Hogyan működik a hőmennyiségmérő?

Legkésőbb 2003 közepéig minden távhő szolgáltatónak kötelező felszerelni (a saját költségén) hőmennyiségmérőket a hőközpontokban vagy a hőfogadó állomásokon. A mérőberendezés egy kicsit olyan, mint a taxióra, amely egyszerre veszi figyelembe a megtett kilométert és az eltelt időt. Itt az egyik érzékelő egy vízóra, amely az átfolyt fűtővíz mennyiségét méri a betáplálás helyén, akár az előremenő, akár a visszatérő ágban. Az elfogyasztott energia megállapításához azonban azt is mérnünk kell, hogy a visszatérő ágban mennyire hűlt le a fűtővíz az előremenőhöz képest. Ehhez egy-egy hőmérő kerül a két csővezetékbe. A gyakorlatban az egyik magában a vízórában lehet, párja pedig a másik csővezetékben, és mindhárom érzékelő jelei egy elektronikai egységbe érkeznek be, amely kiszámítja a felhasznált hőenergiát. Ezen az elven működnek a kisméretű, egyedi hőmennyiségmérők ugyanúgy, mint a hőközpontokban elhelyezett nagyobbak. A korszerű hőmennyiségmérők távadóval is felszerelhetők, így a leolvasónak nem szükséges se a lakásokba, se a hőközpontba bemennie. Lehetősége van arra, hogy egy lakóépület közelébe menve, azonos időpontban, egyszerre olvassa le az egyedi mérőket és a közösségit. Az előbbieket összesítve a mért értéket összevethesse az utóbbival. Az egyedi mérők után külön-külön fizetnek a lakók, a különbséget pedig a közös költségből állják.