Izzó-kaspó

Tőlünk egy kicsit nyugatra mintha kreatívabbak lennének az emberek, merészen belevágnak meghökkentő ötletekbe is. Ki gondolna pl. arra, hogy tartalék izzólámpáit egy üveg vázába rakva tárolja. Mindenesetre bizarr látvány a szekrény polcán díszelgő izzókörte halmaz, amely ráadásul még este fényt is ad. Ilyenkor derül ugyanis ki, hogy valójában hangulatlámpának készült, csak eme funkcióját nappal cselesen álcázza. E bizarr lámpát eredetileg egy hengeres üveg akvárium, kétszer három, sorbakapcsolt foglalatú, 25 W-os, kisburás izzólámpa és még számos hasonló társa adja.

A fényesre polírozott sárgaréz foglalatok talmi csillogása fokozza e szokatlan lámpakonstrukció hatását, amelyet szinte gyerekjáték elkészítenie annak, aki ilyen hangulatlámpára áhítozik.
Először is az üvegtárolót szerezzük be. E célra megfelel egy legalább arasznyi átmérőjű, jó magas, vastag falú üvegváza, vagy rosszabb esetben egy nagyobb befőttes üveg is, ha nem túl egyenetlen a falvastagsága. Ennek felső részét deszka kalodában megforgatva, üvegvágóval bekarcolva távolíthatjuk el, a vágott rész felületét pedig fúrógépbe fogott csiszolókoronggal munkálhatjuk simára és finoman lekerekített szélűvé. Az üvegedény aljába még egy lyukat is kell fúrnunk, amin keresztül majd az edény belsejébe vezethetjük az elektromos vezetéket. A lyuk helyére ragasszunk ragasztószalag darabot. A lyukat speciális üveg- (1), vagy keményfémlapkás fúróval, esetleg gyémántszemcsés csapcsiszolóval alakítsuk ki. Fúrás közben a szerszámot vízzel hűtsük (2), és 900-1200 körüli fordulatot használjunk.
A lyuk elkészülte után a világításhoz szükséges foglalatokat készítsük elő a bekötéshez. E célra lehetőleg sárgarézből készülteket válasszunk, mert ezek jól mutatatnak, de megfelelnek a porcelán, vagy a fehér műanyag foglalatok is. Mivel bekapcsolt állapotukban az izzólámpák jelentősen felhevülnek, ezt ajánlatos elkerülnünk. Ezért három-három foglalatot kössünk sorba, majd ezeket az üvegedény alsó furatán áthúzott kéteres tömlőkábelre, sorozatkapoccsal csatlakoztassuk. Ha fém foglalatokat használunk, akkor mindegyik foglalatot lássuk el védőföldeléssel is (3), és védőeres tápkábelt használjunk a bekötéséhez.
Ne feledjük, fő a biztonság! Használhatunk normál, illetve ún. minyon foglalatot is. Ez utóbbit a tartalék izzólámpák közé könynyebb elrejteni. A fém foglalatokat fémtisztítóval polírozzuk fényesre, és ezt tegyük majd az összes izzólámpa menetes részével is. Csillogásuk ugyanis emeli a lámpa "dísztárgy" jellegét. Az izzók 25 W-osak és opálburásak legyenek. Elrendezésük olyan, mint egy kirakós játék, az üvegedény közepe felé nézzenek a foglalatok (4), és ezeket lehetőleg köréjük rakott izzókkal igyekezzünk elrejteni. A hatást bekacsolt állapotban is vizsgáljuk meg. A világító izzók mindenféleképpen az üvegpalást mellé kerüljenek, mert fényük igencsak bágyadt lesz, és ezt az eléjük kerülő pótizzók tovább gyengítik. A jól elrendezett "izzókaspó" kábelére csatlakoztassunk egy billenőkapcsolót, a bizarr lámpát pedig helyezzük polcra vagy szobánk egy sötét zugába, amelyet szerény fényével esténként hangulatosabbá tesz majd.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: izzó, kaspó