Kivilágított R/C-s hajók

A világításhoz feltétlenül külön akkumulátort kell a modellbe építeni, hogy az ne a meghajtó akkut terhelje. Egy-egy lámpa ugyanis kb. 30 mA-t vesz fel, és legalább öt izzó szükséges a minimális külső világításhoz. A hajó belsejében lévő fények általában halványak és szinte csak sejtetik a belső teret.
Ha nem felosztott a hajótér, akkor egy rejtett rizsszem izzó is elég fényt ad. Amennyiben látszik a lámpa, azt opálburával fedjük le. Az utastérbe többnyire mennyezetvilágítás kell, amelynek kábelét a kabin sarkában fektetve vezessük el.
Ügyeljünk arra, hogy a lámpák fénye ne világítsa át a modell anyagát! Erről sötét szobában gyorsan meggyőződhetünk. Ezt a hibát vastag beltéri aláfestéssel, vagy vékonyabb sötétszínű karton beragasztásával előzhetjük meg.
Ne feledjük, hogy a kivilágított hajó belsejébe a nagyobb ablakokon át is beláthatunk, ezért lényeges a belső berendezésük. Ezt mellőzhetjük, ha az ablakokat füst színű (smoke) spray-vel fújjuk le.
Semmiképpen ne világítsuk túl a belső tereket, még akkor se, ha kellően berendezettek. Az izzók soha ne égjenek teljes feszültséggel, mert az nemcsak valószerűtlen, hanem veszélyes is az izzók gyors felmelegedése miatt. Zárt kis helyiségeket ajánlatos szellőzötté tenni. A híd, vagy a kormányfülke kivilágítása szinte csak a műszerek fényére korlátozódjon. Esetenként itt rejtett, két-három sorbakötött izzóval tompított gyenge fényű mennyezetvilágítást is alkalmazhatunk.
A külső fények elhelyezéséhez érdemes némi előtanulmányt végezni, hogy melyik hajón, milyen fények, milyen elrendezésben és mikor használatosak. Némely helyzetfény csak bizonyos szögből látszik, pl. a két oldalsó pozíciólámpa, amiket csak elölről, illetve oldalról szabad látni. Az oldalfények helye és színe szabályokhoz kötött, meghatározásukhoz a Hajózási Szabályzathoz igazodjunk. Az izzókat clear-festékkel festhetjük a kívánt színekre, a kis izzók fényét pedig egy áramkörön belül sorbakötésükkel csökkenthetjük. Mivel a parányi izzóknak nincs foglalatuk, a kivezetéseikre forrasztott és műanyagcsövekkel leszigetelt tűcsapos csatlakozókkal könnyíthetjük meg a cseréjüket.
Meg kell terveznünk a hajó kapcsolási rajzát is, mégpedig aszerint, hogy melyik lámpát szeretnénk önállóan kapcsolni, és melyeket együtt. Azt is ilyenkor kell eldöntenünk, hogy a kapcsolás távirányítású vagy manuális lesz e. Utóbbi esetben ahány különálló világítási áramkört terveztünk, annyi kapcsolót kell a modellbe építenünk, és így azokat mindig az adott helyzetnek megfelelően kapcsolhatjuk. Többcsatornás berendezés esetén a fények be- és kikapcsolását távirányítóval vezéreljük, mert pl. a keresőfényszórókat csak időszakosan használják.
Ha van elegendő szabad csatornánk, akkor már csak annyi elektronikus kapcsolót kell beszereznünk, ahány kapcsolható áramkört terveztünk a hajóba, majd az adó oldalon is a készülékbe kell építeni a megfelelő vezérlőkapcsolókat. Az egyes sorba kapcsolt izzókat így már az adón keresztül tudjuk működtetni.
Az sem nagy baj, ha négy vagy öt világítás-kört terveztünk, a vevőben pedig csak két szabad csatlakozási pont van. Ilyenkor van szükség a "nautic-modul"-ra, amely egy csatornát használva akár tíz funkció végzésére is képes. A modult - gyakorlatilag hasonlít egy szokványos vevőre -, a meglévő vevőhöz kell csatlakoztatni és általa újabb tíz csatlakozási pontot kapunk. A modul kezelőszerveit természetesen az adón is ki kell építeni, ami kis átalakítással elvégezhető. Azt azonban meg kell vallani, hogy bár a "nautic-modul" használata rendkívül praktikus, de egyáltalán nem olcsó mulatság. Segítségével viszont számos más fedélzeti berendezés, pl. csörlők, daruk stb. működtetését is megoldhatjuk, amire egyébként nem lenne módunk.