Lécrögzítés lambériázáshoz

Részletes információt talál a www.fischerhungary.hu oldalonA lambériázást most egy kicsit tágabb értelemben kezeljük. Ide vesszük a fal mindenféle burkolását, akár a hagyományos lambéria léccel, akár valamilyen falburkoló táblával, közönséges rétegelt-, vagy pozdorja lappal történik. A közös ugyanis mindegyikben az, hogy a burkolatot nem közvetlenül rögzítjük az alaphoz, hanem párnafát használunk. Ez részben megkönnyíti a burkolat felerősítését, másrészt egy hátsó kiszellőzést, esetleg hő- és hangszigetelés elhelyezési lehetőséget biztosít a burkolat mögött. Néha még az is szükséges, hogy a párnafa se közvetlenül feküdjön fel a falon, hogy a szigetelőanyag vastagsága nagyobb lehessen, vagy szerelvényeket lehessen elvezetni a burkolat alatt. A lécalap felerősítésére néhány profi megoldást mutatunk be.

A legkézenfekvőbbnek a hagyományos dübel alkalmazása tűnik. Először átfúrjuk a párnafa lécet a csavar szárátmérőjénél néhány tizeddel nagyobb átmérőben (természetesen az összes rögzítési ponton), azután a lécet a falra helyezve átjelöljük a furatokat, sőt kissé meg is kezdjük, hogy a fúrás elején el ne tolódjanak. Folytatásként elemeljük a párnafát, kicseréljük a csigafúrót a falnak megfelelően, de mindenképen a dübel átmérőjéhez igazodó méretűre. Elkészítjük a furatokat, behelyezzük a tipliket, majd a lécet felfektetve a csavarokkal nekihúzatjuk a falnak (1).
Nem is olyan egyszerű, de szerencsére ennél sokkal praktikusabb lehetőségek között is válogathatunk. Kezdjük azzal, hogy ha a hagyományos S dübel helyett pl. S-R rögzítődübelt választunk (2), akkor nincs szükségünk a kétlépcsős fúrásra, hanem a falra helyezett lécet és a falat ugyanabban az átmérőben, egyszerre fúrhatjuk át. Ezután a dübelt azonnal a helyére tolhatjuk, és a behajtott csavarral rögzíthetjük (3). Rögtön megjelenik egy járulékos előny is; a párnafát - a szilárd rögzítéshez - nem kell nekihúzatni a falnak, így pl. az alá helyezett szigetelést nem nyomja össze (4).
Ha gyorsítani kívánunk a szerelésen, akkor az előbbi helyett alkalmazhatunk beütődübelt (5) is. A fúrás ennél sem különböző, egy lépésben elvégezhető, de a behelyezett nylondübelbe nem szükséges behajtani a rögzítőcsavart, elég egyszerűen bekalapálni (6). Igen gyors megoldás, és a visszaszerelés lehetősége is megmarad, hiszen a beütőszegnek csavarmenete és kereszthornyos feje van, így szükség esetén kihajtható.
Az S dübelekre jellemző hagyományos fejkialakítású lécrögzítők mellett használhatunk univerzális dübelt is (7). Az érdekes lamellás szerkezet sokkal érzéketlenebb arra, hogy milyen falszerkezetre kívánunk rögzíteni. Ha a lamellák üreget találnak, akkor szétnyílnak benne, ha porózus, vagy viszonylag puha anyagot, akkor belenyomódnak, a kemény (pl. beton) furatfalnak pedig nekiszorulnak (8). A fúrás és a szerelés egyebekben az SR dübelekhez hasonló, egy lépésben történik, a dübel terpesztésére pedig behajtandó csavar szolgál.
Szükségünk lehet arra is (pl. szigetelőanyag elhelyezésekor), hogy a párnafát egy-két cm-rel elemeljük a faltól, sőt burkolótábla rögzítésénél esetleg el is hagyjuk azt. Ilyen célokra találták ki a távtartódübelt (9). Ez a következőképen működik (10): először is elkészítjük a furatokat, amelyek pontos kiosztásához vagy fúrósablont használjunk, vagy sablonként magát a burkolótáblát. A fúrás ebben az esetben is történhet egy lépésben, és a dübel névleges átmérőjében. Szükség esetén lehet süllyesztéket is kialakítani a dübel pereme számára. Ezután vegyük elő a távtartódübeleket és toljuk be őket a burkolat furataiba, majd a belső oldal felől hajtsuk fel a műanyag anyákat