Halogénlámpa anomáliák

Felhőtlen örömöm azonban nem tartott sokáig, néhány hét elteltével ugyanis egyik lámpám "életre kelt". Előbb halkan zizegni kezdett, majd később "önfényszabályozós" lett, haloványabban kezdett világítani. A bosszantó zümmögés helyét igyekeztem azonnal behatárolni, mert ez és a fény csökkenése egyértelműen érintkezési zűrre utalt. Mint kiderült ilyen hibát ezen a lámpán ennek szinte minden csatlakozó eleme okozhat. Röpke negyedórás szerelési munka után a lámpát meggyógyítottam, de kis idő múlva a másik lámpa kezdett el zümmögni. Újabb szerelgetést követően divatos lámpa párosomra egyre gyanúsabban tekintgettem. Néhány hét alatt annyit szerelgettem őket, mint a száműzöttet két évtized alatt sem. (Ráadásul fiam asztalán azóta is kitartóan világít, pedig elég keményen bánik vele.) Miután nem kedvelem a gyakori gyors javításokat, lámparevíziós délutánt tartottam, és mivel ezt a különféle gyártóktól származó lámpát feltehetően sokan megvásárolták, apró hibáinak kiküszöböléséhez tán sorstársaimnak is jól jönnek az alábbi javítási fogások.
Először is célszerű megtanulnunk lámpánk használatát, pontosabban, hogy mit ne tegyünk vele. Ajánlatos a legideálisabb pozícióba és magasságba állítanunk a teleszkópjait, amin azután nemigen célszerű változtatnunk. A csuklóit se állítgassuk gyakorta. A teleszkópok szorító csavarjai ugyanis kilazulhatnak, és a lámpafej már 60 fokról lebillenhet. Ezen kívül a laza csuklórészek érintkezési bizonytalanságokat okoznak, amelynek következtében az izzó halványabban világít, vagy teljesen ki is aludhat. Ne feledkezzünk el arról, hogy a 220-as hálózati feszültség csak a lámpa fojtó trafójáig jut el, innen már csak 12 V megy az izzóhoz, mégpedig hat csavaros és számos csúszó érintkezőn keresztül. Ezek lazulása miatt bizonytalanná válhat az áram útja, ami fénycsökkenést, nemkívánatos melegedést okoz a gyengén érintkező vezetőrészeken. A melegedés egyébként a talp- és a lámpafej műanyag burkolatánál a legveszélyesebb, mert a gémek csavaranyás csuklórészeit ezen alkatrészekben kialakított fészkek rögzítik. Mivel ezek a burkolati elemek hőre lágyuló műanyagból készültek, a melegedés hatására megolvadni ugyan nem fognak, de rideggé, törékennyé válhatnak. A szorító anya meghúzásakor azután már könnyen letörhet a fészkeknek egy része, és a teleszkópos gém rögzítése így bizonytalanná válik. Ami pedig a teleszkópokat illeti, ezeket szinte állandó hibaforrásként kell számon tartani, mert gyakori állítgatásuk során a csőtagok csúszóbetétei kopnak, így egyre lazábbá válik közöttük az érintkezés.
A csavaranyák és a teleszkópok csuklóinak meghúzásával jórészt megelőzhetők a kontakthibák és az érintkező felületek felmelegedése, zizegése. A lámpatalp könnyen leszerelhető, ha a csavarfejeket takaró kis öntapadó gumikorongokat csipesszel kiemeljük. A talp alja felül legyen, majd a csavarok kihajtása után leemelhető (1). Vigyázzunk a nyomógombot kitámasztó rúgóra, ezt a talplap felemelése után vegyük ki. A talp felső burkolatát óvatosan emeljük le az alaplapról, így már hozzáférünk a vezetékeket szorító anyákhoz, de meghúzásuk előtt fújjuk be mindegyiket kontaktusjavító spray-vel, pl. WD-40-nel (2). Néhány perc múlva már meghúzhatjuk az anyákat laposfogóval, vagy kis dugókulccsal (3). Ha a teleszkópos gém alsó csuklói kilazultak, akkor a végeikre csatlakozó vezetékeket kössük le, majd húzzuk ki mindkét teleszkópot a fészkéből. A csuklók tengelycsavarjait most már meghúzhatjuk, de csak pontosan a hornyukba illő csavarhúzót használva (4), különben kicsorbulhat a nútjuk, és magát a csavart sem tudjuk kellően szorosra húzni.
