Eredete
A tarkalevél - tudományos néven Caladium bicolor - különlegesen változatos levélszíneivel keresztezések eredményeképpen jött létre. A trópusi Amerikából, Brazília dzsungeleiből származik. Felépítése családjára, a kontyvirág-félékre jellemező. Vaskos, húsos, gumószerű gyökértörzse tulajdonképpen sajátos földbeni szármódosulás. Sokszor ilyen formában vásárolható meg. A gyökértörzs hajtatásával legkésőbb nyáron színpompás levélzet fejlődik ki.
Formája
Levelei húsosak, hosszúak, gyakran pergament-szerűek, el nem fásodó levélnyélen ülnek. Szíves-nyilas vállú levéllemezeinek színe és mintázata kimeríthetetlenül változatos. Az erek mentén élénk színűek és különféle színekkel pöttyözöttek, tarkák. Lehetnek piros erezettel zöld alapszínűek, fehér vagy krém alapon zöld vagy rózsaszín erezetűek, vörös foltosak vagy márványozottak. A sötétzöld alapszínen túl gyakran pergament-szerűen áttetszők, és a kéken kívül a színskála szinte minden színárnyalatában pompázhatnak. Virágai sárgásak, hasonló színű fellevéllel körülvéve buzogányszerű torzsavirágzatban jelenhetnek meg. Ezek azonban jelentéktelenek, a színes levelek között alig észrevehetőek, különösebb díszt nem jelentenek. Magassága kifejletten 20-25 cm-től a fél méterig terjed, hasonló nagyságrendű a szélessége is.
Elhelyezés, ápolás
Látványos levéldíszeit leginkább önállóan, szoliterként elhelyezve érvényesítheti. Jól mutat más növények között is, különösen, ha kiemelkedik közülük. A legjobb hely számára a meleg és párás virágablak, növényvitrin, még inkább a szobai üvegház.
A tarkalevél sok fényt igényel, de nem szereti a közvetlen napsugárzást, világos, félárnyékos helyre helyezzük el. Az egyenletes meleget, lehetőleg 20 °C feletti talaj-és léghőmérsékletet kíván. Száraz gumó állapotban 16 °C-on tőzegben tárolható. Kedveli a magas páratartalmat, táp- és vízigénye viszont mérsékelt. Ápolása januárban, gumószerű gyökértörzsének átültetésével kezdődhet. Elég hozzá egy 12 cm körüli felső átmérőjű cserép, amelybe 2-3 cm mélyen süllyesszük bele. Ültetéshez nagyon savanyú, tőzeg alapú földkeverék (pl. Florasca A) virágföld a legmegfelelőbb. Ezután világos helyen, nedves, meleg környezetben, 25-26 °C-os talp, illetve talajhőmérsékleten tartsuk a levelek kifejlődéséig. Ezután elegendő a 22 °C-os hőmérséklet is, és ugyanez megfelel egész nyáron is. Magas páraigénye miatt - különösen melegben, száraz környezetben tartva - lombozatát rendszeresen permetezni kell, tiszta, langyos vízzel, lehetőleg a délutáni órákban, de úgy, 
hogy a leveleken ne maradjanak éjszakára vízcseppek. Ez ugyanis csúnya foltosodást idéz elő, és elősegíti a baktériumfertőzést. Nedves kavicsrétegen, még inkább rostos tőzeg aljzaton tartsuk. Érdemes karóhoz kötni, különben a levélnyelek csúnyán meghajolhatnak, sőt megroppanhatnak, el is törhetnek a levéllemez súlya alatt. Sárguló vagy száraz leveleit ajánlatos rendszeresen eltávolítani a betegségek elkerülése érdekében. Ugyanezért az erős fénytől és a közvetlen napsütéstől is védjük, legalább egy eléhúzott függönnyel. Tápanyagellátását tavasztól júliusig hetente, azután kéthetente ismételjük az általánosan javasoltnál sokkal hígabb, mintegy fele töménységű (vagyis 2-3 ezrelékes) tápoldattal. Az öntözése is bőséges legyen, lehetőleg mindig langyos és lágy vízzel, egészen augusztusig. Ezután viszont legjobb az öntözés fokozatos megszüntetésével elősegíteni a levelek lassú elsárgulását, leszáradását. Ősztől öntözés nélkül, csaknem szárazon maradjon a gumószerű gyökérzet az eredeti cserépben, vagy kiszedve és megtisztogatva, száraz rostos tőzegben, akár egészen sötétben és mérsékelten melegben tartsuk egészen a tavasz beköszöntéig. Földbe ültetése február-április környékén időszerű, az öntözés és a tápoldatozás újbóli megkezdésével egy időben.
Károsítók
Károsítói a levéltetvek lehetnek, különösen száraz levegőjű helyen, gyökértörzsének kihajtásakor. A túl erős fény és a direkt napsütés égésfoltokat idézhet elő a leveleken, elegendő fény hiányában viszont fakulhatnak a levelek, sárgulás - klorózis - mutatkozhat rajtuk. Ennek megszüntetésére hatékony "zöldítőszer" szükséges. Túl alacsony hőmérsékletű, huzatos helyen a levelek lekonyulhatnak, sárgulni kezdenek, majd elszáradnak. A vízhiány is levélbarnulást, elszáradást okoz.
Szaporítás
Szaporítása még a gyakorlottak számára is nehéz, leginkább sarjai leválasztásával lehetséges, miután már ezek is saját levelet fejlesztettek. Esetleg nagyobb méretű, gumószerű gyökértörzse is megosztható az átteleltetését követően, amint kis hajtásokat fejlesztettek. Tudni kell még róla, hogy a bőrt és a nyálkahártyát irritáló anyagokat tartalmaz, de ezért kár lenne lemondani róla, hiszen leveleinek színpompája valóságos csoda.