A tolókapuknak két alapvető rendszere van; az egyik az ún. úszó vagy lebegő kapu, a másik a hagyományos, kerekeken gördülő megoldás. Még mielőtt valami fizikai képtelenségre gondolnánk, gyorsan elmondjuk, hogy természetesen az első megoldás sem lebeg, csak a kapunyíláson belül nincs semmiféle alátámasztása, megtámasztása. Ezt úgy képzeljük el, hogy a mozgó kapuszárny eleve kb. 30%-kal nagyobb, mint a kapunyílás, és a megvezetés teljes egészében a kerítés mögött, a kapunyíláson kívül történik. Ehhez elvében három támasztó, ill. vezető elemre van szükség. Alul két görgősor egységre
támaszkodik a kapu, felül pedig vezetőgörgők akadályozzák meg a kibillenését. Az úszó rendszerű tolókapunál mindig a támasztó görgősor van a talajra rögzítve.
Utólagos kivitelezésnél legegyszerűbb ezt a görgősort egy lebetonozott alapra, dübeles rögzítéssel lefogatni, új építésnél pedig az a precíz megoldás, hogy a beton alapba acél alaplemezt rögzítenek, amelyre metrikus csavarokkal lehet lefogni a görgősort. A két görgősor távolsága a kapu méretétől függ. Alapszabályként azt fogadhatjuk el, hogy ez a távolság kb. a kapunyílás méretének egyharmada legyen. A görgősoron egy alul felréselt zártszelvény profil fut, ami meglehetős védelmet biztosít a görgők és a csapágyak számára. Ezzel már el is érkeztünk a lebegő kapuk egyik nagy előnyéhez; a védett görgősor nem hajlamos elszennyeződésre, lefagyásra. A kapunyílásban nincs sín, ami nagyobb terhelés alatt deformálódhatna. Viszont viszonylag nagy kapuszárnyat igényel, ennek több helyre van szüksége a kerítés mögött és az alkatrészek is drágábbak, de az elmaradó sínszerelés kompenzálja ezt a többletköltséget.
A kapu fölső megtámasztására két lehetőség van. Ha a kapuszárny kialakítása engedi, akkor a szárny felső zártszelvénye kettős gumigörgő
sor között fut. Ilyen oldaltámasztó görgősorból egyre van szükség. Ez a megoldás viszont nem alkalmazható akkor, ha a kapu vázára, pl. lécrács van erősítve. Ilyenkor szimpla görgőre, vagy görgőkre van szükségünk, amelyre egy U-profilú vezetősín támaszkodik, és amelyet a lécráccsal ellentétes oldalra kell felerősítenünk. Ezt a profilt a gyakorlatban L-acél felhegesztésével - a zártszelvény és az L-profil egymás mellé helyezésével - hozzuk létre.
Nézzük most meg a hagyományosnak mondható, kerekeken gördülő tolókaput. Lényege, hogy ennél a kapunyílás teljes szélességében és a kerítés mögött még ugyanilyen hosszon végigfut a talajra leerősített sín, a támasztó görgők pedig a mozgó alkatrészbe, a kapuszárnyba vannak beépítve. A sín lehet egy közönséges szögacél, amelyre ék profilú görgő
támaszkodhat, vagy ún. Omega-profil, amelyhez kör keresztmetszetű görgő kapcsolódhat. A sín nem állhat túlságosan ki a talajból, mert a járműnek át kell hajtania rajta, ha viszont besüllyesztjük, akkor elég hamar elszennyeződhet, és a görgők akadni fognak.
Ennél a pontnál már sejthetjük a gördülő tolókapuk egyik hátrányát; az elkoszolódásból eredően akadásra hajlamosabbak, mint a lebegő megoldás. Télen a lefagyásra is érzékenyebbek, ami ellen az Omega-profilba behúzott fűtőszállal
lehet védekezni; ez persze költségnövelő. Mindezekkel szemben a gördülő kapu olcsóbb, mint az úszó; részben azért, mert maga a kapuszárny kisebb lehet (akkora, mint a kapunyílás), másrészt a gördülő elemek is lényegesen egyszerűbbek, így magától értetődően áruk is szolidabb.
Egy saját készítésű gördülő tolókapuhoz csak néhány elemet kell készen megvásárolnunk, és egy tervezési segédletet kérnünk, amelyből a méretezés fő adatai kiszámíthatók, a többi egy kis lakatos munkával házilag is elkészíthető. Kell tehát a megfelelő hosszúságú sín, ez lehet az előbb már említett Omega-profilon és szögvason kívül egy olcsóbb félkerek acélprofil (ún. Flor sín) is. A sínek toldása legprecízebben az Omega- profilnál oldható meg, a körszelvénybe dugható toldótüskével. A sín beton alapra dübeles rögzítéssel lefogatható.
