Házi vízellátórendszerek

A házi vízellátó automaták kapcsán valószínűleg majdnem mindenkinek azok a kompakt "törpe vízművek" jutnak eszébe, amelyek egy 20-25 literes tartályból, és a tartályra épített szivattyúból, vezérlésből állnak (1). Nyári számunkban jó néhány ilyet bemutattunk az AL-KO választékából, ám ugyanott látható volt két újfajta házi vízellátó is, amelyek felépítésükben alapvetően eltérnek az előbbiektől. Miután külsejükben is inkább egy háztartási porszívóra emlékeztetnek, a tapasztalat szerint ezek mellett elmennek a téma iránt érdeklődők, és bizony inkább megveszik a régebbi, korszerűtlenebb változatot. Nézzük miért is tesszük ezt a - valószínűleg sokak ellenállását kiváltó - kijelentést.
Mint mondtuk a GPI típusjelű vízellátó automaták (2) felépítése - és így működési elve - alapvetően eltér a tartályos megoldásoktól. Az utóbbi tartályát belül egy membrán osztja két részre. Az egyik a víztér, a másik az összesűrített levegő tere, amelyben a nyomáskapcsoló két szélsőérték között kapcsolgatja a szivattyút ki, illetve be. Ennek a megoldásnak két gyenge pontja is van: az egyik maga a membrán, ami bizony érzékeny és nem túlságosan időtálló szerkezet, 3-4 év után már gyakran cserére szorul. Ez költséges és nehézkes is. Némi hátrány magából a működési elvből is származik. A tartályban lévő nyomáskapcsoló mondjuk 2,5 bar nyomáson bekapcsol, 3,5 báron kikapcsol. A rendszer nyomása állandóan e két szélső érték között ingadozik; a csapból hol erősen, hol gyengén folyik a víz, és a háztartási készülékek is sokszor rosszul viselik a váltakozó nyomásértékeket.
A GPI vízellátó automatáknak nincs tartálya (abban nincs elhasználódó membrán sem), és a víz nyomása közel állandó (3). A szivattyú automatikus kapcsolása igen szellemesen van megoldva. A szivattyúba épített visszacsapó szelep (4) miatt maga a vízhálózat nyomás alatt marad. Abban a pillanatban, hogy a rendszerben bárhol kinyitnak egy csapot, a legkisebb nyomásesésre a nyomásérzékelő (5) - egy mikrokapcsolón keresztül - indítja a szivattyút. Van azonban még egy apró szerkezet, ami ugyanezt a hatást váltja ki. Egy folyadékáramlás mérő (6) - hasonlókat a benzinkutak átfolyásmérőjében láthatunk - ugyancsak azonnal kapcsol, amint a folyadékoszlop megmozdulását érzékeli. Mindez annyira gyors, hogy a csap kinyitásakor nem is lehet érezni a nyomásváltozást.
A konstruktőrök gondoltak arra is, hogy egy tömítetlen vagy rosszul elzárt csepegő vízcsap miatt a szivattyú ne kapcsolgasson be feleslegesen. Az automatika ugyanis azt is érzékeli, hogy a bekapcsolás után nem történt tényleges vízelvétel, és ha többször megismétlődik, akkor hibajelzést adva lekapcsolja a rendszert. Viszzakapcsolására a "reset" gomb szolgál. Az átfolyásmérőt - ha már van alapon - arra is használják, hogy a szállított folyadék mennyiségét mérhessük vele. Kijelzőként a szivattyúház burkolatán lévő, világító LED sor szolgál (7). Az átfolyásmérőnek még egy járulékos, de rendkívül fontos haszna van. Ha a szivattyú bármilyen okból víz nélkül marad, a nyomásérzékelő kapcsolna ugyan, az átfolyásmérő viszont nem érzékel folyadékot, és azonnal letiltja a szivattyút, megakadályozva a szárazon futást, a szivattyú tönkremenetelét. A tartályos vízellátó automatáknál ehhez bizony egy külön biztosító egységet (Hydrocontrolt) kell felszerelnünk, ami nem is nagyon olcsó (8). E nélkül viszont a vízellátó rendszert nem lehet magára hagyni.
