Gyengélkedő távirányítók kúrája

Nos, van, aki így tesz, de ez majd tízezrébe kerül. Mi inkább a hasonló hibák okára, és lehetséges elhárítására voltunk kíváncsiak. S mivel egy korszerűnek mondható háztartásban manapság legalább két - de inkább több - távirányító is van, nem mindegy, hogy e kényelmünket szolgáló, korszerű szerkezeteket megjavíthatjuk-e magunk, vagy szakemberre bízzuk, esetleg méregdrágán kicseréljük, mikor erre semmi szükség.
Nos, összegyűjtöttünk néhány makrancoskodó távirányítót (1), és kisilabizáltuk, miként is kell szétszedni őket. Az egyik könnyen megadta magát, mások meg tikos csavarjaik miatt szívósan ellenálltak, de végül mégis mindegyiknek szétpattinthattuk a héját. Az elemtartó fedelét és az elemeket természetesen már előbb kiszedtük belőlük. A műanyag burkolat két féldarabból áll, egymásba illeszkedő szélperem, valamint bepattintható, önzáró műanyag rögzítőfülek fogják össze őket. Pácienseink között volt olyan is, amelyiket két rejtett süllyesztékbe hajtott csavar fogott össze a teleptartó résznél (2). A megoldások közel azonosak, csak a rögzítőfülek helye és formája változó. Kinyomozásukhoz vékony és keskeny, elköszörül végű acéllemezt használtunk. A lemez végét óvatosan a féldarabok közé nyomkodtuk, majd oldalról befelé nyomva egymás után kipattintottuk a zárófüleket (3). Ez kényes művelet, mert túlzott nyomással a fül vagy a szélperem le is törhet. Amint az összes zárófület "kinyitottuk", a műanyag fedeleket már könnyedén elválaszthattuk egymástól. A feltárt szerkezet - látszólag - igen egyszerű, egy elektronikai alkatrészekkel telepakolt nyomtatott áramköri panelból és egy nyomógombos gumilapból áll (4).
Először az áramköri lap kapcsolóelemeinek a helyét kezdtük el vizsgálgatni. Azonnal láthattuk, hogy a gyakran használtak teljesen elkoszolódtak, a gumis nyomólapról levált finom porszerű szemcsék szó szerint felkenődtek a fóliarészekre. A többit meg finom porhártya szennyezte el. Ez is, az is gátolja a távirányító működését. Tiszta alkoholba mártott vattával pillanatok alatt letisztítottuk valamennyit (5).
Ajánlatos ilyenkor a felületüket alaposabban is megvizsgálni, mert egy kis piszokfolt is okozhat működési zavart. Azután a gumi nyomólapot vettük szemügyre. Nos, ez is olyan szutykos volt, mint egy szénfejtő bányász műszak végén, mégpedig kívül-belül. Kívülről az ujjbegyektől zsíros felületre tapadt por hizlalta, némelyik feltehetően még dáridózott is néhányszor, mert ragacsos, talán italtól származó lerakodások övezték a gombokat. Egyik-másik hátsó oldala sikamlós, feltehetően zsíros volt, ki tudja mitől, mások meg szárazak voltak ugyan, de rém porosak.
Egyszóval mindegyikre ráfért egy alapos fürdetés. Előbb zsíroldós fürdőbe mártva előáztattuk, majd vattával letöröltük róluk az összes koszt (6). A ragacsos szennyeződések eltávolításához kopott fogkefét használtunk, majd át is töröltük. Különösen a szörppel, vagy más itallal "megitatott" távirányítók gumilapjait kell alaposan megtisztogatnunk (7), de a műanyagház belső oldalát is ilyen alapossággal mossuk ki (8), különben a gombok megszorulhatnak, és nyomkodhatjuk őket ítéletnapig, fittyet hányhatnak akaratunkra.
Ne hanyagoljuk el a nyomtatott áramköri lap infra jeladóját és környékét sem (9). Ezt is tisztítsuk meg a portól, és nem árt a bekötések kontaktusait is átvizsgálni. Vezetékszakadás ritkán adódik, és a hibát sem nehéz felfedezni. A leszakadt bekötő huzalok visszaforrasztása nem kíván magas fokú szakképzettséget, de erre csak akkor vállalkozzunk, ha van kis pákánk, és minden kétséget kizáróan be tudjuk azonosítani a leszakadt vezeték, vagy kontaktus eredeti helyét. A tisztogató hadműveletet akkor tekintsük befejezettnek, ha a készüléken sehol nem találunk port, vagy idült foltosodást. A kontaktusokra fújjunk kevés WD-40-et, és pár perc elteltével a felesleget itassuk fel (10). A gumilapot helyezzük vissza a műanyag ház, nyílásokkal ellátott felébe, az áramköri lapot meg a másikba, és a kettőt egymásra illesztve, eligazítva, előbb lágyan, majd erősen nyomjuk össze. Ha az összes (ép) önzáró rögzítőfül halkan kattanva a helyére került, már csak az elemeket kell, a helyes polaritásra ügyelve, a teleptartóba helyeznünk, és máris kipróbálhatjuk, megjavult-e a távirányítónk. Ám nem árt, ha Murphy törvényére - "ha nem megy, dugd be a konnektorba" - is gondolunk. Természetesen a 220 V-os hálózat helyett új elemek behelyezésével biztosítsuk a távirányítónk működéséhez elengedhetetlenül fontos energiát. Erre azonban csak akkor van szükség, ha az elemek már nagyon hosszú ideje szolgálnak. Ha ezt is megtesszük, mérget vehetünk rá, hogy a hasznos kis szerkezet úgy fog működni, mint újkorában, azaz hibátlanul és gyorsan.