Tenyérarália

A közismert tenyéraráliát (Schefflera elegantissima) korábban több más néven - Dizygotheca elegantissima, Aralia elegantissima - is számon tartották. Bár korántsem annyira edzett, ellenálló, illetve tűrőképes, mint hasonló nevű szobanövény rokonai, kecses lombozatával kétségtelenül a legelegánsabb. A déltengeri szigetek szülötte; Új-Kaledónia, Polinézia a hazája, ahol örökzöld cserje, vagy kis fa formában található meg.

A hazájában megszokott formájának megfelelően karcsú, magasba nyúló egyetlen törzsből áll. Emiatt általában karózni szükséges. Idővel a két-, vagy akár háromméteres magasságot is elérheti, virágozni viszont lakásban nem szokott. Levelei keskenyek, hosszúak, és úgy helyezkednek el, mint a kézen az ujjak. Fiatal korban még finom vonalúak és bronzosan vörösesbarnák, később durvábbak és sötét olivazöldek, majdhogy nem fekete színűek, szélesebbek lesznek.
Egész éven át világos, de nem közvetlenül napsütéses helyet, 20 °C körüli hőmérsékletet, de télen is legalább 16 °C-os meleget kíván. Szereti a párás környezetet. Minden öntözéskor érdemes alaposan átitatni a földjét, viszont az újabb öntözésig hagyhatjuk szinte teljesen kiszáradni. A teljes kiszáradást azért ajánlatos elkerülni, de a túl sok vizet, pláne a vízben állást még inkább. Legmegfelelőbb, ha ősztől fokozatosan csökkentjük az öntözését, és télen csak nagyon mérsékelt mennyiségű, langyos, lágy vizet kap.
Ha nincs módunk megfelelő páratartalmú virágablakban vagy szobai üvegházban tartani, akkor környezetének páratartalmát nedves szivaccsal, rostos tőzeggel, vagy a lombozat langyos vízzel történő permetezésével is növelhetjük. Táplálásához májustól augusztusig egy-két hetente kis töménységű, híg tápoldatot kaphat. Lombtrágyázása csak alkalmilag indokolt. Fiatal korban minden tavasszal át kell ültetni, később két-háromévente elegendő. Később már csak felszíni talajcsere szükséges, melyhez Florasca A, majd C típusföldet, vagy hasonló, tőzeges alapú földet használjunk.
Érdemes rendszeresen metszeni, vagyis a hajtáscsúcsát visszavágni, mert ezáltal nem csak a felmagasodása korlátozható, lassítható, hanem az elágazódásoknak köszönhetően széles, bokros formát ölthet. Akkor is visszavágható, ha nagyon felkopaszodik, bár ettől jellegzetes termete megváltozhat.
Leggyakoribb károsítói a viaszos pajzstetvek és a takácsatkák, melyek leginkább a téli, túl száraz és fényszegény körülmények között jelentkezhetnek. A nagyon hideg és kemény öntözővíztől a levelek foltosodhatnak. Részleges, vagy akár teljes levélhullást idézhet elő a huzat is, akárcsak a túl sok nedvesség és a nagyon hűvös környezet. Alacsony hőmérsékleten, túl szárazon tartva a levélcsúcsok leszáradhatnak.
Áttört csipkét idéző pazar szépségű lombozata leginkább valamilyen fehér háttér, pl. fehér fal előtt érvényesül, de jól mutat elütő levélzetű, nagyobb lombú növények társaságában is. Több fiatal példány egybeültetésével - közös tartóban - tovább növelhetjük díszítő hatását, de önálló, szoliter elrendezésben is látványos. Egzotikus, kecses formáját jól kiemeli egy megfelelően elhelyezett pontfény-sugárzós megvilágítás. Szaporítása elvileg melegben, friss mag vetésével, vagy dugványozással is lehetséges, de lakáskörülmények között ez ritkán eredményes.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: tenyérarália, arália

A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-1751/Tenyeraralia