Kéziszerszámos sublót

A "hithű" barkácsolók szerszámaikat nemcsak használják, de gondjukat is viselik. Ez pedig azzal is együtt jár, hogy tárolásukra ugyancsak gondot fordítanak. Némelyeknek megadatik, hogy kis műhelyt teremtsenek maguknak, másoknak pedig meg kell elégedniük a lakás valamely kihasználatlan zugával, ahol a szükséges, egyre gyarapodó szerszámokat tárolják, szekrény aljában, ládában a lehetőségek szerint. A szerszámokat azonban elegánsabb, kimondottan bútorigényességű sublótban is tárolhatjuk.

Igaz, az ilyen komódot nem lehet egy hétvégén elkészíteni, de még egy kis konyhában is megvalósítható, feltéve, ha megvannak a hozzávaló anyagok, szerszámok, és a szomszédok türelmét nem tesszük próbára a késő esti órákba nyúló munkával. S bár a bemutatott mintadarab jól felszerszámozott műhelyben készült, szerényebb körülmények között, kéziszerszámokkal is "megalkotható", ha igénybe vesszük a lapszabászatok szolgáltatásait.
Anyagait tekintve választhatunk a vörösfenyő lécek, deszkák, a laminált-, vagy furnérozott bútorlapok, vagy más, gyalult keményfa félkész termékek közül. Széles fa-, vagy műanyag élfóliákkal ugyanis a vaskos káva anyagok felülete is "nemesíthető", így már nem üt el a többi anyagtól. Ez természetesen plusz munkát igényel, de kényszermegoldásként érdemes ezt a lehetőséget is számba vennünk. Anyagjegyzékünk az alternatív megoldások méreteltéréseit azonban nem tartalmazza, azokat ki-ki maga határozza meg a felhasználni kívánt anyagok ismeretében.
A munkát a sublót korpuszának az elkészítésével kezdjük el. Először a sarokoszlopokat daraboljuk pontos méretűre, majd mind a négy darabba marjunk 10 mm széles, 19 mm hosszú és 17 mm mély fészkeket a felső és alsó összekötők részére. Ha e műveletekhez felsőmarót használunk, akkor a csapfészkek végét vésővel munkáljuk sarkosra. Ez nem feltétlenül szükséges, ha a beleillő csapok élét majd lekerekítve alakítjuk ki. A négy sarokoszlopba ezt követően marjunk hosszú hornyot a betéttáblák és az osztólécek számára. A hornyok 10-12 mm szélesek és 9-10 mm mélyek legyenek. Vigyázzunk, a hornyok a már kimart csapfészkekhez igazodjanak. A sarokoszlopokba még egy hosszanti hornyot kell marnunk a béléstábla részére, amelynek mélysége és szélessége 10 mm legyen.
Következő lépésben az alsó-felső összekötőlécek csapjait alakítsuk ki. Ezt befűrészeléssel, és a felesleges anyagrészek levésésével, esetleg felsőmaróval, vagy kettős, a merőleges fűrésztárcsa mellé ferdén felfogott, ún. lengőtárcsával is kialakíthatjuk. Szabjuk le 10 mm-es rétegeltlemezből a betéttáblákat, de ezek 5-6 mm-es, egymásra ragasztott elemek is lehetnek. Az osztóléceket is daraboljuk méretre. E darabok csapjai 10-12 mm vastagok, 19 mm hosszúak és ugyanilyen szélesek legyenek. A betéttáblákat közrefogó hornyaikat 9 mm mélyre és a táblák vastagságához igazodó szélességűre marjuk ki. E hornyok a lécek közepén fussanak végig.
A kávaszerkezet összeállítása előtt még az alsó keretlécek és összekötők alsó élét lyukfűrésszel vágjuk enyhén íveltre, majd minden alkatrész felületét csiszoljunk simára. A sublót korpuszának összeállítását ellenőrzés gyanánt "szárazon" azaz ragasztó nélkül állítsuk össze. Előbb az alsó keretelemekbe üssük be az osztóléceket és az oldaltáblákat, majd a többi alkatrészt is illesszük a helyére. Lehetőleg minden darab szorosan illeszkedjen a többihez, de ne túlságosan, mert a ragasztónak is kell hely. A kisebb igazításokat most még könnyűszerrel elvégezhetjük, és ha már a sublót korpusza szilárdan áll, a két oldalsó betétlemezt és a fiókvezető léceket is a helyére csavarozhatjuk.
