Az igénytelen aszpidisztra

Ám ahhoz, hogy valóban szép legyen, és jól fejlődjön, világos, levegős helyen kell tartani, a nyári időszakban eléggé bőséges öntözéssel. Ennél is jobb, ha nyárra kikerül a szabadba, a kertbe, félárnyékos helyre, cserepét földbe süllyesztve. Ajánlatos a leveleit vízzel gyakran permetezni, vagy legalább lemosni, de nemcsak a felületét, hanem az alsó oldalát is! Ezzel elejét lehet venni annak, hogy az olyan kicsiny, de veszélyes kártevők, mint az atkák, elszaporodjanak rajta, és tönkretegyék. Kéthetenkénti tápoldatozása is kedvezően hat rá nyáron.
Mivel föld feletti szára nincs, a földben kúszó szárából fejlődnek tőálló, nyeles, széles, lándzsás, olykor fél métert is meghaladó hosszúságú, többnyire haragoszöld levelei. A ritka tarka, illetve fehér sávozott levélváltozatai valamivel melegigényesebbek, nem tűrik a 10-12 °C-nál hűvösebbet télen sem. A tövében kifejlődő bíborbarna kis virágai érdekesek, de többnyire alig észrevehetők.
Elegendő csak 3-4 évenként átültetni, amikor már terjedelmessé vált, és kezdené tartóját szétfeszíteni. Erre legalkalmasabb időszak a tél vége, de később is sorra kerülhet. Megfelel hozzá a középkötött és hasonló tápanyagtartalmú, jó minőségű, akár kertből származó föld is.
Átültetésével egyidejűleg tőosztással lehet szaporítani. Ehhez a földet a gyökereiről le kell rázni, az előbukkanó föld alatti szárat szét lehet vagdosni megfelelő számú leveles, gyökeres részre, amelyek külön-külön ültethetők be kis cserepekbe.
Télre legmegfelelőbb számára a hűvös helyiség, de jól tűri a fűtött szobát is, ahol ablaktól távolabb elhelyezve nagyon hálás. Egész évben környezetének dísze látványos zöld leveleivel. Ha nem sajnáljuk, egy-egy levelét olykor le is vághatjuk virág mellé, vázába vagy más virágtartóba.