Nem árt a legalsó fémcsőbe csatlakozó fémdugó peremezését is megvizsgálni, mert némelyiken a bepréselt rögzítés nem elég szoros. Ezt nagyobb harapófogóval, vagy kombinált fogó élével összenyomva tegyük szorosabbá (5). Mielőtt a gémcsöveket visszaszerelnénk a helyükre, a csuklójukra permetezzünk kontaktsprayt. A helyükre visszadugott teleszkópok menetes végére csatlakozó vezeték alól ne spóroljuk ki a sima, az anya alól pedig a rugós alátétet. Ezek a jó érintkezéshez alapvetően szükségesek, egyben az anyák kilazulását is meggátolják. A kontaktspray használata itt is, továbbá minden csavarkötésnél ajánlatos. A talpat újból szereljük össze, és remélhetően több érintkezési problémánk nem lesz, legalábbis ezen a részen.
Ezzel azonban csak a munka felén vagyunk túl, hátra van még a neheze, mert a lámpafejet is alaposan meg kell vizsgálnunk. Ehhez előbb az izzót védő üvegburát kell leszerelnünk, mégpedig a lámpafejet felfelé és vízszintesen tartva. A rögzítő huzalidomot tartó két csavart hajtsuk ki, majd emeljük ki a védőüveget (6). Az izzófoglalatot tartó fedőlemezt most már csak egy csavar rögzíti a műanyag burkolathoz, kicsavarása után leemelhetjük ezt a szerelvényt is, és hozzáférhetünk - ha nehezen is - a teleszkópok felső végét és a bekötővezetékeket rögzítő csavarokhoz (7). Lehajtásuk után tegyük félre a foglalatot tartó lemezt, majd a műanyag fejburkolatot is húzzuk le a teleszkópok végéről. A csuklók csavarjait itt is húzzuk szorosabbra, a csuklók rögzítő peremezését is tegyük szorossá, majd kontaktspray-vel kezeljük le.
Ezt követően a foglalatot vegyük kezelésbe. Az izzót óvatosan húzzuk ki, mert nagyon szűkre szabott a helye, és miközben a búráját tiszta textíliával megfogva igyekszünk kihúzni, könnyen befeszülhet valamelyik kivezetése, ami a láb letörését is okozhatja. Nekem egy ilyen rossz mozdulat 470 forintomba került, ennyi ugyanis egy új izzó ára. A foglalatba csatlakoztató két rövid vezetéket rögzítő csavart is húzzuk szorosra, a foglalat két hüvelyébe, és a becsatlakozási helyekre is szórjunk kontaktspray-t (8), majd ezt követően illesszük óvatosan helyére az izzót.
A műanyag burát sem árt kissé jobban szemügyre vennünk, ugyanis a foglalattartó lemezt és az üvegburát lefogó huzalidomot rövid önmetsző csavarok tartják, amelyek csak néhány ki-, becsavarást bírnak ki. Az egyik lámpámon, pl. egy üvegtartó csavar unta meg a fészkét, és kipattant, a forró védőüveg meg elémpottyant. Ezt megelőzendő, célszerű, hogy legalább e két helyre hosszabb csavarokat használjunk, de természetesen csak mélyebbre fúrt lyukakba hajtsuk be a hosszabb hengeresfejű csavarokat. Jobb lenne ugyan menetes fémhüvelyeket a lyukakba ragasztani, csakhogy ezeket nehéz házilag elkészíteni.
Miután a lámpafej burkolatát is kijavítottuk, e darabot illesszük fel a teleszkóp csuklók végére, alátétek, anyák segítségével kössük végeikre a foglalat bekötő vezetékeit, majd az üvegbúra és a huzalidom helyére illesztése után az utolsó három felfogócsavart is hajtsuk a fészkükbe, majd próbáljuk ki a lámpát. Elárulhatom, hogy a javítások ellenére sem biztos, hogy világítani fog. Először jómagam sem értettem a helyzetet, hisz minden kritikus pontot leápoltam, a lámpának világítania kéne, de mégsem ezt tette. Nem számoltam viszont a teleszkópszárakkal, amelyek csúszóérintkezőkkel csatlakoznak egymáshoz. Ezután teljesen összetoltam a csöveiket, és jó alaposan beecseteltem WD-40-nel. Néhány kihúzás, majd újbóli összetolás után felvillant ugyan a lámpa fénye, de azután újból elszunnyadt. Oka a fémcsövek rossz érintkezése. A csúszó érintkezők rossz kontaktusa ugyanis útját állhatja a 12 V-os feszültségnek. Ennek a lámpának ez a leggyengébb pontja, mármint kapcsolástechnikailag, beállíthatóságát tekintve viszont nagyon praktikus. Feltéve, hogy a lámpa világít. A hiba kijavításához erőteljes kontaktspray-zést tudok csak ajánlani, a csövek ritka húzogatása mellett. S ha ezek után a teleszkópos lámpa mégis hunyorogni kezdene, akkor bőkezűen részesítsük a WD-40 áldásaiban. E szer ugyanis nemcsak kenő-, hanem tisztító és egyben kontaktusjavító, s jó hatással van a lámpa teleszkópjaira is. E kezelést azonban nem árt havonta megejteni, hogy lámpánk megbízhatóan világítson nekünk.