Vas hamutál

A dohányosok tudják, hogy füstölési szenvedélyük káros a saját és a környezetükben élők egészségére, ám leszokni róla nagyon nehéz. A dohányosok otthonának ezért elengedhetetlen kellékei a hamutálak, amik egyben mutatós tárgyai is asztalnak, polcoknak. Aki pedig barkácsol is, cső és egyéb fémhulladékokból is készíthet mutatós hamutálakat, amelyeknek formája és kidolgozása egyben készítője kreativitásának és igényes munkájának bizonyítéka is lehet. Ötletadó mintaként nekik mutatjuk be az alábbi hamutálat, amelyet hulladék darabokból nem is olyan nehéz összeállítani.

Talpa, pl. lehet 75-100 mm átmérőjű lágyacél korong, vagy 10-15 mm vastag keményfából kiesztergált fakorong is. A hamut tartó tál azonban már mindenképpen fém, lehetőleg lágyacélból készült 60-80 mm-es átmérőjű csődarab legyen, amelyet hosszában vágjunk félbe. A leeső darab akár egy másik darab hamutartó tála is lehet. A tál két végét vastagabb vasanyagból leszabott és félkör alakúra reszelt tömbbel zárjuk le. A cigarettatartó vályúi is acélcsőből leszabott, majd kettéfűrészelt darabok legyenek. Az egyébként súlyos hamutálat egy masszív, kör alakú fogantyúval is lássuk el, amelyet 3-4 mm vastag laposvasból melegen hajlítva készítsünk el, vagy egy min. 120 mm átmérőjű csőből szabjunk le.
A leszabott alkatrészeket nem szükséges hegesztve összeerősítenünk, megteszik a korrektül alkalmazott csavaros kötések is. Ha viszont van módunk a hegesztésre, akkor munkáljuk simára a varratok és a darabok felületét, de nem kell a dolgot túlzásba vinnünk, feltéve, hogy kovácsoltvas tárgyakhoz hasonlóvá szeretnénk tenni. Ez utóbbi esetben csak az alkotó darabok éleit, sarkait törjük le, majd csiszoljuk simára.
A készre formált, jól felhevített hamutál felületeit olajba mártva feketíthetjük el, amelynek kékes színét a művelet megismétlésével fokozhatjuk. Az olajat azonban gázláng felett is a hamutálra égethetjük, de csak ha a tálat fogóval tartjuk a lángba, és előtte kinyitottuk az ablakot, hogy a forró felületre égő olaj füstje mielőbb eltávozhasson a szabadba.
A csavaros kötésekkel összeerősített hamutál darabjait viszont érdemes teljesen simára csiszolnunk, mégpedig úgy, hogy a csiszolószemcsék okozta finom karcok egyirányúak legyenek, és kiemeljék a darabok domborulatainak, homorulatainak szabályos formáját. A csavarkötésekhez használhatunk hengeres- és lencsefejű csavarokat is, de fejük pontosan a süllyesztékbe kerüljön. Nagyon jól mutatnak a teljesen fényesre polírozott csavarfejek, amelyeket fúrógépbe fogva polírpasztákkal könnyű ragyogóvá tenni.
A kész, és már fényesre csiszolt darabokat most is felhevítésük után olajba mártva feketíthetjük el, de a csavarokat hagyjuk fényesre polírozottan. Az igényesen kialakított alkotóelemek természetesen finoman fényesre csiszolt állapotukban is jól mutatnak, és az összeerősítésükhöz használt polírozott fejű csavarok még csak fokozhatják a hamutartó különleges hatását, amelyet még fokozhatunk azzal is, ha egy simára munkált, fényesre lakkozott fakorong talpra erősítjük.
 
 

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-1952/Vas_hamutal