Kerti út építése házilag

A tartósan szép út titka az alapozásban rejlik. A nedvesen rakott burkolatok alá 5-10 cm kavicságyból és 5 cm-nyi betömörített homokból álló merev, kétrétegű alapozást terítenek. Kocsibehajtó alatt betonalapra is szükség lehet. A nedvesen rakott burkolat esetében a hasított kő, térkő elemek, vagy járólapok habarccsal vannak az alaprétegre ültetve. Ennek köszönhetően a burkolat szilárd és merev. A szárazon rakott burkolatok alatti rugalmasabb alapréteg 5 cm vastagságú, betömörített homok. A téglákat vagy térburkoló elemeket erősen bele kell nyomni a homokágyazatba, majd a felület hézagaiba is homokot kell söpörni. A módszer előnye, hogy a burkolatot kisebb területeken fölszedhetjük és kiigazíthatjuk.
A szegélyezés feladata, hogy meggátolja a burkolóanyag elmozdulását, szétcsúszását a szomszédos földfelület irányába, illetve megakadályozza, hogy a talaj a szélek mentén a burkolt felületekre jusson.
Néhány szabvány: a gyalogút legyen 60-90 cm széles. A burkolatnak legalább 4% oldalesést kell adni, hogy az esővíz ne álljon meg rajta. Nem lehetnek rajta kis bemélyedések, mert télen a legnagyobb veszélyt a befagyott tócsák jelentik. Ha a ház mellé épül, szintje legalább 15 cm-rel mélyebben legyen, mint a vízszigetelő lábazat.
A kerti út legalább 2-3 cm-rel a gyep szintje alatt legyen, hogy a füvet a széleken is le lehessen vágni a fűnyíró gép megsértése nélkül.
Az alsó címképen látható ösvény nem volt megfelelő alap, így felbontották és megszabadultak tőle. Ezután cölöpökkel kijelölték az ösvény útvonalát (1). A következő lépés az úttükör kiemelése. A földet olyan mélységben és szélességben ásták ki, hogy elegendő hely legyen a habarcsba helyezett szegélysor, az alap és a burkoló elemek elhelyezéséhez. A földet jó alaposan betömörítették. Ezután a bejáratokhoz vezető lépcső melletti térköveket helyezték el (2). A munka előrehaladtával folyamatosan ellenőrizni kell a vízszintes irányt.
A szegély elhelyezése nagy türelmet és odafigyelést kíván íves formák esetében. (3) A szegélyköveket célszerű betonba ágyazni. Minden irányban ellenőrizni kell, hogy az eddig lefektetett kövek szintben vannak-e. Ezután az előzőleg kiemelt föld egy részét visszatették, és tömörítették be annyira, hogy szilárd alapot képezzen. Erre 5 cm vastagon éles szemű (nem építési) homokot terítettek (4). Lehúzódeszkával egyengették el (5), majd deszkalap segítségével döngölték le (6).
Ezután következett az elemek lerakása. A térkőlapokat széltől szélig haladva tették le, munka közben a már lerakott kövekre fektetett deszkára térdelve. Először az egész darabokat rakták le, majd a vágott elemeket, a darabokat szorosan illesztve egymáshoz. Az ösvény hajlata miatt néhány elemet ívesen le kellett vágni (7). Pontos jelöléssel, és csak a megfelelő védőöltözékben, kifogástalan géppel végezhető ez a művelet (8). Saját kezű, házilagos kivitelezésnél inkább kerüljük el ezt a munkafázist, és kész, ívelt elemeket használjunk, vagy nagyobb fugaközökkel, egyenes darabokból rakjuk ki az ívet.
Az elemek lefektetését követően a homokba ütögették őket, hogy egyenletes felületet kapjanak. Kisebb felületen ez a művelet egy deszkadarab és gumikalapács segítségével is elvégezhető. Utolsó lépésként a felületbe söpörték a finom homoklisztet. Ez a hézagokat kitöltve egymáshoz szorítja az egyes elemeket.