Kell ezen kívül még minimum két görgő, amelynek profilja a sín profiljához igazodjon. Ezek számára kivágást kell készítenünk a kapu zártszelvényű keretébe, és abba besüllyesztve csavarral rögzíthetők. Végül most is szükséges a kapuszárny felső megvezetése, amely a lebegő kapukkal azonosan történhet; két gumigörgő között futtatva a felső keretelemet, vagy a felül kialakított U-profilban egy görgőt vezetve. Természetesen kell még vásárolnunk megfelelő zárszerkezetet is. Ilyen például a
nyelves, ún. spanyol zár, amely számára acéllemez házat kell kialakítanunk a mozgó szárnyon, és végütközőre is szükségünk lesz, hogy a kapu a szélső helyzetekben le ne szaladjon a sínről.
Sem zárra, sem végütközőre nem lesz szükségünk viszont akkor, ha van módunk a tolókapunkat motoros távvezérléssel kiegészíteni. A kapumozgató motorok minden eleme akár külön-külön is megvásárolható, de érdemes komplett szett formájában beszerezni az igényeinknek legmegfelelőbbet. A motor teljesítményét alapvetően meghatározza a kapu súlya. Mi egy Came automatát vettünk közelebbről is szemügyre. Az erőátvitelhez a kapuszárnyra - L-profil segítségével - egy fogaslécet kell felcsavaroznunk, vagy felhegesztenünk. A fogasléc készülhet műanyagból vagy acélból; a műanyag csendesebb, az acél strapabíróbb (családi használat szintjén elegendő a műanyag). Ezt a fogaslécet a motor kimenő tengelyén lévő fogaskerék hajtja.
A motorház, amely pl. dübeles vagy metrikus csavaros rögzítéssel erősíthető le a beton alapra, nemcsak a meghajtómotort és az áttétel művet foglalja magába, hanem a vezérlő elektronikát, sőt a végállás kapcsolót is. A különböző szintű vezérlő elektronikák cserélhető panelként kerülnek a motorházba, így megválaszthatjuk a számunkra megfelelő szolgáltatást nyújtó vezérlést. A motorba beépített végálláskapcsoló
csak az egyik megoldás (ehhez a fogaslécre kell felszerelnünk az ütközőket), de lehetnek a végállás-kapcsolók külön elemek is, amelyeket a kapuoszlopra kell rögzítenünk. A lerögzített motoron mindig található valamilyen magasságállítási lehetőség, amelynek segítségével a fogaskerék és a fogasléc egymáshoz állítható. Minden motoron található ezen kívül kireteszelő, hogy áramszünet esetén a kapu kézzel nyitható legyen. A Came motornál ez egy speciális kulccsal nyitható ajtócska mögött kapott helyet.
Egy komplett szett - ez a leggazdaságosabb megoldás - tartalmazza mindazokat a kiegészítő elemeket is, amelyek együtt egy teljes kapumozgató rendszert alkotnak. A vezérlő elektronikába be van építve a távirányító vevőegysége, melyhez két távvezérlőt is kapunk, sőt a készlet rendszerint kiegészítő villogólámpát is tartalmaz. Pluszként építhető be kulcsos zár, melynek segítségével, kulccsal is nyitható-zárható a kapu. Minden egyes családtagnak valószínűleg költséges és fölösleges is lenne külön távirányítót adni; ők a hagyományos módon másolható kulccsal vezérelhetik a motoros kaput.
Tolókapuk
Kaputechnikával foglalkozó sorozatunkban legutóbb a garázskapukkal foglalkoztunk, most pedig - kissé az évszakhoz is alkalmazkodva - kijjebb megyünk a kertbe, és a kertkapu megoldásokat járjuk körbe. Miután ez a téma is önmagában túlságosan nagy, különválasztottuk a két elvi megoldást, a tolókapukat, és a szárnyaskapukat. Szárnyaskapukkal múlt évi decemberi számunkban foglalkoztunk, a mostaniban pedig a tolókapukat ismertetjük részletesen. Segítségül ezúttal is az egyik legnagyobb hazai kaputechnikai cég, a Kling Kft. szakemberének, Petrányi Istvánnak a segítségét kértük.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.
Redőnyrácsok
Üzlet portálok, kirakatok, garázsok és egyéb hasonló jellegű épületrészek időszakos lezárására és egyben behatolás elleni védelmére számos bevált kaputechnikai megoldás létezik. Vannak azonban...
Konyhafelújítás, konyhakorszerűsítés
Egy lakás komplex felújításának egyik legfőbb összetevője a konyha megújítása, korszerűsítése. Sajnos ez a költségekben is megmutatkozik. Egyszínvonalas konyha megvalósításának kiadása bizony...