Bútoraink díszei

A szokatlan alakú fogantyúk adnak a bútorunknak egyéni jelleget. A szerepük tehát meghatározó. A jól megválasztott fogantyúkkal akár még a darabonként vásárolt berendezési tárgyainkat is egységesebb összhatásúvá tehetjük. Sőt, még a régebbi és megkímélt állapotú bútorok fogantyúinak újakra cserélése is nagyon előnyös, mondhatni megújító hatású lehet.A fogantyúknak természetesen első sorban tartósnak kell lenniük. Ez főként az alapanyagukat érintő kritérium. A felerősítésükhöz egy-két csavar szükséges, amelyet a frontfelület belső oldala felöl kell a fogantyúkba hajtani. Megszorításuk fontos, mert a gyakori használat közben a kissé lötyögő darabok károsíthatják a fiók, vagy szekrényajtó felületét a fogantyúk talpa körül. Ez főként a gomb alakú fogantyúkra vonatkozik, amelyeket használat közben könnyű kilazítani. A laza talprészük hamar kikoptatja a laminált-, a tömörfa és az egyéb bevonatú felületeket is.
Az olcsó, műanyagból készült fogantyúk menetes részét könnyű berepeszteni, és a fémbevonatuk is hamar megkophat. A különféle fémből készültek tartósak és masszívak is. Mivel a frontlapok vastagsága eltérő, a felfogó csavarok hosszát nem árt ellenőrizni, és ha szükséges, a felesleget minden darabnál köszörüljük vagy vágjuk le. A csavar menetének a végét pedig ferdén reszeljük le. A fogantyúk lyukainak méretét a csavarhoz igazodva, annál 0,5 tizeddel nagyobbra készítsük el.
A hosszú fogantyúk két felfogó furatát több darab esetén sablon segítségével célszerű kifúrni. Azonos méretű előlapok esetén a lyukak magasságát és középre helyezését is e sablon segítségével végezzük el. Ha régi bútordarabjainkon cseréljük le a fogantyúkat, akkor nagyon fontos, hogy a régi lyukakat használjuk, illetve az új darabok végzáróihoz szükséges lyukak közel azonos távolságra legyenek egymástól, és a régi lyuk felszerelés után ne látszódjon.
A fogantyúk ideális helyét előre célszerű meghatározni. A kisebb fiókoknál a gombot az előlapok átlóinak a metszéspontjába ideális elhelyezni, míg a szélesebbeknél a frontlap hosszanti felezővonalára szokás felszerelni. A méretesebb szélességű fiókoknál többnyire egy hosszú fogantyú az ideális, amelyet azonban akár a frontlap magasságának felső harmadán is elhelyezhetünk. Ezeket általában konyhabútorokon, vagy vízszintes elrendezésű komódokon szokás így alkalmazni.
Széles fiókokon két kisebb fogantyút, vagy gombot csak ritka esetben ajánlatos alkalmazni, mert a kihúzásukhoz így mind a két kezünkre szükség van, ami nem mindig lehetséges. Az egykezes nyitáskor azonban a fiók - különösen a nehéz tartalmúak - szerkezete féloldalasan terhelt, és ez még a görgős megvezetésűeknek sem kedvező. Ezt lehetőleg kerüljük középre helyezett és hosszú fogantyúval. A lényeg az, hogy nyitáskor a fogantyút jól meg tudjuk fogni, megfogását ne akadályozza semmi, és a húzóerő egyenes irányba hasson.
A szekrényajtóknál a könnyen mozgó kívetőpántok miatt a nyitáshoz viszonylag kis erő kell, és a rugós előfeszítésnek köszönhetően a becsukásuk is alig igényel erőt. Ezért általában a fogantyút a leginkább kézre eső magasságba célszerű elhelyezni. Alsó szekrényajtókon a felső sarok közelében, nagyobb ajtókon középre, esetleg felülre, a magasan levő felső ajtókon pedig alul, vagy középen ideális a helyüket kijelölni. A fogantyú ez esetben is lehet gomb, de kövesse a többi ajtó fogantyúinak az elrendezését. Az áthidalt fogantyúk a legtöbb esetben függőlegesen állnak, kényelmes megfogásukat pedig ebben a helyzetükben se akadályozza kiálló bútorrész, párkány vagy egyéb bútorelem.
A fentiek figyelembevételével kell tehát kiválasztani a megfelelő méretű, anyagú és formájú fogantyúkat. Ha áthidalós fogantyúk mellett gombokat is alkalmazunk, akkor olyan típust válasszunk, amelynek mindkét eleme azonos stílusjegyekkel kialakított. Az anyagukat illetően a bútor jellegéhez igazodjunk.
Az aluminiumból készültek matt felületei inkább az egyszerűbb, lapra szerelt, fautánzatú és színes laminált bútordarabokon mutatnak jól. Közöttük számos típus akár a 890 mm-t is eléri, ami pl. keskeny és könnyen kihúzható konyhaszekrény elemeken, széles fiókokon jól kihasználható és jól is mutat. A fából készült fogantyúk is nagyon kedveltek, bár ezeket inkább rusztikus jellegű tömörfa bútordarabokhoz célszerű választani. Anyaguknál fogva elég sérülékenyek, ezért inkább csak fenyőbútorokon célszerű a hosszú, áthidalt fogantyúk felszerelése.
Elegánsabbak a fém és a fa kombinációjú fogantyúk, amelyeknél a gombok talpa fényes és antikolt, vagy feketített fémből készült. Kimondottan antik hatásúak a különféle bronz, réz, továbbá a bronz és porcelán kombinációjú típusok. Mint említettük a választék meghökkentően változatos és aki extravagáns fogantyúkra vágyik, az is talál a kedvére valót. A kiválasztásnál gondoljunk a fogantyúk tisztíthatóságára is, mert amit gyakran használunk, az gyorsan el is szennyeződik, és csak akkor maradnak kellően újszerű állapotban, ha a felületüket rendszeresen tisztára töröljük. A fényes fém felületeken a foltosodás sokkal szembetűnőbb, mint a matt, vagy antikolt felületeken. A klasszikusan míves, vésett jellegű fogantyúkat is kellő kímélettel kell tisztítani, és akkor hosszú ideig megőrzik szépségüket.