívjuk házi vásárunkra és szakmai bemutatónkra 2002. május 10-én pénteken 9.00-18.00 óra között.
Rappai Csavar Kft.
6724 Szeged, Bakay Nándor u. 29. l Telefon: (62) 424-208