a dübel menetes szárrészére, és kézzel húzzuk meg azokat. Tegyük a helyére a burkolótáblát, és a dübeleket minimálisan annyira toljuk a furatokba, hogy a terpesztő zónájuk teljesen a falba kerüljön. A burkolat síkját azonban most kell beállítanunk, hiszen most még a dübelek mozgathatók a furatokban. Ha minden a helyére került, akkor behajthatjuk a rögzítőcsavarokat. Ezek már a burkolat pozícióján nem fognak változtatni, csak elvégzik a dübel terpesztését, rögzítését a falban. A fal anyagától függően hosszabb és rövidebb terpesztőzónájú távtartódübel is létezik (11). Betonfalhoz pl. elegendő a rövidebbet használni, üreges és porózus falazatokhoz inkább a hosszabbat ajánlatos.
A következőkben még néhány érdekes rögzítési lehetőséget mutatunk be, melyet lécek, burkolatok pontos rögzítésekor tudunk jól használni. A beállító dübel, illetve fa alapnál beállító csavar - nevéhez híven - arra szolgál, hogy a léc faltól való távolságát finoman és pontosan beszabályozhassuk a segítségével (12). A fúrás a dübeles változatnál is egy lépésben történhet, majd a beállítócsavar végére felhelyezett dübelt a lécen keresztül a furatba toljuk. Behajtjuk a csavart ütközésig, vagyis a lécet ideiglenesen nekihúzatjuk a falnak, ezalatt a dübel terpesztése és rögzülése megtörténik. Ezután forgásirányt váltunk, és miközben a csavart kifelé hajtjuk, a szár speciálisan kiképzett nyakrésze fokozatosan elemeli a lécet a falról. A faltól való távolság tetszőlegesen, milliméter pontosan szabályozható (13). A dübel nélküli változat működési elve teljesen hasonló. Mindkettőnél fontos, hogy elegendően mély furatot készítsünk az alapba, hogy a dübel terpesztése megmaradjon, illetve a hosszú csavar rögzítési mélysége elegendő legyen a visszahajtás után is. Burkolatrögzítésen kívül ez a megoldás nagyon alkalmas pl. fa korlát egyszerű felerősítésére, a távtartás miatt a korlát könnyen megfogható.
Ugyancsak a burkolat, illetve a párnafa és a fal közötti megfelelő hézagot biztosítja a távtartócsavar, amely dübelhez illetve fa alaphoz önfúró változatban is használható (14). Első ránézésre hasonlít egy fej nélküli beállítócsavarra, de ha jobban megnézzük, akkor ennek a nyakrészén is menetet láthatunk. Ezt a megoldást igen praktikusan használhatjuk akkor, ha a burkolat és a fal között helyet kell hagynunk, pl. csővezetékek, szigetelés stb. számára (15). Az egy lépcsőben történő fúrás után a távtartócsavar behajtása is egy lépcsőben történik. A csavart - a megfelelő hézagot eleve biztosítva - egyszerre hajtjuk át a lécen, és félig becsavarjuk a fa alapba (16), illetve a dübelbe. Itt megállunk, és a szár középső (sima és vékonyabb) részén ki-be tologatva beállítjuk a szükséges távolságot a faltól. Ezután ugyanabban az irányban folytatjuk a csavar behajtását egészen addig, amíg a szár vége el nem tűnik a léc, illetve a burkolat felszíne alatt. Miután a csavarszár elülső és hátsó menetrésze azonos emelkedésű, a rögzítendő anyag faltól mért távolsága már nem fog változni, a csavar az alapban (a tipliben is) és a lécben teljesen együtt mozog.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: léc, rögzítés, lambéria

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Frontcseréhez kiegészítő párkányok, díszlécek

Ha bútorunk felújításakor a frontsere mellett döntöttünk, akkor az ajtók kiválasztásán túl egyéb változtatások megvalósítását is érdemes fontolóra venni.


Függesztés, rögzítés mennyezetre

Szerencsére általában csak kisebb súlyú tárgyak rögzítésére van szükség egy átlag lakásban. Jellemzően a mennyezeti világítás elemei jönnek szóba, de ezek között azért találunk már tekintélyesebb...