Tolókapuk

Kaputechnikával foglalkozó sorozatunkban legutóbb a garázskapukkal foglalkoztunk, most pedig - kissé az évszakhoz is alkalmazkodva - kijjebb megyünk a kertbe, és a kertkapu megoldásokat járjuk körbe. Miután ez a téma is önmagában túlságosan nagy, különválasztottuk a két elvi megoldást, a tolókapukat, és a szárnyaskapukat. Szárnyaskapukkal múlt évi decemberi számunkban foglalkoztunk, a mostaniban pedig a tolókapukat ismertetjük részletesen. Segítségül ezúttal is az egyik legnagyobb hazai kaputechnikai cég, a Kling Kft. szakemberének, Petrányi Istvánnak a segítségét kértük.

A tolókapuknak két alapvető rendszere van; az egyik az ún. úszó vagy lebegő kapu, a másik a hagyományos, kerekeken gördülő megoldás. Még mielőtt valami fizikai képtelenségre gondolnánk, gyorsan elmondjuk, hogy természetesen az első megoldás sem lebeg, csak a kapunyíláson belül nincs semmiféle alátámasztása, megtámasztása. Ezt úgy képzeljük el, hogy a mozgó kapuszárny eleve kb. 30%-kal nagyobb, mint a kapunyílás, és a megvezetés teljes egészében a kerítés mögött, a kapunyíláson kívül történik. Ehhez elvében három támasztó, ill. vezető elemre van szükség. Alul két görgősor egységre támaszkodik a kapu, felül pedig vezetőgörgők akadályozzák meg a kibillenését. Az úszó rendszerű tolókapunál mindig a támasztó görgősor van a talajra rögzítve.
Utólagos kivitelezésnél legegyszerűbb ezt a görgősort egy lebetonozott alapra, dübeles rögzítéssel lefogatni, új építésnél pedig az a precíz megoldás, hogy a beton alapba acél alaplemezt rögzítenek, amelyre metrikus csavarokkal lehet lefogni a görgősort. A két görgősor távolsága a kapu méretétől függ. Alapszabályként azt fogadhatjuk el, hogy ez a távolság kb. a kapunyílás méretének egyharmada legyen. A görgősoron egy alul felréselt zártszelvény profil fut, ami meglehetős védelmet biztosít a görgők és a csapágyak számára. Ezzel már el is érkeztünk a lebegő kapuk egyik nagy előnyéhez; a védett görgősor nem hajlamos elszennyeződésre, lefagyásra. A kapunyílásban nincs sín, ami nagyobb terhelés alatt deformálódhatna. Viszont viszonylag nagy kapuszárnyat igényel, ennek több helyre van szüksége a kerítés mögött és az alkatrészek is drágábbak, de az elmaradó sínszerelés kompenzálja ezt a többletköltséget.
A kapu fölső megtámasztására két lehetőség van. Ha a kapuszárny kialakítása engedi, akkor a szárny felső zártszelvénye kettős gumigörgő sor között fut. Ilyen oldaltámasztó görgősorból egyre van szükség. Ez a megoldás viszont nem alkalmazható akkor, ha a kapu vázára, pl. lécrács van erősítve. Ilyenkor szimpla görgőre, vagy görgőkre van szükségünk, amelyre egy U-profilú vezetősín támaszkodik, és amelyet a lécráccsal ellentétes oldalra kell felerősítenünk. Ezt a profilt a gyakorlatban L-acél felhegesztésével - a zártszelvény és az L-profil egymás mellé helyezésével - hozzuk létre.
Nézzük most meg a hagyományosnak mondható, kerekeken gördülő tolókaput. Lényege, hogy ennél a kapunyílás teljes szélességében és a kerítés mögött még ugyanilyen hosszon végigfut a talajra leerősített sín, a támasztó görgők pedig a mozgó alkatrészbe, a kapuszárnyba vannak beépítve. A sín lehet egy közönséges szögacél, amelyre ék profilú görgő támaszkodhat, vagy ún. Omega-profil, amelyhez kör keresztmetszetű görgő kapcsolódhat. A sín nem állhat túlságosan ki a talajból, mert a járműnek át kell hajtania rajta, ha viszont besüllyesztjük, akkor elég hamar elszennyeződhet, és a görgők akadni fognak.
Ennél a pontnál már sejthetjük a gördülő tolókapuk egyik hátrányát; az elkoszolódásból eredően akadásra hajlamosabbak, mint a lebegő megoldás. Télen a lefagyásra is érzékenyebbek, ami ellen az Omega-profilba behúzott fűtőszállal lehet védekezni; ez persze költségnövelő. Mindezekkel szemben a gördülő kapu olcsóbb, mint az úszó; részben azért, mert maga a kapuszárny kisebb lehet (akkora, mint a kapunyílás), másrészt a gördülő elemek is lényegesen egyszerűbbek, így magától értetődően áruk is szolidabb.