Akit még eddig nem tudtunk meggyőzni, annak most bevetjük a GPI vízellátók legnagyobb előnyét, a rendkívül csendes üzemelést. Magyarázata ugyancsak a felépítésben keresendő. Általában a szivattyúk - így a tartályos vízellátó automaták szivattyúja is - jól elkülöníthető motor, ahhoz kapcsolódó ventillátoros léghűtés, és a vízáramlást biztosító szivattyú egységre osztható. Bármilyen jó is a csapágyazás, kiegyensúlyozott a forgórész, azért ennek van zaja.
Az előbbiektől eltérően a GPI vízellátók szivattyúja inkább a központi fűtések keringető szivattyújára, vagy a merülő szivattyúra emlékeztet; ugyanis maga a motor és a szivattyú egység is egy hermetikusan zárt rendszerben, a vízben fut (9). Ez biztosítja a hűtését is, így nincs hűtőventillátor sem, és egy fantasztikusan jó zajszigetelést, amely által a működő gép csak halk sustorgásszerű hangot ad. Bátran be lehet tehát hozni a lakásba, beépíteni a konyhaszekrénybe (ahol 10. képünkön még egy tartályos vízellátó automata látszik), biztosan nem fogja zavarni még a család éjszakai pihenését sem.
Az AL-KO GPI házi vízellátó automatáknak két - különböző teljesítményű változata van. A GPI 900/3 típusjelű elektromos teljesítménye 900 W, maximális szállító magassága 36 m, ami a csonkon mérve 3,6 bar nyomást jelenthet, és óránként 4500 l víz szállítására képes. A nagyobb testvér, a GPI 1100/4 teljesítménye is a típusszámból olvasható ki, ennek emelőmagassága 45 m. A maximális folyadékszállítása azonos az előbbivel, ugyanígy a legnagyobb szívómélysége is (7,5 m). Mindkét gép szinte teljesen műanyagból épül fel, így nincs is bennük korrózióra hajlamos rész. Ez egy vízzel dolgozó berendezésnél ugyancsak fontos.
Végül néhány szó arról, hogy milyen felhasználásra ajánljuk a fenti házi vízellátó automatákat. Alapvetően szinte nélkülözhetetlen ott, ahol villanyáram van, egy megfelelő vízminőségű, 7,5 m-nél nem mélyebb kút is van, de vezetékes vízhálózat nincs. Egy ilyen készülék egy családi ház teljes vízigényét képes kiszolgálni, a mosógéptől a villanybojlerig a vizes berendezéseket ellátni, és mindezt teljesen automatikusan.
Ha a kút vízszintje túlságosan mélyen van, akkor két lehetőségünk van. Egy-két métert "csalhatunk" azzal, hogy a szivattyút aknában, a felszín alatt helyezzük el, bár a párás, nedves környezet miatt ez nem mindig szerencsés, és hát az egy-két méternél sokszor jóval többre van szükségünk. Ez utóbbi esetben a csak kétlépcsős megoldás marad. A kútba megfelelő emelőmagasságú búvárszivattyút (merülőszivattyút) engedünk le, amely a vizet egy felszíni tartályba nyomja fel. Ez a tartály nincs nyomás alatt, és a benne elhelyezett úszókapcsolóval kell vezérelnünk a merülőszivattyút. A házi vízellátó automata erről a tartályról működik, és látja el a vízvezetékrendszert.
A házi vízműnek hasznát vehetjük ott is, ahol ivóvízként rendelkezésre áll a vezetékes víz, de ez drága, és pl. öntözéshez felesleges is ivóvizet használnunk. Házi vízellátó rendszerünk itt a kerti csapokat láthatja el, amelyről akár automata öntözők is üzemeltethetők. Vízbázisként nemcsak kút, hanem valamilyen felszíni víz, vagy csapadékvíz ciszterna is szolgálhat. Külföldi szakfolyóiratokban gyakran látunk olyan megoldásokat is, ahol a nem ivóvíz igényű helyekre a házon belül is elvezetik a saját vízmű csatlakozását. Tipikusan ilyen például a WC öblítőtartálya, amely sokszor alaposan hozzájárul a vízfogyasztáshoz.