Következhet a fiókok kialakítása. Ezek mindegyik oldalsó darabja rejtett fecskefark-csapozással kapcsolódik egymáshoz, hogy ideálisan tartós és szilárd legyen az összes sarokkötés. Kialakítása nem könnyű feladat, ám ha van fogazó feltétünk, akkor ezzel gyerekjáték a sarokkötések kialakítása. Rajzunk alapján előbb az oldallapok fogazását készítsük el. Az előrajzolást fémlemezből kivágott sablonnal könnyíthetjük meg. A felesleges anyagrészeket előbb illesztőfűrésszel vágjuk be, majd vésővel metsszük le a felesleges anyagot. A fogak közötti rések oldalát ráspollyal igazítsuk ki, majd a fiókok elő- és hátlapjait vegyük kezelésbe. Bütüjükre párhuzamjelölővel karcoljuk fel a fogazás alsó vonalát, majd e vonalra illesztve a már fogazott oldallapokat, éles kés hegyével a kivésendő fészkek helyét. A kivésendő csapfészkeket a lapjuk felől fűrészeljük be ferdén, de csak a bütün bejelölt vonalig. A befűrészeléseket követően asztallapra szorítva előbb a rejtett fészkek alját, majd a mélyüket is fokozatosan véssük ki. Minden egyes darabot illesszünk egymásba, és számozzunk is össze, nehogy később összecserélésük miatt felesleges pontosításokra kényszerüljünk.
A fiókkávák összeállítása után a fenéklapokat befogó hornyokat mélyítsük a darabokba. Ezek egységesen 5 mm-re legyenek a lapok alsó élétől, és 5x5 mm-es méretűek legyenek. A hornyokat fűrésztárcsával könnyű kialakítani, feltéve, hogy a tárcsa 5 mm széles rést vág az anyagba. Erről ajánlatos a vágás előtt meggyőződnünk. Ha a rést szélesíteni kell, akkor két vágással kell a hornyot kialakítanunk. Ilyen esetekben a kézi fűrészgépek talpát ajánlatos két oldalról lécekkel megvezetni, mert a gép hajlamos oldalra kitérni. A fiókkávákat - az előlapok kivételével - állítsuk össze, a fenéklapokat illesszük a hornyaikba, majd üssük helyére az előlapjaikat. A fiókvezető hornyok kimarásához használjunk vezetőlécet.
Ezután már csak a sublót tetejét kell kiszabnunk, éleit pedig lekerekítenünk. Felszereléséhez a sublótkáva felső léceibe fúrjunk átmenő lyukakat a felfogó facsavarok számára. Ezek helye a belső élektől 15 mm-re legyen. A fedőlapot illesszük a helyére, majd a káva lyukait jelöljük át a lap aljára. A facsavarok részére készítsünk előfuratokat, majd csavarozzuk helyére a sublót tetejét. Ne feledkezzünk meg még a vésőkészlet helyezőfészkes tartólécéről sem. A fészkeket nyelük karcsú nyakmérete alapján válasszuk meg. Központfúróval egy szélesebb deszkadarabba fúrjuk ki a kellő számú lyukat, majd a középvonalukban vágjuk le a helyezőlécet. Ha nem védjük a vésők élét műanyagcsővel, akkor egy másik lécnek ütköztetve óvjuk az élüket kicsorbulás ellen. A helyezőléceket a fiók alja felől behajtott facsavarokkal rögzítsük a helyükre.
A szerszámtartót ezt követően már csak felületkezelnünk kell, ehhez szedjük darabjaira a sublótot. Még egyszer csiszoljuk át minden darabját műanyag csiszolószivaccsal, majd lazúrozzuk, vagy többször vékonyan vonjuk át színtelenlakkal. A bevonat száradása után a ragasztási felületeket csiszoljuk meg, és újból állítsuk össze a szerszámos sublótot. A darabok merőlegességét azonban mindenkor ellenőrizzük, és esetenként hevederes-, vagy csavaros szorítókkal biztosítsuk elmozdulás ellen. A kész bútordarab fiókjainak alját ajánlatos textíliával kibélelni. E célra megfelel a laminált padlók alátétfóliája is, legfeljebb nem olyan elegáns, mint a zöld filc, nemezbélés.
A kész sublót alá azonban célszerű egy hasonló szerkezetű és alapterületű alsó szekrényt készítenünk, ahol a szerszámgépeinket, és azok tartozékait tarthatjuk. Ez kétszárnyú ajtóval ellátott darab legyen, amelynek polcain bőségesen elférnek az elektromos gépeink. Így mindent egy helyen, mégpedig igényes küllemű komódban tárolhatunk, amit akár a szobában is elhelyezhetünk.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: kéziszerszám, sublót

A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-1676/Keziszerszamos_sublot