Egy saját készítésű gördülő tolókapuhoz csak néhány elemet kell készen megvásárolnunk, és egy tervezési segédletet kérnünk, amelyből a méretezés fő adatai kiszámíthatók, a többi egy kis lakatos munkával házilag is elkészíthető. Kell tehát a megfelelő hosszúságú sín, ez lehet az előbb már említett Omega-profilon és szögvason kívül egy olcsóbb félkerek acélprofil (ún. Flor sín) is. A sínek toldása legprecízebben az Omega- profilnál oldható meg, a körszelvénybe dugható toldótüskével. A sín beton alapra dübeles rögzítéssel lefogatható.
Kell ezen kívül még minimum két görgő, amelynek profilja a sín profiljához igazodjon. Ezek számára kivágást kell készítenünk a kapu zártszelvényű keretébe, és abba besüllyesztve csavarral rögzíthetők. Végül most is szükséges a kapuszárny felső megvezetése, amely a lebegő kapukkal azonosan történhet; két gumigörgő között futtatva a felső keretelemet, vagy a felül kialakított U-profilban egy görgőt vezetve. Természetesen kell még vásárolnunk megfelelő zárszerkezetet is. Ilyen például a nyelves, ún. spanyol zár, amely számára acéllemez házat kell kialakítanunk a mozgó szárnyon, és végütközőre is szükségünk lesz, hogy a kapu a szélső helyzetekben le ne szaladjon a sínről.
Sem zárra, sem végütközőre nem lesz szükségünk viszont akkor, ha van módunk a tolókapunkat motoros távvezérléssel kiegészíteni. A kapumozgató motorok minden eleme akár külön-külön is megvásárolható, de érdemes komplett szett formájában beszerezni az igényeinknek legmegfelelőbbet. A motor teljesítményét alapvetően meghatározza a kapu súlya. Mi egy Came automatát vettünk közelebbről is szemügyre. Az erőátvitelhez a kapuszárnyra - L-profil segítségével - egy fogaslécet kell felcsavaroznunk, vagy felhegesztenünk. A fogasléc készülhet műanyagból vagy acélból; a műanyag csendesebb, az acél strapabíróbb (családi használat szintjén elegendő a műanyag). Ezt a fogaslécet a motor kimenő tengelyén lévő fogaskerék hajtja.
A motorház, amely pl. dübeles vagy metrikus csavaros rögzítéssel erősíthető le a beton alapra, nemcsak a meghajtómotort és az áttétel művet foglalja magába, hanem a vezérlő elektronikát, sőt a végállás kapcsolót is. A különböző szintű vezérlő elektronikák cserélhető panelként kerülnek a motorházba, így megválaszthatjuk a számunkra megfelelő szolgáltatást nyújtó vezérlést. A motorba beépített végálláskapcsoló csak az egyik megoldás (ehhez a fogaslécre kell felszerelnünk az ütközőket), de lehetnek a végállás-kapcsolók külön elemek is, amelyeket a kapuoszlopra kell rögzítenünk. A lerögzített motoron mindig található valamilyen magasságállítási lehetőség, amelynek segítségével a fogaskerék és a fogasléc egymáshoz állítható. Minden motoron található ezen kívül kireteszelő, hogy áramszünet esetén a kapu kézzel nyitható legyen. A Came motornál ez egy speciális kulccsal nyitható ajtócska mögött kapott helyet.
Egy komplett szett - ez a leggazdaságosabb megoldás - tartalmazza mindazokat a kiegészítő elemeket is, amelyek együtt egy teljes kapumozgató rendszert alkotnak. A vezérlő elektronikába be van építve a távirányító vevőegysége, melyhez két távvezérlőt is kapunk, sőt a készlet rendszerint kiegészítő villogólámpát is tartalmaz. Pluszként építhető be kulcsos zár, melynek segítségével, kulccsal is nyitható-zárható a kapu. Minden egyes családtagnak valószínűleg költséges és fölösleges is lenne külön távirányítót adni; ők a hagyományos módon másolható kulccsal vezérelhetik a motoros kaput.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: tolókapu, kapu

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

LED a munkapult felett

A LED szalagok felhasználási lehetősége végtelen. A sok közül egy könnyen kivitelezhető megoldás a konyhapult felé szerelhető helyi világítás meleg fényű LED 5050 SMD szalaggal.


Apróságok a konyhában

A konyhaszekrény tervezésének legnehezebb része, hogy az apróságok és a mindennap használatos eszközök számára is megfelelő helyet alakítsunk ki. Mindezt úgy, hogy minden kéznél legyen, amikor...